Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-04-23 / 92. szám

S Z A T M A R í II I R L A P 1903. április 23. 92 srám. 2 Szatmár, C3ütiirtök zolt: „Segítség, meg akarnak ölni!“ A rendőrök a főkapitányságra vitték, ahol kiderült, hogy Padescu Katalin­nak hívják, Münchenből jött, ahol román kultusminister támogatása mel­lett egy ottani hires festőiskolában ta­nult. Súlyos idegbaja miatt hazájába, Bukarestbe akaJt utazni, de Buda­pestre érve kitört rajta az őrültség. A szerencsétlen nőt a Rókus-kórházba szállították. Utazás a konverzió körül. Egy homályos átirat, Szatmár, április 22. Az elhamarkodott konverziós köz­gyűlési határozaton reparálni, mint la­punk tegnapi számában megírtuk, Pap Géza polgármester, ma szerdán délután Budapestre utazott. A vá’lozott hely­zet folytán a polgármester — ujabbi tárgyalásokba bocsátkozik a Jelzálog Hitelbankkal s — saját szavait czi- táljuk — „minden lehetőt elkövet.“ A polgármesternek ez a kijelentése más körülmények között, t. i., ha a konverzió megkötése nem volna még közgyűlési határozattal szankczionálva, megenged­jük, hogy alkalmas lenne a kedélyek megnyugtatására, de mert az odiozus ügy éppen ellenkezőleg áll, a po'gár- mester stereotip kijelentésében nem találjuk meg a kellő garancziát arra nézve, hogy konverziónkat minden körülmények között — akár a Jel­zálog Hitelbankkal, akár más pénz­intézettel — kedvezőbb feltételek mel­lett bonyolíthatjuk le. És ezt az aggályt látszik megerő­síteni az a tanácsi átirat, melyet a pol­gármester ama bizottsági tagokhoz in­tézett válaszul, akik írásban is arra kérték, hogy konverziónkat Pozsony város konverziójához hasonlóan ked­vező feltételek mellett eszközölje ki a Jelzálog Hitelbanknál, vagy ha ott nem lehetséges, más pénzintézetnél. A nevezett tanácsi átiratnak egy paszszusa ugyanis szóról-szóra igy hangzik: „ . . . egyúttal a polgármes­ter megbízást nyert a tanácstól, hogy személyesen lépjen a Magyar Jelzálog Hitelbankkal érintkezésbe s a mennyi­ben a tárgyalások arról győznék meg, hogy a város közönsége kedvezőbb feltételek mellett bonyolíthatja le a konverziós műveletet — szintén sze­mélyes közbenjárás mellett -- a bel­ügyminisztériumhoz felterjesztett ira tokát újabb tárgyalás végett küldesse vissza.“ Az átiratnak ez a passzusa semmi esetre sem azt fejezi ki, a mit a vál­tozott viszonyok folytán a város közön­sége joggal megkövetelhet, a mennyi­ben nem tesz említést ama körülmény­ről, hogy „ha a Jelzálog Hitelbank esetleg nem hajlandó a pozsonyi föltételek mellett nekünk is kon­vertálni, akkor más pénzintézettel fog érintkezésbe lépni a polgár- mester.* ■ Az ügy rendkívüli fontossága kí­vánja meg, hogy a tanács átiratának eme homályos kitételét szóvá tegyük és minden olyan — akár szóbeli, akár írásbeli — nyilatkozatot, a mi félreér­tésekre szolgálhat, jóeleve tisztázzuk. Elég volt ezt a fontos ügyet egyszer elhamarkodni, a miből tanulságot merít­hetünk egyúttal, hogy a jövőben a legna­gyobb körültekintéssel és óvatossággal járjunk el benne. Ismételjük : nem akarunk a taná­csi átiratból különös kázust csinálni, s magunk is abban a véleményben va­gyunk. hogy az átiratnak eme pasz­szusa inkább fölületes „elírás,“ mint olyan tendenczia, a mit könnyen ki lehet belőle magyarázni. A nevezett átirat egyébként szó- szerint a következő : 8839—1903. szám. Nagyságos Veréczy Antal bizottsági tag urnák Helyben. A városi' kölcsönök konverzió ügyében több bizottsági tag részéről beadott kérdésemre, értesítjük Nagy­ságodat, mint a kérelmet első sorban aláirt bizottsági tagot, hogy a polgár- mester úrtól szóbelileg nyert értesülés szerint Pozsony városát azonnal meg­kereste annak közlésére, hogy a bead­ványban a magyar Pénzügy czimii lap nyomán felsorolt kölcsön feltételek tényleg megajánltattak-e, — egyúttal a polgármester megbízást nyert a ta­nácstól, hogy személyesen lépjen