Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-14 / 61. szám
2vr,- Szatmáí, szombat SZATMÁRI HI R L A P 1903. márczius 14. 61 szám. vaslatához a maga részéről is hozzájárul.' Széles József képviselőt e kijelant’ése folytán, Kecskemét hazafias polgársága nagy ováczió- ban fogja részesíteni. A képviselő a szabadelvüpártból is ki fog lépni. Giron ezáföl. Brüsszel, márcz. 13. (Saját tudósítónktól.) Giron megezáfolja a lapokban róla elterjedt azon hirt, hogy kolostorba vonul. Kijelenti, hogy Lujza herczegnőt lebetege- dése után feleségül fogja venni és az esküvő után kimennek Amerikába. Sándor Pál in kompatibilitása. Budapest, márcz. 13 (Saját tudósítónktól.) Az összeférhetetlenségi bizottság inai ülésén Sándor Pál országgyűlési képviselőnek önmaga ellen tett összeférhetlenségi bejelentését visszautasította. Molnár János - kanonok. Budapest, márczius 13. (Saját tudósítónktól.) Molnár János apát orsz. képviselő, a néppárt vezére, kit legközelebb kanonokká fognak ö o kineveztetni, lemond a néppárt irodájának vezetéséről. A néppárt vezetését helyében Csernoch János kanonok, néppárti képviselő fogja átvenni. Vesztegetéssel vádolt ügyvéd. A Barna Komoróczy-üyy a kir. táblán. Szatmár, márcz. 13. (Saját tudósítónktól.) A „Szatmári Hírlapu csütörtöki számában röviden jeleztük, hogy a Barna-Ko- moróczy-ügy e hó 12-én kerül fő- tárgyalás alá a debreczeni kir. ilélő- táb’án. A tábla ítélete elé az egész vármegye közönsége rendkívüli érdeklődéssel nézett, mert a bünperben szereplő egyének — úgy Komoróczy Iván dr., a panaszos, mint Barna Fii- löp dr. a vádlott — megyeszerte ismert, intelligens úriemberek. Magát az ügyet, lapunk olvasói ismerik. Barna Fülöp dr. husztí gyakorló ügyvéd, a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával a Nagysomkuti kerület egyik jelöltjének, Bamberger Bélának a fö- kortese volt. Ebben a minőségben került össze Komoróczy Iván dr. nagybányai volt főszolgabíróval, a kit arra kért, hogy a Bamberger megválasztása érdekében utazza be a járásában fekvő, de a somkuti választó-kerülethez tartozó községeket és e czélból — költségeinek fedezésére — 200 koronát adott át a szolgabirónak. Komoróczy főszolgabíró tanukat rejtett el magánál, akikkel kihallgattatta a közte és Barna dr. közt lefolyt Bizalmas beszélgetést. Ezt a dolgot aztán Komoróczy dr. úgy tüntette fel, hogy Barna dr. meg akarta öt vesztegelni és az esetet bejelentette a szatmári kir. ügyészségnek. Barna Fülöp drl a debreezoni kir. tábla helyezte vád alá, de a szatmári kir. törvényszéknél lefolyt főtárgyalás során, a bíróság a vesztegetési vádat nem látta beigazoltnak és Barna Fölöp drt felmentette. A kir. ügyész felebbezése folytán az ügy a kir. táblához került, a mely tegnap, csütörtök délelőtt tartotta meg benne a főtárgyalást. A debreczeni kir. tábla fötárgya- lásáról az alábbi részletes tudósításunk számol be: (A tárgyalás.) A tanács elnöke Széli Farkas ítélőtáblái tanácselnök volt. Előadó: Szaesvay Elemér dr., szavazóbirák: Kiss Endre dr., Újhelyi és Unger Gusztáv. A vádhatóságot Böszörményi József dr. föügyészhelyeltes képviselte. A védelmet Kelemen Samu doktor látta el. Az elnök felhívására Szacsvav dr. ítélőtáblái biró részletesen ismertette az ügyet. Az ismertetés befejeztével Böszörményi dr. főügyészhelyettes fen- tartotta a “vádat. Rövid beszédében arra helyezett súlyt, hogy a vádlott vesztegetést követett el, és az a tiltakozása, hogy őt félre ne magyarázzák, mert ö csak a költségeket akarja megtéríteni, nem más, mint udvariaskodás és az ügynek szebb mázzal való bevonása. A vádlott elitélését kérte. Az elnök felhívására a vádlott dr. Barna kijelentette, hogy azt hitte, miként Kornoróczvval négyszemközt van s igy nem lett volna oka arra, hogy valódi szándékait leplezze. Az érdemleges védelmet külömben ügyvédjére bizza. Ezután Kelemen Samu ügyvéd állolt fel szólásra és — mint a „Debreczeni Ujságíl-ban szószerint olvassuk — háromnegyed óráig tartott hatalmas, jogi érvekben gazdag beszédben terjesztette elő a védelmet. (A védelem.) A nagyszabású védőbeszéd — mint a „Debreczeni Újság“ írja — nagy tetszésre talált a táblai tárgvalá son megjelent nagyszámú, intelligens hallgatóság elölt. A szép védöbeszédet, a nevezett debreczeni lap közlése nyomán, az alábbiakban közöljük: Méltóságos Elnök Ur! Tek. ítélő Tábla! Ez a bünpör abból a vulkánikus talajból fakadt, a melyet úgy hívnak, hogy képviselőválasztás. A mikor izzó alattunk a föld és izzó körülöttünk a levegő. Igaz, hogy a törvényhozói tisztnek gyakorlása higgadtságot, bölcs mérsékletet és nagy körültekintést igényel és ugyanezt igényli a törvényhozók megválasztásának ténye is. De azért mindenütt a világon azt tapasztaljuk, hogy a szenvedelemnek lángja magasan lobog a törvényhozás termeiben is és az indulatok ritkáu csapnak ki annyira medrükből, mint épen a képviselőválasztások idején. Egy illetéktelen nagyhatalom is befolyásolja a választásokat: a pénz. Ez a köztudat az oka, hogy mihelyst pénz szerepel egy választáson, a gyanú nyomban utána kullog és azt terjeszti, hogy vesztegetés készül. Ezt a balhiedelmet kell nekem szélszaggatnom. De mielőtt ezt tenném, két jogkérdést kell tisztáznom. Az egyik az, hogy a bűnösségnek kimondása azzal járna-e, hogy egyszer- smint az ügyvédség elvesztését is ki kellene mondani ? A válasz csak tagadó lehet. Mert, amit dr. Barna tett, azt nem ügyvédi minőségében és nem ezen közjogi jogosítványnak keretében tette. A másik jogkérdés a büntető törvénykönyvnek a megvesztegetésre vonatkozó szakaszából áll elő. E törvényszakasz értelmében a pénznek kötelességszegésért kell adatnia, még pedig jutalmul vagy ajándékul. Ha tehát valaki a közhivatalnoknak csak készkiadásait téríti meg, nincs ajándék és még kevésbé jutalmazás. Leszögezve ekként azokat a fix pontokat, amelyeknek határai között a tényállás elterül, e tényállásnak szabatos megállapítása volna a feladatunk. Ez azonban majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Az első nehézség az, hogy a tanuk nem eseményekről, hanem fél óra hosszat tartó beszélgetésről tesznek tanúságot. Az események bevésődnek emlékünkbe és lelkűnkbe, — a beszéd ritkán fogja meg teljesen az emlékezetnek tábláját. De fokozódik ez a nehézség, ha meggondoljuk, hogy a mit ily módon megtudunk, azt még csak nem is elfogulatlan tanuktól tudjuk. Én Tek. ítélő Tábla többféle tanút ismerek. Van okos tanú és bolond tanú, van igaz tanú és hamis tanú. A bolond tanú nem tudja elmondani azt, amit akar; a hamis tanú nem akarja elmondani azt, amit tud. De mindegyiknek kiismerhetem az eszejárását és módom van ebene védekezni. Ami ellen nem tudok védekezni, a mi a legveszedelmesebb, az az elfogult tanú. Mert az elfogult tanú becsületes em bér, aki igazat akar mondani, de az elfogultságnak nyomása alatt nem képes rá. Én elfogadnám e tanuknak vallomását, ha dr. Komoróczy Iván azzal hívta volna őket magához, hogy jöjjetek és hallgassatok végig egy beszélgetést. Ámde Komoróczy ennél többet tett. Azt mondta, jöjjetek, mert egy ember engem meg akar vesztegetni. Móltóztassék csak elgondolni, bogy mi történik, ha bármelyikünk a késő esteli órákban hazafelé indul és tőlünk pár lépésnyire egy másik ember követ. Rendszerint föl sem tűnik nekünk a dolog és nem látunk benne semmi felötlőt. De ha valaki a fülünkbe súgja; „Vigyázz, mert az az ember megakar ölni“, akkor annak a kísérőnek minden mozdulata egyszerre gyanús lesz előttünk. Jaj a boldogtalannak, ha netán eszébe jut, hogy a zsebébe nyúljon, mert okvetlenül megragadjuk a karját és százszorosán jaj, ha egy szerencsétlen véletlen folytán revolvert is hord magánál, mert akkor nincs hatalom, amely kiirtsa belőlünk a gyanút, hogy az az ember tényleg gyilkos merényletre készült. íme ez a különbség, hogy előre befolyásolva van.e valaki vagy nem, elfogult e vagy nem. _____________ Ha már most e nehéz körülmények között ki akarjuk bontani a ténykérdést, akkor azt látjuk, hogy a dr. Barna látogatása előre be volt jelentve Komoróczynak, ez tudta a látogatás czélját, tudta azt is, hogy Barna neki pénzt fog adni kiadásai fedezésére, Komoróczy szerint vesztegetésre. Komoróczy látszólag szívesen fogadta Barnát, mire e^z fölkérte, járja be az egész kerületet információ szerzés czél- jából, Komoróczy szerint azért, hogy a községi bírákat és jegyzőket befolyásolja. Mikor ezt a kérelmet dr. Barna előterjesztette, tárezájába nyúlt és szó szerint ezt mondta: „Ne értsen félre, de önnek költségei merülnek fel és ezzel átadott 200 koronát.“ El kell erről számolnom ? volt a Komoróczy kérdése. »Elszámolni nem kell és ha több költség is merül fel, azok is meg fognak téríttetni.“ Vesztegetés ez, vagy csak a kiadások megtérítése ? Mindenek előtt hitelesen megvan az állapítva, hogy a nagybányai vá- lasztó-kerülületnek bejárása a törvényesen megállapított kilométerpénz szerint 224 koronába kerül. Élelmezési költségekről nem is szólok. Ezzel az összeggel tehát nem lehet vesztegetni. Dr. Barna tiltakozott is minden ilyen föltevés ellen. A kir. főügyész ur azt mondja, hogy ez a tiltakozás csak udvarias máz volt. Ha dr. Barna 1000 forintot kínál a panaszos urnák ilyen szavak kíséretében, akkor megengedem, hogy ez csak udvarias máz, de a mikor 100 forintot ád, a miből a kiadások sem futják és ezzel még jutalmazni is akarná a panaszost, akkor ez vastag gorombaság. Nem lehet tehát félremagyaráznunk azt a nyilatkozatot, hogy „nem kell elszámolni“. Mert ez a panaszos kérdésére történt, a kitől szívességet kért a vádlott és igy nem lehetett megsértenie a szolgabirót azzal, hogy bélyeges okmányt kívánjon tőle minden kiadásáról. Elvégre is ebből a 200 koronából a megbízás teljesítése esetén úgy sem maradhatott semmi. Ezután azt fejtegeti a védő, hogy dr. Komoróczy mint agent provocateur járt el és ha vesztegetésről lehetne szó, hivatali kötelességét ö szegte meg abban a pillanatban, a mikor az ajánlatot vissza nem utasította. Dr. Komoróczy — úgymond — mint közhivá- talnok a megyar államot képviselte a maga méltóságában, erkölcsében, becsületében. Magánember sem tűri azt, hogy becsülete felöl kétség legyen, az állam pedig nem engedheti, hogy közhivatalnokai ily kétséget csak egy pillanatig is fenhagyjanak. A tisztviselő, a ki ez ellen vét, túllépett a hivatali hatáskörön, vele szemben a közhivatali állás meg nem sérthető, mert azt ö sértette meg. Komoróczyt nem a megbántott erkölcsi érzés vezette, hanem párt- szenvedelem. Adatot akart szerezni az ellenpártnak egy petíció számára. Felmentő ítéletet kér. Az ítélet. A védőbeszéd elhangzása után a bíróság visszavonult és hosszas tanácskozás után kihirdette Ítéletét, mely szerint a törvényszéknek felmentő ítéletét helyben hagyja, mert az elkövetett tényben nem lát büntetendő cselekményt. A főügyész ez ellen semmiségi panaszt jelentett be. A tavaszi és nyári 11 j d onsá go k '^™sz én6 As'yg6 ? ul atóT^ —gw Szénásy Hoffmann és Társától raktáromra — megérkeztek, melyeknek megtekintését tisztelettel kérem. A színházzal szambán, PATAKI HENRIK. A színházzal szemben.
