Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-03-07 / 55. szám
Szatmár, 1903. márczius 7. Szombat. / V Második évfolyam, 55. szám “ ' m—— Megjeleni^ naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. Fel évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. *jy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Bgy hóra . . 2 kor. Eáyes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. A színészet proletárjai. Szatmár, márcz. 6. Minálunk a színészet még ma nem pusztán üzlet. A színigazgatók vállalkozása nem pusztán üzleti vállalkozás. Ezért a színészetről kicsinylő szónak esni nem szabad, mert Magyarországon a színészet ügye nemzeti kultúránknak olyan föladata, mely parancsolóan igényeli, hogy vele állandóan és a legintenzivebben foglalkozzék a közvélemény. Ez az oka, hogy a magyar színjátszás emberei mellett nem haladhatunk el közömbösen, ha eg- zisztencziájukról van szó, mert az ő megélhetésük a nemzeti színészet kérdésével szigorúan összefügg. És most e fortos kulturális dolog, nagy veszedelmét látjuk abban a bajban, mely a színész népet ugyancsak fenyegeti. Thalia berkeit elözönli a proletarizmus. A szerződéstelen színészek, Hamlettek akik arról meditálnak : enni vagy nem enni — az itt a kérdés! A szinész pálya túlzsúfoltságáról nem egyszer beszéltünk. És ime ma már ez a pálya komoly válságnak néz elébe. Mindinkább nagyobbodó, ijesztően terjedő, veszedelmes baj, mely utolsó elfajulásában egy teljesen hasznavehetetlen társadalmi osztály megteremtéséhez vezet: a foglalkozásnélküli színjátszók osztályának a megteremtéséhez. Jó régen kisért már a túlzsúfoltság kérdése ezen a téren. A vele foglalkozó szemlélődő ember homályos káosznak hitte mindeddig a belőle eredő fejleményeket, melyek esetleg a messze jövőben fognak bekövetkezni. Am a baj sohasem várat sokáig magára és ma már kétségtelenül áll, hogy a válság bekövetkezett. Most olvassuk az első pozitív bizonyítékot a SzinészetiKözlönyben. Maguk a színészek panaszolják el, hogy többen vannak a soknál. Az országos szinészegyesület ime jóakarattal figyelmezteti szer- ződésnélkül maradt tagjait, hogy az idén virágvasárnapkor ne fáradjanak föl a fővárosba, mint máskor, mert a legjobb akarat mellett sem tud szerződést biztosítani számukra. A színházi ügynökségek is jó előre igyekszenek kijelenteni, hogy egyáltalában nem képesek szerződéseket adni, mert az összes fővárosi és vidéki színházaknál minden hely be van töltve. Mindjárt meg is nevezik maguk a színészek a bajok forrását, Százanként maradnak társulat n 'lkül a különben tehetséges, fiatal és becsvágyó színészek és színésznők. — Az istenverte fővárosi iskolák, — az úgynevezett szini tanodák évenkint — még egy sereggel növelik ezeknek a számát. A termelés nem áll arányban a fogyasztással, hiszen hogyan tudna még a vidéki művészet nyomorúsága is évenkint 100 —120 egyéni kihasználni, fölemészteni, hogy helyet adjon az uj jövevényeknek ? Mindezekhez járul még a belügyminiszter az intézkedése, melynél fogva a tavaszra kevesebb színigazgatónak ad engedélyt, több régi igazgató pedig lemond sikertelen vállalatáról. Mindennek tetejébe pedig mint a koporsóra a födél, úgy helyezkedik a szinészegyesületnek, hires vétója. Hogy ez a vétó micsoda? Csekélység. A dicső egyesület megtiltja a szerződés nélkül maradt tagjainak, hogy éljenek. Vagyis kizárja a magyar színészek sorából azokat a szerencsétleneket, akik a nyomorúság elől valahogy az orfeum deszkáira menekülnek. Kenyér, család, gyerekek, iskolázás, mindez mellékes. Akinek nincs szerződése, legyen szives haljon éhen a famíliájával, de az eszébe ne jusson valamiképp, hogy egy lépést is tegyen balfelé a színpadról. Hát ez az erkölcstelen, illiberális házi törvény megöiője a szinész-egzisz- tencziának, amelyet a protekcziós tanodái csemeték Sisera hada amúgy is állandóan fenyeget. Mindezek ma már nem fenyegető szimptomák, hanem olyan komoly, igaz, szomorú tények, amiket egyedül czóltudatos, szigorú intézkedésekkel lehet és kell orvosolni. Mi csak egyszerűen rámutattunk a helyzet komolyságára. Az orvoslás a közelgő szinész kongresszus föladata. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézeDdök. POLITIKAI HÍREK. A képviselöház ülése. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselőház mai ülésén Apponyi Albert gróf elnökölt. A napirend előtt Martai Aurél, mint egykori stomfai választási elnök, keményen visszautasított* Rakovszky István minapi támadását. Az ujonezjavaslat ellen először Gabányi Miklós beszélt és beszédének egész tartama alatt, viharos derültségben tartotta az egész házat. Fejérváry báró miniszterről azt mondta, hogy fél lábával a nyugdíjban, fél lábával pedig a sirban van. Erre a „szellemes“ mondásra aztán az egész joboldal tüntetőleg kivonult a teremből, Gabányi után Horváth Gyula beszélt az ülés végéig, a javaslat ellen. Beszéde végén határozati javaslatot nyújtott be, a melyben a hadseregnek uj nyugdíj szabályzat kidolgozását kívánja. TÁVIRATOK. A nagy károlyi küldöttség Budapesten. Budapest, márcz. Ü. (Saját tudósítónktól.) a katonai javaslatok ellen tiltakozó Nagykárolyiak százötven tagú küldöttsége ma reggel érkezett Budapestre. A monstre küldöttséget Roóz Samu dr. és Adler Adolf dr. nagykárolyi ügyvédek vezették. A keleti pályaudvarnál Gyapay Pál, szatmármegyei nagybirtokos üdvözölte a küldöttséget, melyhez az egyetemi ifjúság Luby Géza és Lengyel Zoltán dr. orsz. képviselők csatlakoztak. A menet három hatalmas zemzetiszinü zászló alatt a legszebb rendben megindult s egész a parlament épületéig folyton hazafias dalokat énekelt. Az egész utón, a házak ablakiból zsebkendő lobogtatásokkal üdvözölték az elvonuló küldöttséget, mely mikor az országház kapuihoz ért, levett föveggel zenditett reá a Hymnus hangjaira. A nagykárolyiak feliratát Luby Géza nyújtotta át Apponyi gróf házelnöknek, ki a hozzája intézett beszédre kijelentette, hogy állása minden tartózkodást parancsol és érdemleges nyilatkozatot nem adhat. Kéri a küldöttséget, hogy nyugodtan várják be a törvényhozási határozatot. A küldöttség tagjai, a ház elnökét zajos óvácziában részesítették. Földrengések. Budapest, márczius 6. (Saját tudósítónktól.) Graslitzban és Aschban a múlt éjjel erős földrengés volt. A lakosság mindkét helyen rémülten hagyta el lakását és az éjszaka nagy részét az utczá- kon töltette. Nagy ki kin dán pedig ma reggel észleltek kétszer egymásután hullámzást. Világkereskedelem. Szatmár, márcz. 6. Magyar ember kereskedőnek nem született: ezt tartották régebben, ezt tartják még ma is nagyon sokan. Nem akarjuk felismerni a kiterjedt, jól kifejlődött kereskedelemben rejlő nagy hatalmat, melyet eddig fájdalommal nélkülöznünk kell. Igaz, hogy a legutóbbi nehány év alatt hazai kereskedelmünk kibontakozásában a rossz gazdasági viszonyok miatt nagyon gátolva volt. Ám mi ezúttal nem arról akarunk Írni, hogy kereskedelmünk szárny-próbálgatásai kellő sikerrel nem jártak, hanem csak arra szorítkozunk, hogy a kereskedelmi pályára való törekvés még mindig nem mutatkozik megkivántató mértékben és ezért nem tartjuk hiábavaló dolognak, hogy fejtegessük azt a nemes feladatot, mely kereskedőinkre vár, kellő világításban állítván egyúttal a cselekvőképes, megizmosodott kereskedelem kiváló jelen'őségét, fontosságát és nagy előnyeit. Hazánk a kereskedelem előmozdítása tekintetében hosszabb ideig nagyon keveset tett, sokáig magunknak éltünk, termeltünk és áldott földünk kincsei ismeretlenek maradtak. Az újabb kor felvilágosodott szelleme azonban kezdé ledönteni a kínai falakat s most, mikor már iparunk és kereskedelmünk messze földön is érvényesíti elhanyagolt jogait, nem lesz éppen érdektelen a kereskedelem méltatására nehány sort szentelni. Ha az emberiség általános fejlődésének végczélja abban áll, hogy a humanitás valódi fogalma minden népnél elterjedjen s a czivilizáczió az összes emberiség közvagyona legyen : úgy a kereskedelem történetének végpontja is csak akkor lesz elérhető, ha a világkereskedelemben és annak Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak: tárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! @ Szatmár és vidéke Iegnaggobb czipőral^ára. lUíorrórfiroTfioIr ff a tavaszi és nyári idégyre igegrendelt összes úri, női és gyermek MdIJoi1AdlIM • • 9 # # # # valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik, £ $ A Já