a magyar jelzálog hitelbankkal érintke­zésbe s a mennyiben a tárgyalások arról győznék meg, hogy a város kö­zönsége kedvezőbb feltételek mellett bonyolíthatja le a konverziós művele­tet — szintén személyes közbenjárás mellett — a belügyminisztériumhoz felterjesztett iratokat, újabb tárgyalás végeit küldesse vissza. A kérelem oly értelemben, hogy a tanács egy a bi­zottsági tagok többsége által elfogadott és befejezett ügyet közgyűlési felha­talmazás nélkül visszakérjen, nem volt teljesíthető, azonban a fentiekben azt hisszük, kellő intézkedés van téve arra nézve, hogy a kölcsönügy kedvezőbb megoldás reményében is annak esetére ujabbi bizottsági tárgyalásra beterjesz­tését — a melyről a polgármester el­járása eredményeként — a bizottsági tag urak újabban tudomásba fognak helyeztetni — addig is a fenti számú beadványba ebben válaszolunk s kér­jük erről a beadványt aláirt többi bi­zottsági tag urak szives értesítését. Szatmár Németiben a városi ta­nácsnak 1903. évi április hó 21-én tartolt üléséből. Pap Géza, polgármester. Kuruzsló csavargók. Gsodadoktorok üzelmei. Saját tudósítónktól. Szatmár. április 22. Csak a napokban adtunk hirt arról, hogy Szatinármegye területén két csa­vargó Rudolf trónörökös neve alatt szélhárnoskodott. Most újabban ismét veszedelmes szédelgésnek jött nyomá­ra a csendőrség. Három rovott múltú alak került tegnap hurokra, a kik a csalásnak egy egészen uj fajtájával próbálkoztak meg. És úgy látszik vár­megyénk kitűnő talaj arra, hogy az ilyen szédelgők sikereket érjenek el. Három ,csoda doktor“-ról van most szó, a kik bekalandozták a fal­vakat s kuruzslással akarlak segíteni a szenvedő falusi embereken. Különféle hókusz-pókuszokkal igyekeztek bebizo­nyítani, hogy ők igazi, csodás tudó mánynyal rendelkeznek, a mely biztos gyógyhatással van a nehéz kórok ellen. A csodadoktorok működése tudo­mására jutott a csendőrségnek is. mely szerencsésen elfogta őket. A szédelgők latartóztatásáról a következőket jelenti tudósítónk: Veszedelmes kuruzslók kerültek tegnap az ügyészség börtönébe. A na pókban fogták el a váralyi csendőrök. A jeles firmák megfordultak Duruzsa Stener és Kis-Bung községekben, a hol ingyen gyógykezelést hirdettek a szenvedő embereknek. A csalók felosztották magok kö­zött a munkát. Kettő kiszimatolta, hogy melyik parasztgazda házánál van be­teg s ezután beállítottak oda. Elmond­ták, hogy ők a persa sah és a kínai anyacsészávné orvosainál tanulták mesterségüket és biztosan kitudják gyógyítani a nehéz beteget. A csalók Steiszer Antal, Kodra Iván és Bilke Ferencz, a ki a „csoda doktort“ adta kellő grandezzával, inig a két e'öbbi az asszistensek voltak. A csendőrségen bevallották, hogy Duruzsa községben beállítottak Andreán János jómódú gazdához, n kinek a fe­lesége már két év óta ágyban fekvő beteg. Telebeszólték a gazda fejét, hogy okvetlen kigyógyitják az asszonyt. A férjet hamarosan eltávolították a háztól. Kiküldték a keresztutra, hogy az ott levő kőrakásból hozzon el egy jó kora kődarabot, mert arra szükség van a „mütét“-nél. Mig a férj távol volt a két csaló feltörte a másik szo­bában lévő szekrényt s abból több száz korona készpénzt vettek ki. A jó fogással persze odább álltak s csak Bilke maradt a beteg mellett, aki meg várta a férjet. Elmondta, hogy bekötözte az asszony fejét, de addig ne nyúljon hozzá, a mig ö vissza nem tér. Andreán híven betartotta a csaló tanácsát, de midőn látta, hogy két óra is elmúlt már távozása óla, körülné­zett a szobában s akkor vette észre, hogy a jó madarak meglopták. Hasonlóan cselekedtek még szá­mos községben, s mintegy tizenegy csalást és lopást követtek el. A letar­tóztatásuk alkalmával megmotozták őket a csendőrök és mintegy 200 korona készpénzt, azonfelül különféle üvegeket és ruhanemüeket találtak náluk. A csendőrség most erélyes vizs­gálatot indított meg ez ügyben, mert nincs kizárva, hogy a szedelgők lelkét egyéb bűn is terheli. A jeles firmák mind rovott múl­tú csavargók, a kik már több Ízben ültek hasonló csalásért és betörésért az ország csak nem minden fegyintéze tében. A szatmári kir. törvényszék vizs- gálóbirája is legközelebb kihallgatja őket. ÚJDONSÁGOK. A sorozás elhalasztása. Budapesti tudósítónk tavirata alap­ján megírtuk már, hogy Fejérváry honvédelmi miniszter az obstrukezió miatt egy rendeletével a sorozást új­ból elhalasztotta, még pedig junius havára. A jelzett miniszteri rendelet tegnap érkezett meg Szatmár városá­hoz, Eszerint a f. évi május hó 4-én kezdődő és junius 20-án végződő soro­zások időszaka további esetleges in tézkedésig junius hó 2-án kezdődnek és tartjuk 25-ig. A körrendelet utasítja a sorozó bizottságot az ujonezozás uj idejének meghirdetésére és uj sorozási tervezetek elkészítésére. Kivételesen az idz rövidségére való tekintettel meg­engedi a miniszter, hogy a tervek fel- terjesztés előtt a sorozó járási tiszt­viselőkkel közöltessenek. A konvédelmi miniszter rendeleté különben a tegnapi hivatalos lapban is megjelent és főbb pontjai a követ­kezők : Miután a folyó évben kiállítandó ujonezok megajánlásáról szóló tör­vényjavaslat a törvényhozás által talán mégis akként és oly időponton fog el­fogadtatni és törvényerőre emeltetni, hogy annak alapján az immár több Ízben ismételten elhalasztott ezidei fö- sorozás a folyó évi junius 2 ától f. évi julius 25-ig terjedő időszak alatt vég­rehajtható lesz: Ennélfogva felhívom a törvényhatóságot, hogy a folyó évi ujonezozási, utazási és működési ter­vezeteket az emlitett 70.000 számú kőrrendelelemmel megküldött minta szerint az illetékes császári és királyi hadkiegészítési kerületi és honvédki- egószitő parancsnokságokkal egyetér- töleg, ismételten s oly módon állapítsa meg, hogy az idei fősorozás esetleg a folyó évi junius 2-töl folyó évi julius 25-ig terjedő időtartam alatt lgyen fo­ganatosítható és végrehajtható. Az egyetértőleg újonnan szer­kesztendő tervezetek, melyekbe a so­rozó bizottságok polgári elnökeiuek és polgári orvosainak nevei, valamint a felhívott álláskötelesek száma is pon­tosan bejegyzendők, hozzánk esetleges jóváhagyás végett mielőbb, de legké­sőbb folyó évi május 15 ig okvetlen felterjesztendök. Az idöelötti önkéntes beléphetést, valamint a vegyes felülvizsgálatokat és a külföldön tartózkodó magyar honos­ságú álláskötelesek megvizsgálását és sorozó bizottság elé vezettetésót ille­tőleg ezúttal ismételten csak ezen most emlitett 5000—Villa, és a fen­tebb már hivatkozott 23.500—Villa, számú körrendeletéirnbon ezek iránt foglaltakra utalok s az ezen körrende- leleimben pontos betartására a tör­vényhatóság különös figyelmét fel­hívom. * Az Árpád-utcza mizériái. Az Árpád-utcza lakosságának van egy régi vágya, mely azonban nehezen megy teljesedésbe. És ez az Árpád utcza nyilt árkának betömése. Már mi is több Ízben irtunk róla s a város ta­nácsa nem régiben elhatározta, hogy a nyílt árkot betömeti, mert azt köz­egészségi szempontból a városi tiszti főorvos is javasolta. Ámde a betömés­sel még nem szűntek meg az Árpád utcza mizériái. A mélyebb helyeken, melyeknek okszerű feltöltéséröl nem gondoskodott a tanács, valóságos ta­vak és mocsarak képződnek, mert az utczán összegyűlendő esőviz, az árok betömése folytán levezetést nem talál. Ezek a mocsaras helyek nemcsak a közegészség, de a közlekedés szempont­jából is károsak. Felhívjuk erre a kö­rülményre az intéző körök figyelmét, mert ideje lenne már, ha az Árpád utcza egyszer szakszerűen rendezve volna. E tárgyban különben — mint értesülünk — a legközelebbi városi közgyűlésen tömeges felszólalások lesz­nek. * Nem lesz szabadságolás, Arról értesülünk, hogy a hadügyi kormány, mivel most már nem le­het arra reménye, hogy az ujoncz- jutalékot idejekorán megszavazza a

Next

/
Oldalképek
Tartalom