Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-14 / 11. szám

2 SZATMÁRI flIRLA P. 1903. január 14 11 szám. megtalálta békéjét és nyugalmát, melyre oly régóta vágyódott. A bécsi félhivatalos „Fremdenblatt“ kérdésére, Baseli bárónő, Stefánia titkárnője, ma a következőket táv- irato/.ta: „Lónyay grófékva vo­natkozó hírek nemtelen rá­galmak.“ Szatmár, szerda Vészhirek a Balkánról. Szatmár, jan. 13. Oroszország hataimas külügymi­niszterének, Lamsdorff grófnak isme­retes látogatásai, mint az előre is tudható volt, nem udvariassági tények­nek voltak tekimtendök, hanem egy nagy fontosságú akczió első megnyilat­kozásainak, melyeknek végczélja Európa darázsfészkét, a Balkán állapotokat inegrendszabályozni. Minthogy a Balkán államokban a rend végleges helyreállítása államterü­leti kérdések megoldását is felszínre veti, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a Balkán államok belső konsoli- dacziójára és a területi kérdés eldön­tésére irányuló beavatkozás az érdekelt hatalmak erejének olyan összeütközését eredményezi, mely Európát egy előre nem látható véres háború veszélyeibe sodorja. A Balkánról nap-nap után vészes hírek érkeznek. A háború sötét képe fenyeget bennünket is. A Bécsben lefolyt katonai érte­kezlet csak növeli a monarchia mind­két államának lakóiban ezt a kínos nyugtalanságot, mert a legnagyobb titkolózás daczára is kiszivárgott a hir, hogy a temesvári, nagyszebeni és szarajevói hadtestek állományainak legénysége hadilétszámra emeltetett és hogy ezen hadtestek meg is kaptak a mozgósítási parancsot. A Balkánról minduntalan vészhi­rek jönnek, a macedónok forrongása mindjobban terjed. Sem Törökország, sem Szerbia nincsen abban a helyzet­ben, hogy ezeket a forrongásokat, eze­ket a vérengzéseket, melyeket ott űz­nek, megfékezze. Rendesen tavaszszal tör ki a maga egészében a Balkán elnyomott népei közölt a forrongás, mely a je lekből ítélve, az idén sokkal erősebb, sokkal szenvedélyesebbnek ígérkezik, mint más években. Szerbia már hozzá is fogott a hadikészülödésekhez, a hadsereg lét számát felemelték, készenlétbe helyez­ték s az uj miniszterelnök már az iránt is intézkedett, hogy a lőszerkész­letet melyik külföldi tölténygyárban szerezzék be. Ez a lázas készülődés Lamsdorff gróf látogatása nyomán támadt életre. Oroszország segítsége eltüntette a fi- nancziális nehézséget és Szerbia, mely állandóan anyagi zavarokkal küzdött, egy esetleges háború horribilis hadi­költségei miatt ma már nem jön za­varba. Szerbia iránt való rokonszenvének adott kifejezést legutóbb Miklós czár is, aki tízezer rubelt adományozott azon czélból, hogy Ó-Szerbia templo­mait fenntarthassa és megtatarozza. Könnyű észrevenni, hogy a min­den oroszok czárja mit értelmez a templomok fenlartása alatt. Az úgyis gyöage lábon levő hadsereg újjá szer­vezése van itt szóban. Európa nagy hatalmasságai annak idején a Balkán egyes néptörzseinek ígértek kultúrát, szabadságot, szóval mindent, ami egy államot boldoggá és megelégedetté tehet. Ez azonban csak puszta Ígéret maradt. A Balkán néptörzsek többször hangosan követelték i»indezt és igye­keztek követeléseiknek érvényt szerezni. A lázadás, a polgárháború minden év­ben kitör és Európa nagyhatalmasságai hallgatnak. Törökország is megunta a protcklurát, amelyet annak idején a hatalmasságok reá oktrojáltak; szaba­dulni igyekszik ő is, mely már annyi pénzébe és katonájába került. így tehát valami komolyan nem veszi az ügyet s formaliter szabad ke­zet ad a macedónoknak a forron­gásra. Most, hogy Oroszország is észre­vette e jelenséget, sietve küldötte el külügyminiszterét Bécsbe. hogy az 1897 iki cgyeszségnek érvényt sze­rezzen. Ha Oroszország akcziója a meg­valósulás stádiumába jut, bennünket is belesodorhat egy véres háború forgata gába és ha az a mozgósítási hir, mely ma még bár nem pozitív formában, de mégis halálmadárként itt vijjog fejünk fölött a levegőben, valóság lesz, akkor meg sem állunk Szalonikiig. És mindez az európai konczert kedvéért történik, melynek hasznát végeredményében Oroszország fogja élvezni. NAGYKÁROLYI HÍREK. A megyei közigazgatási bizottság ülése. Saját tudósítónktól. Vármegyénk közigazgatási bizott­sága múlt pénteken tartotta meg ja­nuár havi ülését. Gróf Hugonnai Béla főispán üd­vözölte a megjelenteket, az ülést meg­nyitotta, mely után a szakbizottságo­kat alakították meg a következő ered­ménynyel : I. Fegyelmi választmány: Ren­des tagok: Nagy Béla, N. Szabó An­tal, Kemény Alajos, Kovács Béla. Pót­tagok : ifj. Böszörményi Sándor, Kacsó Károly. II. Adóügyi felebbviteli kül­döttség : Választott rendes tagok: Domahidy Sándor, Nagy Béla, póttag Jékey Zsigmond, a főispán által kine­veztettek N. Szabó Antal és Kende Zsigmond rendes, ifj. Böszörményi Sándor póttagnak. III. Erdészeti albizottság: El­nök Nagy László, alelnök N. Szabó Antal, tag Domahidy Sándor. IV. Erdészeti Il-od fokú kiliá- gási bíróság: Rendes tagok N. Szabó Antal, Nagy Béla, ifj. Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, póttagok Szuhányi Ödön, Szentiványi Gyula, Luby Béla, Kende Zsigmond. V. Pótadó elleni felebbviteli bizottság: Tagok Batozsy József, N. Szabó Antal, Kemény Alajos, Kacsó Károly. VI. Munkásügyi albizottság: Rendes tagok N. Szabó Antal, Doma­hidy Sándor, Kende Zsigmond, ifj. Bö­szörményi Sándor, póttagok Szent­iványi Gyula, Jékey Zstgmond. VII. Börtönvizsgáló bizottság: Kacsó Károly, Kemény Alajos, Szu­hányi Ödön és N. Szabó Antal. VIII. Évi jelentést készítő bi­zottság : Domahidy Sándor, Kende Zsigmond és ifj. Böszörményi Sándor. Érdekes tárgya volt a gyűlésnek a nagybányai gör. kath. lelkészválasz­tás ellen a szamosujvári püspök és Papp Sándor által beadott felebbezé- sének tárgyalása. A bizottság a püspök felebbezését, mint elkésettet, a másik felebbezést pedig, mivel Nagybánya városnak, mint kegyurnak joga volt a pályázók közül bármelyiket szabadon választani, elutasította. A nagykárolyi adóhivatalnál tör­tént betörésre nézve N. Szabó Antal kérdésére a pénzügyigazgató kijelen­tette, hogy az értékpapírok, szelvények és betétkönyvek névértékűk szerint lesz nek megtérítve, az ékszereknek azon ban csak letéti értékét téríti meg a kincstár. A szokásos havi jelentésekkel az ülés véget ért. * Kinevezés. A pénzügyminiszter Fliosz Henriket, laptársunk a „Nagy- Károlv és Vidékének“ belmunkatársát, ki hangulalteljes, csinos költeményeivel ismertté lette magát, a marosujvári bányaígazgatóság mellé rendelt szám­vevőséghez számgyakornokká nevezte ki. * Felolvasó estély. A nagykárolyi kath. legényegyesület sikerüli felolvasó estélyt rendezett vasárnap este saját helyiségében. Az estélynek egyik leg­érdekesebb pontját képezte Niklós Já­nos főgirnn. tanárnak szabad előadása, ki a fonográfot mutatta be s annak szerkezetét magyarázta meg a nagy­számú hallgatóságnak. — A szavalatok is igen jól sikerültek. * Műkedvelői szinielőadás. A nagy­károlyi kereskedő ifjak köre szombaton este megismételte a „Mozgó fényképek“ előadását. A siker ezúttal sem maradt el, mert igen szép számú közönség jelent meg, közöttük gróf Hugonnai Béla főispán is, kit a terembe lépte­kor élénken megéljeneztek. Az előadást vacsora s ezt tánczmulatság követte, mely a reggeli órákig tartott. * Pénzintézeti közgyűlés. A nagy­károlyi önsegélyző népbank január hó 2ö-én, a kereskedelmi és iparbauk pe­dig február hó i-én tartja meg évi rendes közgyűlését. SZÍNHÁZ. Keli műsor. Szerda: Bolond. Csütörtök: Pogány Gábor. Péntek: Baba. — (A páholy.) A „Páholy“ német talajból nőtt ki; de magyar földben és magyar levegőben lombosodon meg, itt lelt népszerűvé, közkedveltté. Ebben a nagy sikerben az oroszlánrész Kabos Ede fővárosi ismert jeles Írónkat illeti, a ki ötletekben gazdag szellemét és stílusának eredeti, magyaros szépségét ragyogtatja e darabban. Az ő sajátos egyéniségének varázsa sugárzik felénk e darabból, mely csupa természetes­ség, mesterkéletlen egyszerűség, őszinte egyenes lelküség és maga az igazság. A kaczagtató jelenetek szédületes gyor­sasággal és logikus kapcsolatban fo­nódnak egymásba minden eröltetettség nélkül. Éppen ezért kelt olyan frene­tikus hatást. És még egyet. Nincs c darabban visszatetsző prudéria, nincs izellen pikantéria, hanem van szellem, ötlet, természetes és érthető, pompá­san bugyogó komikum, A tegnapi elő­adás kerekdeden, összevágóan folyt le nagy számú közönség előtt. A hölgyek­nek nincs domináló szerepük c darab­ban, éppen azért nem is emlékezünk meg róluk. A férfiak közül Krémer Sándor (Lipóczy Józsiás) alacsonyabb hanghordozással, kevesebb mimikával zajosabb hatást érhetett volna el. Ba­ráti Rezső Csíz Pepije pompás alakí­tás volt, mely teljes elismerést érde­mel. Szentes szokás szerint eredeti és jó, Ligeti Dinszkyje pedig elfogadható volt. s. k­— (Krémer Jenő szatmári szín­igazgató '?) „A Debrenczeni Újság“ teg­napi számában a Makótól eltávozó színészek között említi Krémer Jenőt is, akiről azt írja, hogy Szatmárra jön színigazgatónak; ugyancsak vele távo­zik neje K. Hegyi Lili is. Meglepe­téssel olvastuk e hirt, mely tudtunk- kal a valóságnak meg nem felel, mi­vel színházunkat a jövő évre Krémer Sándor mostani színigazgatónk, nem pedig testvére Krémer Jenő kapta meg. Mindenesetre kívánatos volna, ha a fél­reértések elkerülése végett színigazga­tónk erre vonatkozólag nyilatkoznék. ÚJDONSÁGOK. Az aradi püspökválasztás. Nagyban folyik a készülődés az aradi görögkeleti püspöki szék betölté­sére. A nagyváradi görög keleti szent­szék Mangra Vazul püspöki helynök elnöklete alatt tegnap délelőtt népes gyűlést tartott, a melyen a szentszék tagjai majdnem kivétel nélkül részt vettek. Az ülés főtárgya a legközelebb megejtendő uj püspök választás napjá­nak kitűzése volt. A szentszék február hó 12-ikót tűzte ki a választás napjául, amiről Metianu János nagyszebeni görög keleti metropolitát és az aradi szentszéket hivatalosan értesitették. Az ülés ezután több folyó és fegyelmi ügygyei foglalkozott. A választásra vo­natkozólag úgy értesülünk, hogy Mangra Vazul hívei most is lelkesen és tánto- rithatlanul ragaszkodnak volt jelöltjük­höz, a kit újra megakarnak választani. Mangra Vazul azonban tiltakozik a jelölés ellen és megválasztása esetére nem akarja a püspökséget elfogadni, nehogy, a korona döntésével ellentétbe helyezkedjék. A püspökválasztás dolgában Arad­ról írják: Hétfőn, e hó 12-én ült össze az aradi görög keleti román szentszék, hogy Mangra Vazulnak meg nem erő­sítése folytán az uj püspökválasztásra a határidőt kitűzze. Papp Ignácz pro- toszincellus, a szentszék ideiglenes elnöke erre nézve tárgyalásokat foly­tatott Metianu János nagyszebeni érsek- metropolitával, s a vele történt meg­állapodás szerint a választás az ó nap­tár szerint való január 30-án, azaz február 12-én lesz. Mangra Vazul pártja még mindig nem tudott megállapodni, hogy Hamsea Ágoston arkimandritával szemben kit léptetnek föl. Se lapjukban, se pegig a választók körében jelöltet még nem proklamáltak A legtöbben Papp Ignácz protoszincellust emlegetik, a kit azonban ép a Viktoria aradi pénzintézet köré csoportosult emberek bizonyos ellenszenvvel fogadnak. Hir szerint a másik két egyházmegye arki- mandritája: Puskariu Hiláriusz nagy­szebeni és Musta Filaret karánsebesi helynök, mikor előttük a püspökség kérdését szóba hozták, kijelentették, hogy nincs kedvük oly egyházmegye élére állani, a melyek békéje teljesen föl van forgatva. Ilyenformán valószí­nűleg Papp Ignácz jelöltsége marad meg, ámbár vannak a volt Mangra- pártiak közül a kik fehér lappal akar­nak szavazni A Mangrapárt különben valószínűleg a hétfői konzisztórium ülés után fog a maga jelöljének kérdésébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom