Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-25 / 70. szám
Szatmár, 1903. márczius 25. Szerda. Második évfolyam, 70. számElőfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy bóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám éra 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik /naponta (hétfő kivételével^ Hirdetéseket méltányos, száb'ott'árban és egyezség szerűit, felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden ..további szó 3 fillér. . Nyiittér sora 30 fillér. Telefon s 106. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Tiltakozunk ! Szatmár, márcz. 24. Pár héttel ezelőtt megdobogoti Budapest székesfőváros szive. Dobogása beillett földindulásnak is. És az ország szivének, Budapest székes főváros polgárságának felharsanó tiltakozása nyomán visszhang támadt széles e hazában; buzogva forrt fel az ország minden népének szivében a lelkesedés s uj erőre kapva merészen, bátran milliók ajk n csendült fel a szózat: tiltakozunk/ Megmozdult végre Szatmár városának jó, csendes nyugalmu, példátlan türelmességü, hazafias lakossága is. Megmozdult az egész vonalon és felharsanó szózata el fog jutni az ország törvényhozó testületéhez, ahol tudomást kell vennie a katonai kormánynak arról, hogy: tiltakozunk! Igen, tiltakozunk! Nem alkuszunk, nem okoskodunk, odavágjuk bátran — nincs több magyar fiunk osztrák katonának ! Már akkor is jogos, természetes volna ez a tiltakozás, ha csupán nemzeti büszkeségünk, a dicsőséges múlt hagyományaihoz való Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. szilárd ragaszkodás diktálná, — de több jogunk is van nekünk a tiltakozásra, nemcsak a nemzeti büszkeség, az ősi hagyomány. Ez a több jog pedig a szegénység. Nem frázis, szomorú valóság, hogy roskadozik a nemzet a tenger vér- és pénzáldozat súlya alatt. Milliókat és milliókat nyel el évente a militarizmus feneketlen gyomra. És ez mind nem elég! Most még több vér-, még több pénzáldozatot követel ez a semmivel sem számoló katonai omnipotenczia. Pazarfónyii, kényelmes, nagy palotákat épit a nemzet évről-évre nekik, mig maga fütetlen viskókban nyomorog; kalácscsal és pecsenyével tartja, mig magának csak csont és száraz kenyér jut. És mindezért mit kapunk cserébe ? Német vezényszót, osztrák szel lemet a hadseregben, Gotterhaltet s még sok egyebet, ami a magyarnak fáj. Csoda-e hát, ha mindezek után — tiltakozunk!? Mindég görnyedt a magyar nép a sorvasztó terhek alatt, megadással viselte az igát, de elvégre ez már több, mint a mennyit eltűrni zúgolódás nélkül, képes. Most öntudatra ébredt, felzugott egyszerre. Hangja mennydörgés lett; moraja földindulás. Népgyülés, népgyülést követ, a nemzet egészben tiltakozik az újabb megterheltetés ellen. Az egész ország, mint egy ember, felemeli szavát, nem maradhat hát el Szatmár népe sem. A vasárnapi népgyülésen Szatmár polgársága is megnyiiatkozik, felemeli tiltakozó szavát. Hogy azonban ennek a tiltakozó szónak meg legyen a kellő nyomatéka, meg legyen a megfelelő súlya, kell, hogy mindnyájan ott legyünk, ne vonjon határvonalat se rang-, se pártkülönbség. A szenvedés közös mindenkinek, átérhet egyenlően érezzük mindannyian. Menjünk el mindnyájan! Nagy és hatalmas legyen a zugó tábor. Olyan nagy, hogy felharsanó tiltakozó szava elhangozzék az ország házához, hogy ott a nemzet képviselőinek csúfolt nagy táborral küzdő maroknyi ellenzék, látva, hogy mégis ő képviseli az igaz közvéleményt, a valódi nemzetet: erőt, bizalmat meritson titáni harczához ebből a zugó külső táborból és izmosodva, diadalmasan harczolhassa meg a harezot, az igazság, a méltányosság szent liarczát Mindnyájan ott legyünk! ORSZA( i( i.Y'f’T.ÉK, ■I: ,Y >-. ' '*IV . A képviselőliaz ülése: Saját tudósítóig'távirata. Budttj^st^njárriz. ‘24. A képviselőház mai ülésén Ap- ponyi Albert gróf elnökölt Napirend előtt még mindég a pénteki rendőri brutalitások dolgában szóllaltak fel, Egry Dezső. Reich Aladár, Molnár Ákos, Papp Zoltán dr. és Molnár Jenő, kik mindany- nyian erélyesen követelték Széli Kálmán miniszterelnöktől, hogy Rudnay Béla főkapitányt függessze fel állásától, majd pedig a parlament tagjaiból egy vizsgáló bizottság megalakítását kérték, mely bizottság hivatva lenne a lefolyt rendőri atroczi- tások ügyét kellően megvizsgálni és az igazságot kideríteni. Zboray Miklós néppárti szerint nem lehet tudni biztosan mindazon erőszakosságokat, ^melyeket a lefolyt napokban Rudnay elkövetett. Holló I jajos után, ki szintén a rendőri brutalitásokról beszélt, Kaas Ivor báró, a szoczialdemokrata párt TARCZA. Az egér. Irta: Reviczky Irma. Mikor Zola regénye, „Róma“, először a kezembe került, félre dobtam, — de azután utóbb mégis csak átolvastam. így cselekszenek majd a „Humna“-i jó gazdasszonyok és a belvárosi félős hölgyikék az én egérkémmel : irtózva bár, de elolvassák... Igaz, hogy az egér igen kártékony állat. No de azért őt is — mint mindent e világon — üldözi a fátum. Például ott a drótostót hátán a sok rozsdás drótkaliczka: megannyi száz meg száz halál, amely reá tör. A tenyeres-talpas Dulcinea is egykedvűen eltapossa az útjába kerülő szürke házi egeret — de azért a fehér okos egérkét, melyet a kintornás asszony tart eléje — isteníti. Mert hát az huzza ki a „Planétumot“, hogy hü marad-e továbbra is a „káplár uram“ ... Az ideges, nagyúri dáma meg sokszor felsikit, ha egy eleven egérkét lát, — de tulboldog, ha télnek idején a gyapjas egér (csin-csilla) melegíti hó nyakát, — mint boa, vagy pedig prémesgallér a paletóján. Kevesen tudják, hogy a drága ezüstszínű prémet, melyet csincsilla néven árusítanak, hogyan szerzik és milyen kegyetlen módon. A gyapjas egér, mint a hogy a csincsillát hazájában nevezik, alakra és nagyságra nézve tengeri nyulhoz hasonló állatka, mely Dél-Amerikában a perui, bolivai és chilei Cordillerák sziklahasadékaiban él. Ezen a vidékeken nagyon ritkán esik az eső és ez az oka annak, hogy a selyemlágyságu csincsilla prém az esőtői megromlik. Az amerikai trapperek ezelőtt hosszú falándzsákkal fogdosták a csincsillákat, melyeket igy a szó szoros értelmében fölnyársaltak. Ez az eljárás azonban sok kárt tett a drága prémben és igy most dinamittal kergetik ki a csincsillákat buvó-he- lyeikből, azután karókkal agyonverik őket. Londonban — mint a lapok Írják — ezeket a kedves állatkákat most a hölgyek a háznál tartogatták. A csincsilla, melynek préme eleven állapotban — mondják — még sokkal lágyabb és selymesebb, nagyon köny- nyen megszelídül. — Szebb a legszebb macskánál, és nagyon tiszta. De visszatérve a házi egérhez, elmondok egy egér-történetkét, amelynek én voltam a „hőse!“ (Notabene a paplan alá bújtam.) A dolog úgy történt: Egy kis egér bejött valamikép a szobámba és tehát ketten voltunk : én és ő 1 Ketten megosztottuk egymással a szobáeskát és megosztottuk volna tán a pihenő helyünket is, ha — ha az ón ágyamnak nem lenne olyan ringó-bingó sodronyos ágybetéte. De az elriasztotta a kis egérkét. No meg talán nem is szorult rá: hisz berendeztem a számára, egy két szobácskából álló lakást az én gombos lakktopán- káimban. Ezt a lakást esténkint én tisztogattam, mialatt ö kalandok után járt. És habár mindig adósom maradt a lakbérrel — mégsem tettem ki télen az utczára az irháját, mint más lelketlen háziurak megcselekszik, hanem sárga borjubőr czipőimben berendeztem neki egy még fényűzőbb lakást (hisz a .karlsbadi“ lakások oly drágák, ezért se fizetett semmit. Holdvilágos nyári éjszakákon, mikor nem húztam be az ablakfüggönyt és a hold ezüstös világa halvány árnyakat rajzolt a falakra, a fényképekre, anzikskártyáimra, a virágaimra, — én pedig nyitott szemmel álmodtam mindenféle esztelensóget, akkor rendesen egy kis neszre feleszméltem. És e halk neszt az egérke okozta, amely idegesen babrált az orgona-, rózsa-, nefelejts- vagy ibolyaesokraimmal, melyek virágtartókban elhelyezve illatoznak az asztalon, ügy látszik, hogy ez a kis jószág még az anzikszeket és a jux- kártyákat is olvasgatta, mert hisz rendesen egy képes lapra szórtam neki az elemózsiát, mely ezukor és kifli- morzsákból állott. Egyszer diót is adtam neki, de ezzel aztán olyan csetepatét csinált, hogy elaludni sem tudtam tőle. Egy csillagsugaras éjjelen meglestem, midőn a vizes poharamba felágaskodott, hogy belőle igyék és ekkor azt is tapasztaltam, hogy nem ö fél én tőlem — de én ő tőle, mert a paplan alá bújtam . . . Másnap egy pár csepp vizet készítettem neki egy feslékes csészébe. Macskát nem tartunk, azért is sokáig eléldegélt az én kis „kamerádom.“ Szegény egérke! Még sem múlt ki „természetes halállal“, — mert egy nap a kedves kis paránynak eszébe jutott, hogy a nyitva felejtett sifon- nérba bujt és ez lett a halála! Az ik Megérkeztek!! Róth Fülöp kárJsbádi czipóraktarát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szatmár és vidéke Iegnaggobíi ozipó'ra^ápa. tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek I A i A A valódi franezia sehewrőbőrü lábbelik. $ ®
