Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-02-28 / 49. szám

49. szám. Szaknál*, szombat SZATMÁRI J903. február üo J HIRL A I* Jelen szelvény, a rajta kitüntetett keltezéstől számítva egy év alatt be­váltandó. A szelvény második oldalán : 1. Ezen értékjegy tulajdonosa eladhatja a mellékelt három szelvényt egyenként 10 frankért. 2. Mindegyik szelvény vásárlója, ha a szelvényt és harmincz frankot beküldi (37, reu de Ponthieu) ehez hasonló, három szelvénynyel ellátott értékjegyet kap, amely szelvények da­rabját hasonlóképen 10 frankért lehet árusítani. 3. Ha a vásárló háromszelvényes értékjegyet kért és ha harmincz fran­kot küldött érte, akkor a jelen szelvény birtokosa egy tetszés szerinti mérték után készült 150 frank értékű (jupont) alsó szoknyát kap Parisból bérmen­tesen. 4- Ezen szelvény tulajdonosa ak­kor is megkapja a jupont, ha az ér­tékjegyről levágott három szelvényt a 3 pont szerint visszaküldi. 5. Az értékjegy tulajdonosa a hiányos vagy elveszett szelvénye okozta kár fejében beküldheti az értékjegyet, (37 rue de Ponthieu) de minden be nem küldött szelvényért 30 frankot köteles megtéríteni. 6. Ez esetben az értékjegy tulaj­donosának joga van a juponra és har­mincz frank ellenében egy uj, három szelvényes értékjegyre. 7. Ha szelvények a 2. pont sze­rint beérkeznek (37. rue de Pontheiu), akkor arról tudatjuk az értékjegy tu­lajdonosát. 8. Az értékjegy tulajdonosa, ha a szelyényeket nem helyezné el, kárta­lanítást nem igényelhet. Bex kisasszonyt felvételeivel, együtt ajánljuk hatóságaink figyelmébe, vi szont óva intjük a szatmári közönséget, nehogy a finomabb eszközökkel dol­gozó zsebmötszés mestereivel becsa­passa magát. “ SZÍNHEZ. — (Nebántsvirág.) Ez a gyönyörű zenéjü operette sohasem téveszti el hatását. A fülbemászó, édes dallamok fölvillanyozzák a publikumot és a sok tenyér a szebbnél-szebb zeneszámok után önkénytelenül összeverődik. A tegnapi zsúfolt ház is tapsolt szivvel- lélekkel és minden egyes főszereplőnek bőven kijutott az elismerésből. A kö­zönség lelkesedése természetesen Ló- nyai Piroska mellett nyilvánult a leg­melegebben, a ki a czimszerepben játéktehetségét kitünően érvényesítette. Csupa sikk, elegantia és báj volt min­den mozdulatában. Szentes János, mint Celestin, egyike volt a legjobbak­nak. A rendezés és összjáték kifogás­talan volt. ÚJDONSÁGOK. * A sétatéri szinkör árverezése. Hiába no, a sétatér egykor hires aré­náját már nem lengi körül a régi di •csőség emléke. A komor deszkafalak­ról a múlt sok szép reminiszczencziája lemállott, akárcsak a malter. Ott áll az üres bódé a mi kis külön „Práte­rünk1“ kellő közepén s mintha csak érezné, hogy ma már nem egyéb ér­téktelen anyagnál, stoikus nyugalom­mal hallgatja a feje fölött megütött dob pergósét: 100 korona . . . 200 korona . . . 300 — 400 — 500 — 600 korona , . . senki többet ? Egyszer, kétszer . . . 615 korona! Egyszer . . . kétszer . . . háromszor! Tehát senki többet! Hát biz ez sovány eredmény, melyről Petliő György gazdasági taná­csos nagy szomorúsággal tett jelentést a tanácsnak azzal a toldalékkal, hogy már ezért a kis pénzért még sem adta oda a színkört. A tanács azonban másként gondolkozott és utasította a gazdasági tanácsost, hogy uj árverést rendeljen el és a legtöbbet igérőnök az arénát oda kell adnia. r‘ Wechselmann szatmári roko­nai. Mint már említettük, az elhunyt nagy emberbarátnak, Wechselmann Ignácznak, a ki egyetlen teltével örök emlékezetűvé tette nevét, Szatmáron is van rokonsága. A nagynevű filan­tróp szatmári rokonai Heidelberg Imre és Neuschloss Fülöp a kik vá­rosunk társadalmában előkelő helyet foglalnak el. Neuschloss Fülöp olda­lági rokonságban állott a híressé vált milliomos adakozóval és ezen rokon­sági kötelék bizonyítására hatósági bi­zonylatot vett most ki a várostól, amit meg is kapott, melynek alapján örö­kösödési igényét fogja bejelenteni. * Meszlényi Gyula püspök kö­szöneté. Meszlényi Gyula püspököt valóságos belső titkos tanácsossá tör­tént kinevezése alkalmából a városi tanács meleg hangon üdvözölte. A püspök a hivatalos város üdvözletét köszönettel fogadta és a városhoz in­tézett levelében biztosította, hogy a város érdekében továbbra is mindent meg fog tenni. * Nagybánya város közgyűlése. Nagybánya város — mint levelezőnk írja — e hó 25-én tartotta Gellert Endre polgármester elnöklete alatt ez évben első rendes havi közgyűlését. A tárgysorozat sok érdekes és nagyfon- tosságu ügyet ölelt fel, melyekből kie­melendőnek tartjuk annak a 10.000 koronás kölcsönnek megszavazását, me­lyet teljes összegében a város rende­zési és szépitési munkálataira fordíta­nak. E tétel csupán belügyminiszteri jóváhagyást vár s nyomban hozzáfog­nak a munkálatokhoz. Nagyfontosságu határozatot hozott a közgyűlés a bá- nyabiráskodás ügyében benyújtott ta­nácsi javaslat elfogadásával, mely azt a czélt óhajtja megvalósítani, hogy a kormány kerületi bányatörvényszékeket Nagybányán állítson fel. * Éhínség Szatmárvármegyében. Á múlt év kedvezőtlen gazdasági vi­szonyai megtermették a sejtett és félve rettegett pusztító éhínséget. Különösen az Avas vidéke az, mely a legnagyobb nyomornak néz eléje. Ilosvay Gusztáv főszolgabiró személyesen szerzett ta­pasztalatot a szomorú állapotról, mely­nek alapján a vármegyétől sürgős se­gítséget kért. Mint értesülünk, az in- ség-bizottság már megalakult és az avasi ínséges nép nyomorának enyhítésére intézkedéseket is tett, hogy elejét vegye az éhtifusz esetleges kiütésének. * Betörés Nagybányán. Harmati Márton 52 éves asztalossegéd, korához nem illő bravúros cselekedetet müveit e hó 25-én Nagybányán. Munkahiányá­ban a vagyonszerzésnek olyan módjá­hoz folyamodott, melyet a törvény szigorúan büntet: betörést követett el. E czélra a Spinetti Sándor kereskedő utczai raktárát szemelte ki. De tettén rajtavesztett, mert észrevették, s hogy a büntetés elől meneküljön, eszeve­szett futásnak eredt. A betörő üldö­zése nagy csődületet és riadalmat okozott Nagybányán, a mi végre is eredménynyel járt. Az elfogott betörő a rendőrség kezei között van. * Az érmihályfalvai bankcsaló Amerikában. Emlékezetében van még a közönségnek az a szenzácziós csalás, amelyet Friedmann József, szénkeres­kedő követett el a múlt hónapban. Ha­mis váltó révén, amelyet Benedek Má­tyás érmihályfalvi gazdag kereskedő nevére hamisított, 11 ezer koronát csalt ki a debreczeni ipar- és keres­kedelmi banktól. A furfangos csalás után Friedmann Józsefnek nyoma ve­szett. Erős hajsza indult meg utána, a debreczeni rendőrség a maga embe­reit egész Predeálig elküldötte a csaló után. Mint utóbb kiderült, a hajsza hamis nyomon indult meg s a rend­őrség nem tudta Friedmannl kézrekeri- teni. Friedmann az egész hajsza alatt nyugodtan dolgozta ki úti programmját. Mint minden szélhámos, ö is Amerika felé igyekezett és szerencsésen el is érte czélját. Tegnapelőtt táviratilag ér­tesítette Érmihályfalván nevelő atyjá­nál tartózkodó feleségét, hogy szeren­csésen megérkezett New-Yorkba s jól érzi magát, az ügyes csaló tehát biztos helyen van, sikerült kikerülnie a bün­tető igazságszolgáltatás megtorlását. * Furcsa affér. A Perényi-utcza sarkán levő korcsmában érdekes „lo- vagias ügy“ nyert tegnap elintézést. Pap János lázári lakos kissé illuminált állapotban estefelé betért a korcsmába, hogy nehány kupicza pálinkával rettentő szomját csillapítsa. Le is hajtott három kupiczával a legnagyobb gyorsasággal, mert sietett hazafelé. Mikor aztán fize­tésre került a sor, a jó atyafi nem ta­lálta a pénzét sehol. Kiforgatta vala­mennyi zsebét, de bizony tátongó ürességnél egyebet egyikben sem ta­lált. A korcsmáros végre is türelmét vesztette és úgy kilóditotta az ipsét a korcsmából, hogy ez a földön való hentergésében a csillagot is bőgőnek nézte. Közbe azonban édes csengés ütötte meg fülét és ekkor jutott eszébe, hogy a pénz a csizmaszárból hullt a kövezetre. Felszedte a pénzt és magát, újból beállított a korcsmába s fizetett. „No árendás, azt hiszem, hogy ezzel a lovagias-ügy elintézést nyert. * Izgató jelenet a Szamos nagy- vashidján. Tegnap délben fél 1 és há­romnegyed 1 óra között a mennyire mulatságos, épp annyira izgató és ve­szélyes jelenetnek voltak tanúi, kik a Szamos nagy vasúti hídja közelében jártak. A dolog úgy történt, hogy 4 jó barát beszélgetett egymással s egy közülök arra ajánlkozott, hogy végig­szalad a vashid ivezetén, ha fáradsá­gáért 1 — 1 korona tiszteletdijat adnak neki a többiek. A barátok tréfára vet­ték a dolgot s nevetve mondták, hogy megadják az 1—1 koronát. Miután erre kezet is adtak, az illető, mielőtt feltartóztatták volna, hirtelen, mond­hatni rohanva, neki szaladt a hídnak, mint a mókus kúszott fel az ivezetig s mire a barátok, kik csaknem bor- zongva álltak meg a tréfából keletke­zett veszélyes látvány hatása alatt, ámulatukból magukhoz tértek volna — a vakmerő tornász a hid másik végén már le is szaladt az ivezetről. Mint nyíl suhant végig a — megengedjük szilárd — de félig a levegőben lógó ivezoten, melyről, mivel nagy erővel, „teljes gőzzel“, rohant, könnyen bele­röpithette volna egy kis félrecsuszás a zajló Szamosba. A három koronát a három barát örvendve adta át neki s meg akarták igértetni vele, hogy töb­bet ilyen mutatványokat nem csinál. Tornászunk, azután kijelentette, hogy éjjel felényi árért, vagyis 25 krajezár- ért is végig fut az ivezeten, sőt ha kivánják mindkettőn egymásután s a közepén, a hol az iv legmagasabb, tánczlépésékben háromszor meg is fordul. * Megtagadott aláírás. Az aradi anyakönyvi hivatalban egy fiatal pár házasságkötése alkalmával ritkajelenet játszódott le. Bogcha Gyula piskii máv. hivatalnok tartotta esküvőjét Csa- balla Annával s tanú a vőlegény ré­széről Wolf Aladár háztulajdonos, a menyasszony részéről pedig Kis János mezöhegyesi róm. kát. segédlelkész volt. Mintán Szondy Béla a házassági anyakönyvi bejegyzést megtette s a törvény által előirt kérdésekre a há­zasfelek mindketten egybehangzóan igennel feleltek, az anyakönyvvezető felszólította a feleket, hogy írják alá a jegyzőkönyvet. Az immár férj és fele­ség, valamint Wolf Aladár tanú alá is írták nevüket, mikor azonban Kis Já­nosra került a sor, az a következő ki­jelentéssel utasította el a feléje nyúj­tott tollat: — Vallási meggyőződésem tiltja, hogy a polgári anyakönyvet aláírjam. Mivel a törvény értelmében az aláírásra senki sem kötelezhető s an­nak megtagadása a házasság érvényes­ségét nem érinti, Szondy anyakönyv- vezetö a következő megjegyzéssel zárta le a bejegyzést: Felolvastatván, helybenhagyatott s a vőlegény, menyasszony és egyik tanú által aláíratott, Kis János tanú vallási meggyőződésére való hivatkozással az aláírást megtagadta. Az aradi anyakönyvi hivatalban ez az első ilyen záradékkal ellátott bejegyzés. MULATSÁGOK. (*) Bányászok mulatsága. Az or­szágos magyar bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya sikerült tánczestélyt rendezett Nagy­bányán a „Nagyszálló“ táneztermében. A mulatság a késő hajnali órákig tar­tott. A négyeseknek különös érdekes­séget kölcsönzött, hogy azokat Kádár Ilonka, a nagybányai társadalom egyik legrokonszenvesebb nőtagja rendezte. Nyilttér. MEGTÖRT ^ SUGARAK, (Tíz elbeszélés.) Irta: Sávor Kálmán. . Ára 2 korona. - ------? Kap ható: Lőwy Miksa és ReÍZ8f János könyvkereskedésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom