Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-19 / 65. szám

65. szám Szafcmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP. 1908. aiárezias 19 3 nek azt a kiszakított darabját, melyet elénk tár, csillogó költészettel díszes keretben mutatja be s a ragyogó szín­képben csak a fényt látjuk meg, mely mint a napsugár, áttör a felhő szürke fátyolán. „A dolovai nábob leánya“ szín­müve is az idealizmus fénylő zomán- czában tár elénk egy darab életet, a mit ismerünk mindnyájan, de nem abban a formában, a mint azt az iró művészete megalkotta. Az alakitó színészeknek az ilyen társadalmi színműben kiváló érzékkel kell játszani, mert a legkisebb termé- szetellenesség meghamisítja és ferde világításban tünteti fel a költőire in- tenczióját. A tegnapi előadás nem felelt meg a várakozásoknak. Az összhatás nem volt érezhető. Az a varázslat, melyet e darab előadása eredményez, bubo­rékká vált. Tarján főhadnagy szerepében Nagy Sándor, a ki mint vendég lépett fel, közepes sikert aratott. Erős indiszpo- ziczióval küzdött, melyet azonban ké­sőbb legyőzött s biztosabban mozgott. A hangulat változások, melyek háborgó lelkének visszatükrözései, részben sike­rültek. Legjobb volt azonban ott, hol az érzés lyrikus megnyilatkozása me­legséget csalt ki játékából. Egészben véve, ha figyelembe veszszük rokon­szenves színpadi alakját, tegnap első felléptének sikerét részben kielégítőnek mondhatjuk. Holéczy Ilona a czimszerepben nem keltette azt a hatást, a mit nála megszoktunk. Baráti Rezső Biliczky kadét szerepét rendkívül jellegzetesen játszotta. A harmadik felvonásbeli je­lenetében valósággal remekelt, bizony­ságául annak, hogy komoly és intelli­gens művész ember. Szentes ' János, Bátosi Endre és Etsy Emilia elfogad­hatók voltak. s. k. ÚJDONSÁGOK. Makacs öngyilkos jelölt. Életunt csizmadia. Sokat írtak már az öngyilkosság­ról s különösen lélektani szempontból igyekeztek az egyes öngyilkossági ese­tek indító okait érthetővé és elfogad­hatóvá tenni. A mindennapi élet azonban édes keveset törődik a psyehologusokkal, hanem vaskövetkezetességgel halad a maga utján és pazar bőséggel ternd a a drámaanyagot, a mi fölött aztán az emberi lelket analizáló búvárok ismét elmélkedhetnek. A tény pedig az, hogy az öngyil­kosság az egészséges eszű ember előtt erők probléma marad, mert nem tudja megérteni, hogy miért kelljen valakinek •önkezóvel kioltani életét, melyet soha többé vissza nem nyerhet. Minden sé­relemért, minden szenvedésért csak ez az élet kárpótolhat, melyet itt e földön élünk. A mig élünk, remélhetünk. Ha életünk fonala ketté szakadt, anyaggá leszünk, megsemmisülünk s hogy mi történik a tett porhüvelyéből kiröppent lélekkel, arra még ember nem tudott feleletet adni. Az öngyilkos jelöltek nem gon­dolkoznak, hanem merész elhatározás­sal végrehajtják sötét tervüket. Ha aztán egyiknél-másiknál az öngyilkosság terve nem sikerül, megnyugszik a sors rendelkezésében, él tovább és igen gyakran megelégedett is lesz. De az már a ritkább esetek közzé tartozik, midőn valaki gyors egymás­után háromszor kövessen el öngyil­kossági kísérletet és mindenáron meg­akarjon válni ettől az árnyékvilágtól. Dobi Ferencz helybeli csizmadia mester e ritka kivételekhez tartozik, mert valóban bámulatos szivósággal ragaszkodott az öngyilkosság eszméjé­hez, úgy annyira, hogy az valósággal mániája lett. Az életunt csizmadia első ízben a dikicsesel a felső balkarjába hatal­mas lyukat vágott, mely azonban nem vo t halálos. A szenvedett fájdalmak nem ábrándították ki az öreget a halál gondolatokból, hanem még inkább be­letüzelték. Felment a padlásra és felakasz­totta magát. A fia azonban észrevette és levágta. Tehát ez sem sikerült. Az öreg ekkor kiment a Mátyás kiráíy-utcza végén levő temetőbe és ott felvágta az ereit. A járókelők azonban észrevették, ápolás alá vették és a mentőkért tele­fonáltak, a kik hamarosan megérkeztek. A makacs öngyilkos jelölt nem akarta engedni, hogy sebeit bekötöz­zék, megtámadta a mentőket, a kik végre is a gyönge, sok vért vesztett öreget ártalmatlanná tették, sebeit ki mosták és bekötözték. A,z öregnek még volt annyi ereje, hogy a maga lábán menjen haza, a hol aztán ágyba feküdt s a szenvedett súlyos sérülések néhány hétig ágyhoz kötik. Minthogy a csizmadia mesteren az elmebetegség tünetei jelentkeznek, a családja szigorú megfigyelés alatt fogja tartani, * 5zemélyihir. Pap Géza polgár- mester ma érkezett vissza a főváros­ból, a hol a városok ankétjén vett részt. * Oktalan támadás. A „Heti Szemle“ melynek szerkesztője kutya kötelességének tartja, hogy hetenkint egyszer kirúgjon a hámból, — tegnapi számában újból nekünk rugaszkodik. A lap, a mely mióta megszületett püspök­falatokból él és ezeken különös elő­szeretettel nyalakodik, — kirohanásá­nak azt a czimet adta : „oktalan táma­dás“. Ez az egyetlen okos szó az egész czikkben, mely különben hemzseg az ostobaságtól. Lapunk felelős szerkesz­tője pár nap óta távol van és részére kell fenntartanunk a jogot, hogy Bát­hory úrral, a bátorral hazajövetele után elbánjon. Egyelőre csak jelezni kíván­juk, hogy a hideg zuhany nem fog el­maradni, bár készséggel elismerjük, hogy a czikk Írója ennél többre : a kényszerzubbonyra is megérett 1 * Népgyülés Szatmáron. A Szat- máron tartandó népgyülés a polgárság körében már is rendkívül érdeklődést keltett. De nemcsak városunkban, ha­nem a Közel fekvő községekben is lel­kes visszhangra talált az eszme, hogy husvét másod napján Szatmáron nép- gyülést kell tartani. Részt vesz a nép- gyűlésben az egész város és a közeli falvak igaz magyar érzelmű lakossága pártkülönbség nélkül. Az eszme, mely­nek diadaláért a kormánynyal szemben az anyagi terhektől roskadozó magyar nemzet sikra száll nem egy párté, hanem az egész nemzeté és igy csak természetes, hogy a jogvédelem és az általános közérdek héroszi munkájában az egygyé forrt nemzeti akarat egysé­gesen nyilatkozik meg. így is kell ennek lenni! Ha veszély fenyeget bennünket, legyünk szivben-lélekben egyek, akik szilárd ellenállásai megakadályozzuk az ellenünk készülő merényletet. Ez a czél szívóssá, törhetetlenné edzi akaratun­kat és megaczélozza a tervezett me­rénylet felett felháborodó lelkünk eré- lyét. Szatmár városa is részt vesz a küzdelemben és olyan impozáns módon fogja tiltakozását kifejezni, melynek bi­zonyára meg lesz a kívánt eredménye. Jóllehet még távol vagyunk a népgyü­lés napjától és már is több országos képviselő bejelentette lejövetelét. A népgyülést rendező bizottság pedig ad­dig is a nagy és nemes ügyhöz méltó buzgalommal és lelkesedéssel fáradozik, hogy a húsvéti népgyülés olyan lefo­lyású legyen, mely minden tekintetben méltó a magyar nemzet heves tiltako­zásához. * Tömeges fejyelmi ügyek. A csengeri főszolgabírói hivatalánál esz­közölt vizsgálat eredményéről lapunk tegnapi számában közölt czikkünk vá­rosszerte nagy szenzátiót keltett. A vizsgáló bizottság Böszörményi Endre főszolgabírónak és Bokots dijnoknak állásuktól való felfüggesztését igen su lyos terhelő adatok alapján rendelte el. A vizsgálat tovább folyik és eddig különösen az utlevélügyben fedeztek fel számtatan visszaélést. Az útlevelek a törvény szerint díjmentesen adandók ki és ennek daczára Bokots a felektől magas dijakat szedett, a mi csakis úgy volt lehetséges, hogy a főszolgabíró, mint hivatalbeli főnök, nem teljesítette ellenőrző kötelességét. A vizsgálat to­vábbi eredménye a csengeri főszolga­bírói hivatalról hű képet fog a közön­ség elé tárni. Addig is rnig a törvény­telenességek é3 visszaélések bizonyíté­kait a vizsgáló bizottság csoportosítja sürgősen intézkedtek, hogy a közigaz­gatás rendes menete fennakadást ne szenvedjen és mint értesülünk, Böször­ményi Endre helyébe Komoróczy Iván dr. lép, a ki szakképzett komoly munkaerő. Ezen állásnak Komoróczy- val történt betöltése expiálja a Barna­féle ügyet, melyre úgy látszik, a fele dés íátyolát akarják borítani. * Munkálatok a városnál. A város középületeinél bizonyos javítási mun­kálatok váltak szükségessé, melyekre a tanács szóbeli árlejtéssel egybekötött zárt amnlati versenytárgyalást hirdetett. Az árrejtést a város gazdasági hivata­lában tegnap tartották meg. az ered­mény a város érdekébnn éppenséggel nem mondható kielégítőnek, mert csu­pán egyetlen vállalkozó ezég tett a 3006 korona értékű munkálatokra aján­latot. Az ajánlatot tevő Sepsy Károly és Bottyán Lajos ács és kőműves mesterek az előirányzott összegből 1 százalékot engedtek s minthogy nem volt más versenyző, a város kénytelen volt a minimális 1 százalék enged­ménynyel is megelégedni. * Ingyen jogvédelem. Szegény- embernek, szegény a szerencséje is, igy tartja ezt a közmondás, de nem min­den alap nélkül. A szegény embernek még az igazságot se szokták ingyen adni. A mikor ügyes-bajos dolga akad, nem igen vehet magának ügyvédet, mert az pénzbe kerül, még pedig elég sokba, igy hát mi sem természetesebb, hogy ő maga szokta ily esetben védeni jogait, mely olykor-olykor még ha akármennyire is igaza van, balul üt ki. Nem ért a törvényelőirta formák­hoz stb. Ez vezette Csanádvármegya közönségét arra, hogy a szegények ingyenes jogvédelme tárgyában feliratot intézzen a képviselő házba. Ezt a fel­iratot, mely igen sok szép és üdvös dolgot tartalmaz, pártolás végett meg­küldte Csanádmegye, Szatmár váro­sának is. * Tanú, a kit elfognak. Bohó­zatba illő jelenet játszódott le ma a szatmári járásbíróságnál, ahol a rend­őrség letartóztatott egy falusi atyafit, ki tanúnak volt beidézve valamilyen peres ügyben. Gábor Istvánnak hívják az elfogott atyafit. Az volt a bűne, hogy Fehérgyarmat községben Rosen féld József szatócs üzletébe betört. A pén­zes fiók felfeszitése után 28 korona készpénzt ellopott. A káros feljelentette a csendőrségnek, mely táviratilag ke­reste meg a szatmári rendőrséget, hogy Gábort tartóztassa le. A kihall­gatás során beismerte bűnét s meg- motozásakor még 21 koronát is talál­tak nála a rendőrök. Gábort már át adták a csendőröknek, a kik délután érte jöttek. * Magyar név. B il i c s ek Jenő szat­mári lakos nevét belügyminiszteri engedélylyel „Béres'-re változtatta. * A játék áldozata. Korányi Imre csizmadia tanoncz, daczára, hogy már kinőtt abból a korból, a mikor a gyer­mekek játszani szoktak, ép úgy paj­koskodott, mint az apró fiúcskák. Min­dig azon törte a fejét, hogy mivel szó­rakozzék. Bárhol járt, bárhova küldték mindig talált valamit, melylyel az időt elütötte. így történt az tegnap is. A Vorösmarty-utczán felült a kerekes kút kerekére és egy társával forgatatta önmagát. A kerék azonban visszafor- gott s a pajkos inas lábai a küllők közé kerültek. A játék vége az lett, hogy kettétört lábszárakkal kellett az irgalmasok kórházába beszállítani, ahol néhány hétig nyomni fogja az ágyat. * A postautalványok kitöltése. A postaszabályzatok szerint a postautal­vány pénzrovataiban az utalványozott összeg beírása után üresen maradó hézagokat a feladónak vastag tollvoná­sokkal ki kell töltenie. A kereskedelmi miniszter most szigorúan utasította a posta- és táviró-hivatalokat, hogy e rendelethez pontosan alkalmazkodjanak s a föladó mulasztását maga a fölvevő közeg a föladó ildomos figyelmezte­tése mellett pótolja. A postai közegek ismert udvariatlansága ugylátszik nem ismeretlen a miniszter előtt, a mikor a rendeletben az „ildomosságra“ figyel­mezteti a postai hivatalnokokat. *A varróiskola gyöngye. Rózsa­színű papíron irt levelet hozott a posta szerkesztőségünknek, melyben egy sze­relmes ifjú a varrómühely ellen kese­rűen panaszkodik. A sorokból azt vet­tük ki, hogy valamelyik varróleány imá­dójának szorította össze érző szivét a varró-intézet tulajdonosnéjának azon szigora, hogy a kedves tüleányokat kora reggeltől késő éjjelig foglalkoztatja még vasárnaponkint is és e miatt a sze­gény galambok nehéz rabságban síny­lődnek. A fekete szemüvegen át meg­irt sorok sok szörnyű dolgot ecsetelnek az alig vánszorgó leányokról.. Persze, persze, értjük, hogy bizony keserű sors az, ha az imádottal az ollós asszonyok szigora miatt még vasárnap sem lehet a Don Jounnak éldegélni. Azt ajánljuk, hogy minden este adjon szerenádot s ez bizonynyal meglágyítja a szigorú hölgy szivét, hiszen Orpheus még a kö­veket is megindította muzsikájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom