Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-25 / 70. szám

70. szám. Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. márczius 25. 3 __ Sz atmár város hazafias pol­gársága sem maradhat tétlen ezek­ben a nehéz időkben. Föl kell emelnie tiltakozó szavát a militariz- mus tnltengése és a nemzetet lét- gyökerében megtámadó vér és pénz­beli követelések ellen. Azért gyülekezzünk össze e kó 29-én, vasárnap délután 3 óra­kor a "Vigadó előtti térségen nép- gyűlésre, hogy itt minél impozán- sabban kinyilatkoztassa városunk polgársága, hogy nem bírunk több terhet elviselni és nem akarunk több katonát adni az osztrák had­seregnek. Szatmár Polgárai! Jöjjetek el mindnyájan párt­különbség nélkül a vasárnapi nép- gyülósre, hogy tiltakozó szavunk legyen erős és méltó Szatmár régi dicsőségéhez. Szatmáron, 1903. márcz. 23. A rendezőség. A végrehajtó-bizottság élénk tevé­kenységet fejt ki, hogy a népgyiilés minél irnpozánsabb lefolyású legyen. Az or­szágos függetlenségi-pártból valószínű­leg Barabás Béla, Bakonyi Samu és Benedek János képviselők érkeznek Szatmárra, s — úgy halijuk — hogy több szatmármegvei képviselő is eljön. A végrehajtó-bizottság holnap, csütörtökön délután 5 órakor a Viga­dóban ismét értekezletet tart. Az érte­kezletre Uray Géza a bizottság elnö­ke, a következő meghívókat küldte szét a bizottság tagjainak: Tisztelt Uraim! Szatmár város közönsége e hó 29-én, vasárnap délután 3 órakor népgyülést tart. A népgyíilést. egy — politikai pártokra való tekintet nél­kül — megalakuló végrehajtó bi­zottság készíti elő. A végrehajtó-bi­zottság tagjai sorában Uraságod szí­vesen látom, s ismerve hazafias ér­zületét, tisztelettel felkérem, hogy a katonai javaslatok folytán, a nemzet újabb megterheltetése elleni tiltako­zó népgyülés végrehajtó-bizottságá­ban közreműködni szíveskedjék. A végrehajtó-bizottság e hó 26-án csütörtökön délután 5 órakor a Vigadóban értekezletet tart, melyre Uraságodat — mint a bizottság tag­ját — tiszt .le>tel meghívom. Hazafias üdvözlettel Uray Géza, a végrehajtó-bizottság elnöke. SZÍNHÁZ. ™ — (Virágcsata.) Verő György „Virágcsatája“ nem sorozható a jó- nevü operettiró sikerültebb alkotásai közzé. A libbrettója ugyancsak sovány. A darab mégis felszínen tartja ma­gát, a mit néhány kitünően megkom­ponált zeneszámának lehet betudni. A „Virágcsata“ külső sikere külön­ben abban leli magyarázatát, hogy azt olyan kiállításban hozzák színre, mely a látványosságot kedvelő pub­likumot gyönyörködtetik. Nálunk, a mi szinte már természetes is, nem tudott hatást kelteni, daczára annak, hogy a színtársulat derék, ambiczió- zus karmestere, Kubesch Riehárd jutalomjátékául választotta. A néző­téren az unalom bontotta ki lomha szárnyát s ránehezedett a közön­ségre, mely rejtegetni igyekezett a feltörő ásításokat. Annál jobban mu­lattak azonban a szereplők a szín­padon, a hol valóságos anarchia ural­kodott. De nem rójuk fel nekik, mert a szerző e darabban bizonyos sza­badságot engedélyez nekik a dévaj- kodásra. A második felvonás végén arczkép és virágdobálással igyekez­tek a közönség nyomott hangulatát derűsebbé tenni, a mi sikerült is. A szereplők közül Szentes János re­mek alakítása feltétlen dicséretet ér­demel. Lónyui Piroska Malmos Ilo­nája kedves és bájos .. volt. Ügyes partnere volt Gyárfás Ödön. Feren- czy József Vég Aladár szerepében igen jól érvényesült. Tordai Adél és Soproni elfogadhatók voltak. Meg­említjük végül, — a mit talán előre kellett volna bocsátanunk, — hogy a belépő karmestert a szép számú közönség zajosan megéljenezte. — (Holéczy Ilona.) Esemény számba menő előadás lesz holnap este színházunkban. A társulat kiváló kép­zettségű drámai hősnője, Holéczy Ilona holnap veszi jutalomjátékát. Ho­léczy Ilona művészi qualitásait már többször méltattuk. A közönség is teljes elismeréssel adózik mindenkor kiváló művészetével szemben. A kö­zönség rokonszenvét és lelkesedését Holéczy Ilona meg is érdemli, mert minden egyes alakításával igyekszik a lehető legjobbat nyújtani. E mellett külön elismerést érdemelnek fényes toilettje és a társulatnál talán ö az egyedüli, a ki az egyes bemutató elő­adásokra olyan toiletteket készíttet, melyek feltűnést keltenek. „A halálos csendíl premierjére is nagy áldozatok árán, direkt Budapestről hozatta a da­rabhoz szükséges ragyogó toiletteket, a melyek a főváros legelső színpadán is beillenének. A kicserélt menyasszony. Jákob históriája. Saját tudósítónktól. Szatmár, márcz. 24. A bibliában nagyon tanulságosan van megírva Jákob históriája. A bibliai Jákob izr. polgártársaink egyik ősatyja ugyanis, miként az megirva vagyon, hét esztendeig szolgálta Lábánt, leá­nya, a szépséges Rakhel kezéért. Lá- bánnak azonban még egy leánya volt, Lea nevezetű, Rakhelnél jóval idősb, testi fogyatkozásokban bővelkedő és rut. S mivel a csúnya vén leányok már az ó testamentum idejében is nagy gondot okoztak papájuknak, Lá­bán papa egy kis csalafintasághoz fo­lyamodott és az öregebb, a rútabb leányával: Beával eskedtette össze Jákóbot, aki szegény hét hosszú esz­tendeig őrizte leendő apósának juhait, a szépséges Rákhel kezéért. így vagyon ez megirva a bibliában és történt Kr. előtt sok évszázadokkal. Ennek a bibliai históriának most párja akadt egy zemplénmegyei kis falucskában és megitta a levét W. Tóbiás szatmári metsző fia. A furcsa bibliai históriának mása úgy esett meg, hogy W. Tóbiás szat­mári metsző meg akarta házasítani a fiát, aki mindössze csak tizenhét éves, de az apa úgy találta, hogy a jámbor és istenfélő fiú elég érett már ahhoz, hogy Hymen rózsalánczait fölvegye. Keresett hát számára menyasszonyt. És rövid kutatás után talált is. Egy zemplénmegyei kis falucs­kában, a kollegánál, az ottani metsző házában fedezte fel W. Tóbiás, jöven­dőbeli menyét, egy üde, fiatal, szépsé­ges gyönyörű virágszálat, a falu viruló rózsáját. Tóbiás ur — úgy mondják — csettintett a nyelvével és Hebron ró­zsájának formás állaeskájál atyai sze­retettel megcsipkedve, kijelen tette, hogy „ez az igazi“ és fiának imigyen szólott: — Itt maradsz, kamasz; innen egy tappottat sem teszünk, a mig az üde virágszállal jegyet nem váltasz 1 És a leányka atyja, mi több: maga az iruló-piruló leányka is bele­egyezett a házasságba, mert — meg kell jegyezni — hogy a W. Tóbiás fia r is jóképű legényke. Dictum, factum : az eljegyzés nagy dinom-dánom közepette megtörtént és a boldog fiatalok, s még boldogabb örömszülök fokozott boldogsággal vár­ták az egybekelés napját, a mi nem is késett, de keserves csalódást, nagy szomorúságot hozott W. Tóbiásnak és fiának. Zsidó rítus szerint ugyanis ősi szokás, hogy az esküvőhöz a meny asszonyt sűrűn lefátyolozva hozzák a vőlegény elé, akinek az esküvő lezaj­lása utánig a világért sem szabad menyasszonya szemébe nézni. így tör­tént ez abban a bizonyos zemplén­megyei kis falucskában W. Tóbiás fiával is. A fiú — zsidó rítus szerint — megesküdött a sűrűn lefátyolozott menyasszonynyal, de az esküvő után, midőn a násznép a lakodalmi lakomá­hoz ült és a menyasszony fellebben- tette sürü fátyolát, a vőlegény — most már fiatal férj — csaknem hanyatt vágódott ijedtében. Az ő szépséges vi­rágszála, az ő viruló rózsája helyett egy fanyarképü csúnya vén leány ült mellette és kótségbeejtöen — vigyor­gott reá. A páratlanul furcsa szituáczion a násznép is megdöbbent és W. Tóbiás magából kikelve rettenetes kravalt csa­pott, mire csakhamar kiderült a tur­pisság, hogy a menyasszony atyja az öregebb, a csúnya leányával es­kette össze a vőlegényt, az igazi menyasszonyt pedig az esküvő napján a szomszéd községbe transportálta. A násznép hamarosan szétreb­bent, W, Tóbiás pedig fiastól és pere- puttyostól gyorsan felkerekedett, vala­mennyien faképnél hagyták a csúnya leányasszonyt, a szédelgő apát és visszajöttek Szatmárra. Most azon tanakodnak, hogy mí- kép érvénytelenítsék a zsidó rítus szerint megkötött házasságot? íme, igy esett párja a bibliabeli Jákób históriájának Kr. után, az Urnák 1903-ik esztendejében, márczius hó 17-én. ÚJDONSÁGOK. Á bérharcz szele Szatmáron. Kőmlves- és ácssegédek mozgalma. A bérharcz: a munkásnép végső menedéke, Szatmáron is felütötte a fe­jét. Az ács- és kömivessegédek memo­randumot nyújtottak át a mestereknek, melyben az alábbi tizennégy pontban kifejtett feltételeik teljesítését kérik, mert ellenkező esetben e hó 30-án, hétfőn az egész vonalon valamennyien megkezdik a bérharezot. Az építő ipari ágakra rossz idők járnak. Nem a vállalkozó kedv csap­pant meg, hanem az általános gazda­sági pangás áll útjában az ipar fellen­dülésének. Szatmáron csak olyan a helyzet, mint szerte az országban, vagy még rosszabb. S a segédek vi­szonyai korántsem sötétebb színűek, mint a munkaadó mesterekéi. Mind­azonáltal bízunk a munkaadók ismert méltányosságában és hisszük, hogy — a mennyiben a munkások követelései jogosak és méltányosak — azokat le­hetőleg teljesíteni is fogják, nehogy egy esetleg áldatlan bérharcz izgalmai­nak és veszedelmének tegyék ki, úgy magukat, mint a hosszú, kemény télen át nagy nélkülözésekben sínylődött munkásokat, akik — mint ök mondják — csak a minimumát követelik annak, a mit másutt a kömives- és ácssegé­deknek megadnak. A munkások e hó 30-ig, hétfőig várnak s ha feltételeiket a mesterek nem hajlandók teljesíteni, megkezdik a bérharczot. A sztrájk nagyarányú lenne, részt venne abban 200—300 ipari alkalma­zott. A munkások az alábbi 14 pont­ban foglalták össze követeléseiket: 1. Tíz órai munka idő, és pedig reggel hat órától este hat óráig, étke­zésre reggel egy fél óra délben 1 és fél óra. 2. Munkabér óránkint falazatnál 32 fillértől, és diszvakolatnál 40 fillér­től feljebb, vidéken 6 és túlóránként pedig 10 fillérrel több fizetendő. Az ácsok részére 32 fiitértől feljebb. 3. Vidékre, s onnan hazaszállítás a válalkozó költségén történik, és pe­dig 25 km.-ig minden héten egyszer, távolban minden két hétben egyszer eszközöli essék. Megfelelő tiszta egész­séges lakóhelyről a válalkozó gondos­kodik. 4. A munkadij minden szomba­ton a munkatelepen, délután hat óra­kor kifizettessék. 5. Felmondás nélkül szomhaton a kifizetésnél bármelyik fél megszüntet­heti a munkaviszonyt. 6. A segéd munkabéréből bünte­tés czimen levonni nem szabad. A se­gédet időközhen kárpótlás nélkül szü­neteltetni csakis elemi csapás, vagy hatósági intézkedés folytán lehet. 7. Az akord munka teljesen el- törlendő. 8. A Husvét, Pünkösd, Szt.-Ist- ván és Karácsony ünnepeket megelőző napon, a munka délután 4 órakor be­szüntetendő és egész nap, vagyis tiz óra fizetendő. 9. A munkatelepen egészséges ivó vízről s tiszta edényről a vállal­kozó tartozik gondoskodni. 10. A segédekkel szemben em­berséges bánásmódot követelünk. 11. Szakbavágó munkánál csakis rendes munkakönyvvel biró segédek alkalmaztassanak. 12. A vállalkozók kötelezzék ma­gokat, hogy munkás szükségleteiket a szakegylet közvetítése utján szerez­zék be. 13. A munkaadó a betegsegélyző pénztár javára a törvényesen megha­tározott kétharmad részt csak von­hatja le. 14. Esetleges sztrájkból kifolyólag hat hónapon belől senki el nem bo­csátható. Az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Lítd apgol gyapjúszövet gyárosnak SZATMÁRON egyedüli raktára: posztó és gyapjúszövet kereskedőnél Deák-tér. Freund-ház. Felhívja a nagy érdemi közönség figyelmét idény Újdonságaira. WEISZ GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom