Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-04-22 / 91. szám

S Z A T MAKI HÍRLAP. 4 Szat«ár, szerda ját, a hol egy évi jótállás mellett csak 80 krért javit minden órát. 1 zsebóra rugó 40 kr, 1 zsebóra hajszálrugó 50 kr, 1 üveg 5 kr, 1 mutató 5 kr. Min­denféle ékszerjavitás elvállaltatik. Rak­táron tart mindennemű, zseb, inga, fali és ébresztő órákat, valamint min­denféléi látszerészi czikkeket, a legju- tányosabb árak mellett. Lővinger József Szatmár, Deák­tér 17. Felkéri mindazon ügyfeleit, akik nála osztály sorsjegyet vásároltak, hogy nyereményeik felvétele végett üz­letébe elfáradni szíveskedjenek, a hol azokat levonás nélkül rögtön kifizeti. Egyidejűleg tudatja, hogy a következő XlI-ik játék első osztályára szóló sors­jegyek mér kaphatók. 1 nyolczad, I kor. 50 fillér, 1 negyed 3 korona, 1 keted 6 korona, 1 egész 12 korona. x Mindenkit érdekel, hogy csi­nos és tartós czipője legyen, aki ilyet akar, az forduljon bizalommal a ma­gyar iparoshoz Miklósi utódához a színházzal szemben, a hol a leg­szebb kivitelben mérték után Chevró, lakk, boksz és színes czipöktől kezdve a legerősebb vízhatlan vadászcsiz­máig készülnek. Raktáron tart min­denféle színes bőröket és a legjobb minőségű czipőkenőcsöket, minden­fajta bőr és szőr zsinórokat. Vidéki megrendelések a legpontosaabban teljesittetnek. x Szatmár és Vidéke elsőrangú czipőraktára Vlija János Szatmár, (Ke­resztes-ház.) Ajánlja a n. é. közönség szives figyelmébe az újonnan érkezett férfi, női és gyermek tavaszi és nyári czipő különlegességeit, a legelegánsabb és legújabb divat szerint, a legjutányo sabb árak mellett. MULATSÁGOK. — Postások mulatsága. A ta­vaszi tánezmulatságok között bizo­nyára a legsikerülíebb lesz az a ma­jális, melyet Merkur is en fürge hírei, a postások rendeznek. Egy napon ők is beszüntetik a munkát s mulatni fog­nak, mert hisz rájuk fér a pihenés. Vigadni akarnak azok az emberek is, kik nap nap mellett megjelennek, hogy piros pecsétes levélben adják tud­tunkra a jó kireket. Mulatságot ren­deznek a leggyorsabb emberek a jövő hó közepén s a mulatságról a követ­kező meghívót bocsájtot'ák ki: A szatmár-németi kir. posta- távirda altisztek és szolgák a nagy­váradi posta táv. igazgatóság kerüle­tében fenálló özvegyek és árváikat se­gítő és temetkezési egyesületek alapja javára Szatmár-Németiben 1903. év Május hó 16 án a Kossuthkerti kioszk­ban Oláh Feri 12 tagú jól szervezett zenekara közreműködésével jótékony- czélu zártkörű majálist rendeznek. E G V L E T. — 0e épési felhívás azorsz. ta­nítói segélyegyesületbe. — Bodnár György szatmári kir. segédtanfelü­gyelő felhívást bocsátott ki azokhoz a tanítókhoz, kik még eddig nem vol­tak tagjai az Eötvös-alap“-n&k, hogy ezen emberbaráti és nemes feladato­kat teljesítő egyesületbe, mely a meg­szorult tanítókat, azok özvegyeit és árváit segélyezi és gondozza, saját jól felfogott érdekükben lépjenek be. — Hisszük, hogy ezen lelkeshangu fel­hívásnak mihamarabb meg lesz az óhajtott eredménye. T A N Ü G Y. A hitoktatók fizetése, A,,Szatmári Hírlap“ egyik múlt heti számában megírtuk, hogy nagy most az öröm a szatmári hitoktatók körében, mert a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter fölemelte a fizetésüket. Tény, hogy a hitoktatók kaptak némi fizetósjavitást, de mint értesülünk, ez korántsem elégíti még ki a szatmári hitoktatók igényeit s nem nagyon örülnek a „fizetésemelésnek.“ Minapi hírünkre egyóbbkónt „egy hitoktató“ aláírással ma az alábbi közleményt kaptuk: T. Szereesztő Ur ! Becses lapja szombati, áprillÖ-iki számában „A szatmári hitoktatók ti- zetés emelése“ czimón egy czikkecske jelent meg az „Újdonságok“ rovatá­ban, mely szerint mi közöttünk, szat­mári hitoktatók között nagy az öröm a közoktatásügyi miniszter ur amaz intézkedése folytán, hogy az állami elemi iskolában tartott évi 1—1 órá­ért 40, mond negyven korona hono­ráriumot utalványozott számunkra. Hát éppen ellenkezőleg áll a dolog T. Szerkesztő Ur. A miniszter ur eme döntése felett igenis mindnyájan meg- botránkoztunk, ahelyett, hogy örven­deztünk volna, hiszen ez nem tiszte­letdija, hanem igazán szógyendija a hitoktatók fáradozásainak; ennyi jut heti órájáért az avasban oklevél nél­kül működő dászkálnak is, nem egy egyetemi képzettséggel biró hitokta­tónak. De meg ennyiből hogy is le­het megélni Szatmáron egy úri em­bernek? Tegyünk csak egy kis szá­madást; Azt hiszem hetenként 24 órát tartani egy embernek, nagyon is elég. Kapna ezért 960 koronát, vagyis 480 forintot. Ebből legkevesebbet 200 forintot lakásra, ruházatra 100-at szá­mítva; ha soha beteg nem lesz, ha semmiféle élvezetekben részt nem vesz, pld. nem dohányzik, színházba nem jár, csupán katonazenét hallgat a korzón; élelmezésért fog fizethetni egy évben 180 forintot, ha ugyan ad ennyiért neki Márkus Márton a Pan­nóniában. Hát ezek után beláthatja T. Szerkesztő ur, hogy a hitoktatók szive nem dobog oly szerfelett az örömtől erre a legújabb fizetés felemelésre. Szatmár szab. kir, város az ipa- ros-tanoncz iskolában órákat adó ta­nítókat, ugyancsak a kereskedelmi is­kolában foglalkozókat is — ez utóbbi helyen a hitoktatókat is heti egy óráért elég méltányosan 100 koroná­val díjazza ; ehhez viszonyítva a mi­niszter ur által engedélyezett 40 ko­rona igazán csak alamizsna. De mi egy kicsit meg is tréfáltat- tunk. A Miniszter ür ugyanis a kérdés megoldását, illetve a tiszteletdij megállapítását jónak látta 7 hónapig elodázni, mikor már mi ugyanennyi ideig hűségesen megfeleltünk köteles­ségeinknek a boldog reménység fejé­ben. Most már persze a teljesített 7 hónapi szolgálatot vissza nem vonhat­juk s ha veszíteni kezdünk s a kiutalt tiszteletdijat, akármily szégyenletes is az, fel nem veszszűk; megmarad az állam kaszszájában s ott valószínűleg uj ágyuk beszerzésére fogják fordítani. De végre magas helyről jön Ígé­reten alapuló reményeinkben is meg­csal« tkoztunk. Halász Ferencz miniszt. tanácsos úr ugyanis az állami iskolák szervezésekor gavallér módra 50 forin tot helyezett kilátásba heti egy órai vallástanitásért, 40 forintot pedig biz­tosan ígért. Hát ezen az alapon mi bizton, jogosan reméltünk, hiszen ö járt itt közöttünk a kormány képvisele­tében, ö tartozott legjobban megös- merai a viszonyokat, neki a miniszter úrnál ígéretét érvényesíteni, vagy ha nem tudta, erről bennünket hitoktató­kat idejekorán értesíteni kellett volna s mi is aszerint cselekedtünk volna. Hát igy ál ván a dolog t. Szer­kesztő úr ismételve kijelentem, hogy mi bizony nem örülünk, sokkal inkább szomorkodunk. Sztrájkolni ugyan nem fogunk, mert ez nem volna méltó hoz­zánk, ebben az évben már magunkra vállalt kötelességünket elvégezzük, jö­vőre azonban azt hiszem, hogy mind­annyian tisztelettel visszalépünk ideje­korán. Egy hitoktató. TÖRVÉNYKEZÉS. § Harcz a tárgyalóteremben. A budapesti törvényszék tárgyaló terme — mint tudósítónk telegra- fálja — tegnap véres harcznak volt színhelye. Egy zsebtol vaj iási bűnügyet tárgyalt a törvényszék, s a hallgatóság sorában Fóliák vád­lott számos zsebmetsző barátja is helyet foglalt. Sarkadi detektív kö­zibük ült, kit a zsebtolvajok felis­mertek. A gyanús alakok a titkos rendőrt megrohanták és ineg akar­ták verni. Egyikük kést rántott, de Sarkadi az elnök szobájába mene­kült. Szerencsére az elősiető íog- házőrök helyreállították a rendet. Sok gyanús alakot letartóztattak. § Pásztor és mezőőr. Még múlt év október 23-án történt, hogy Szűcs István királydaróczi pásztor a tilos­ban legeltette juhait. Ezt Peleskei Ferencz mezőőr észrevette s felszól litotta a pásztort, hogy fizesse meg a bírságot. Szűcs azonban felelet he­lyett mellbe lökte a szigorú kerülőt, ki hatóság elleni erőszak miatt pa­naszt emelt a szolgabirói hivatalnál. A szatmári i< ir. törvényszék tegnap tárgyalta az ügyet, s minthogy a pa­naszos a vádlott megbüntetését nem kívánta, felmentette Szűcsöt. Az Íté­letben a kir. ügyész is megnyugodott. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktősde — A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósitása — Budapest, ápril 21. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra ........................ 7.82 7.83 Roz s 1903. áprilisra..........................7.62—7.63 Zab 1903. áprilisra........................7.44 -7.45 Teng eri 1903. májusra...................6.79—6.80 Repcze a ugusztusra..........................6.44—6.45 Zá rlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény ........................ 673.— Ma gyar hitelrészvény ........................721 50 Leszámitolóbank részvény................... 457.25 Rim a-Murányi vasmű részvény . . . 480.— Osztrák-magyar államvasuti részvény . 681.50 Küzuti vasút...........................................613.— Vá rosi villamosvasút részvény . . . 300.60 REGÉNYCSARNOK Ki a bűnös? (3) — Franczia regény. — Irta: Leon Xanrof. — Ezt meg fogja bánni! Köszö­nés nélkül eltávozott a szobából. Durand ur dúlt-fult a mérgében. Föl és alá járt a szobában. Hol a sza- kálát, hol pedig a homlokát simogatta. Egyszerre feltárult az ajtó s az inas jött be rajta: 1903. április 22. 91 szám — A kocsi előállott! — szólt óe távozott. — Megyek azonnal! Ezután még egynéhányszor vé­gig ment a szobán s meglátszott rajta, hogy a gondolatait akarja eloszlatni. Végre kiment. A felesége szobája feló tartott. Benn Durandné asszony már türelmetlenül várta. Az öltözködéssel készen volt. Remek szürke ruhába öltözködött, A kalap is gyönyörűen illett barna hajához. Durandné kü­lönben arról volt hires, hogy toillet- czikkei úgy a női szabászatnak, mint a kalap művészetnek remekeit ké­pezik. Az asszony igazi szépség volt, ama nagyvárosi asszonyok közül való a kik puszta megjelenésükkel feltű­nést keltenek. Huszonnyolcz évvel volt fiatalabb a férjénél. Csodálkoztak is nagyon akkor, midőn hire járt, hogy Durand nőül veszi Horance Juliette-t. Ez volt ugyanis az asszony le­ánykori neve. Nem tudták megérteni Durand házasságát, mert hisz olyan vagyo­nos ember, mint ő, mindenkor kapott volna olyan leányt, a kinek százezrei vannak. Durandné szegény családból származott. Három fivére katonatiszt volt, a kiknek kiképzésére felment a szülők összes vagyona, no meg az ő hozo­mánya is. A rossz nyelvek még a házas­ság előtt azt beszélték, hogy nem lesz boldog, mert olyan vén ember mellett ki van zárva annak lehető­sége. Ámde nagyon csalatkoztak az emberek. Durandné nagyon szerette a férjét, szinte bálványozta. És a férj nem volt hálátlan, mert az a figye­lem, kedvesség, a mit neje irányában tanúsított, ritkaság számba ment. Sőt az asszony mostoha leánya, Antoin­ette is nagyon szerette. Mindez pedig azért volt, mert Juliette asszony azok közé a nők közé tartozott, a kik so­hase feledték el, hogy ezelőtt kik voltak. Most is a férje felé nyújtotta kezét és szólt.: — Ha sok a dolgod édesem, úgy inkább várunk egy keveset, a mig bevégzed a teendőidet. (Folytatása következik.) Kiadó laptulajdonos: Á szatmári függstienségi és 48-as párt. 3639 — 1803. sz. Pályázati hirdetmény. Szatmárnémeti szab. kir. vá­ros tanácsa, a megüresedett közgyámi állásra pályázatot hirdet. Ezen állással 2000 K évi fi­zetés, 200 K lakbér illetmény és szabályszerű nyugdíjjogosultság van összekötve. A pályázók magyar állampol­gárságukat, erkölcsi magaviseletü- ket és az 1893. I. t.-cz. 3. §-ában előirt képesitésüket igazolni tar­toznak. A pályázati kérvényeket sza­bályszerűen felbélyegezve, folyó évi május hó 6-án óeleiött 11 óráig a ta­nácsi iktatóba kell beadni. Kelt Szatmárnémeti szab. kir. város tanácsának 1903. évi április hó 21-én tartott üléséből. Pap Géza polgármester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom