Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-02-24 / 45. szám

Szatmár, 1903. február 24. Kedd. Második évfolyam, 45. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejjyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. t Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal,,^ Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A megyei tisztviselők. Szatmár, febr. 23. Mióta az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényja­vaslat a Ház asztalára került, az egész országban megmozdultak a megyei tisztviselők. A közigazgatás napszámosai valóban nem kivánnak egyebet, mint az őket megillető méltánylást: nyomorúságos fizeté­sük javítása czéljából állnak sorom­póba. S hogy a megyei tisztviselők mozgalma — más érveléstől elte­kintve — jogos és méltányos, ki­tűnik az alábbi rövid tábtázatból is. Mig az államnál a Xl-ik fi­zetési osztályban 1400, 1600,1800 korona törzsfizetés és 300, 380, 420, 600 korona lakbérilletmény biztosittatik a tisztviselői kar úgy­szólván legtöbb munkát végző írno­kainak, addig a megye 1000, 1100, 1200 kor. törzsfizetés és 200 és 240 korona lakbérilletinónyt. ad. Ezek a számok hü tükrei annak a visszás állapotnak, a mely az álla­mi és megyei írnokok közt van. Rossz munkaadónak rossz a szolgája, ennek a mondásnak igaz­sága legjobban tegjed — s ahol em­berségesen gondolkoznak a közszol­gálatról, mely a magyar értelmiség­nek legnagyobb, s úgyszólván egyet­len iskolája, ott siettek is a meg­levő bajokon segíteni. Mig az államnál az Írnok 210 frt lakpénzt kap, addig egy vár­megyei főjegyző csak 200 frt lakbérilletménynyel bir. Ez az ösz- szehasonlitás kétségtelenül érdekes­nek tűnhetik fel, nem szólván ar­ról, hogy egy megyei írnok általá­ban 100 frt. lakbért kap. Ezzel az összeggel lehetetlen egy családos embernek lakást kap­nia, hacsak nem megy a város vé­gére lakni s ott is egészségtelen, földes, egy szobás lakást nem bérel. Az állam nagylelkűsége nem maradhat hatás nélkül a megyékre sem. A közigazgatás bajainak első forrása: az anyagi rósz helyzet, a melylyel számolni kell. Dicséretére válik ugyan a megyei tisztviselői karnak, hogy ily gyarló fizetési vi­szonyok mellett kiállotta a megpró­báltatásokat s nem adott hangot annak, hogy helyzetén segíteni kell, de a türelem tiszteletreméltósága mellett gondolkozni kell azon, hogy a közszolgálat anyagi garancziái ja­víttassanak. A mostani állapot tehát tart­hatatlan. Kell valaminek történnie, hogy ez a rendszer megváltozzék, mert hiába, a szent irás szavai sze­rint is „Adjátok meg Istennek, ami Istené, embernek, ami em­beré /“ TÁVIRATOK. Egy szédelgő banda üzelmei. Budapest, íebruár 23. (Saját tudósitónktól.) A budapesti rend­őrség László János félegyházi földmives feljelentése alapján, egy nagyszabású pénzhamisító bandát nyomoz, amely rengeteg szédelgést követett el Félegyháza vidékén. A szédelgő banda tagjai azon ürügy alatt, hogy a király megszánta a szegény magyar földmivesek keser­ves sorsát és meghagyta a kor­mánynak, hogy egy olyan, a föld­mivesek érdekeit istápoló bankot alapítson, melyben a kisgazdák ál- t&l elhelyezett pénzek rövid idő alatt megduplázódnak. Ezzel az ígérettel, különböző vidékeken, kö­zel 50000 koronát csaltak ki, leg­inkább szegénysorsu foldmivesektől A rendőrség nyomában van a csa lóbandának, melynek tagjai mint a megkárosítottak állítják, rendkívül elegánsan öltözködnek. Lujza herczegnő hazamegy. Brüsszel, február 23. (Saját tudósitónktól.) Giron értesítést kapott, hogy Lujza herczegnonek, szüleivel való tárgyalása jó ered­ménynyel biztat. A herczegnő már legközelebb édesatyjának vala­melyik kastélyába fog visszavonulni. A horvát miniszter eljegyzése. PéCS, február 23. (Saját tu­dósítónktól.) Cseh Ervin horvát miniszter, Pécsett ma eljegyezte ro­konát Sauska Imréné baranyame- gyei földbirtokosnőt. A nyitrai választás. Nyitra, február 23. (Saját tu­dósítónktól.) Nyitrán ma ment végbe a képviselőválasztás. Az al­kotmányos aktus egész csendben folyt le. Megválasztották Rudnay Sándor drt, szabadelvű programmal. Gyilkos automobil. Paris, február 23. (Saját tu­dósítónktól.) Aix és Lyon között egy száguldó automobil neki ment egy megrakott szekérnek s az ösz- szeütközés folytán az automobil porrá zúzódott, a rajta ülő két ur TÁRCZA. A Baróthi-bank.*) ‘A ,Szatmári Hírlap' számára irta: Zempléni Árpád. Sántha Tóni bácsi, a Nemzeti Színház volt jeles komikusa, ötletes ember volt világéletében. Ezelőtt vagy hét esztendővel pél­dául nagy vállalatba fogott az örökifjú Tóni bácsi. Kocsmát nyitott. Az volt a szándéka, hogy ha a kocsma jól megy, nyugdíjba kéredzik és vigan Ingázza a lábát mindaddig, mig az üzlet fényes jövedelméből meg nem gazdagszik. Akkor aztán visszavonul az üzlet­től és mint gazdag háztulajdonos, tő­kepénzes, couponnyeső és virágzó vál­lalatok főrészvényese — lógázza a lábát tovább. A terv fényes volt; fényesebb az *) Baróthi Irma vendégszerep­lése alkalmából irta lapunknak Zemp­léni Árpád kitűnő újságíró kollegánk e pompás tárczát. elmúlt évtizedben nem született európai ember agyában. Hiszen, ha csak szinésztársai és tisztelői fogják is látogatni az uj bo- hém-bormérést, pár év alatt akkor is a vigadó összes termeit ki kell bérelnie a fővárostól, hogy a vendégek özönét befogadhassa. A kocsma a Nemzeti Színház közelében, egy kerepesi-uti ház dohány- utczai részében nyílt meg, az öreg ur elhunyt neje, Baróthi Francziska neve alatt. Jeles bormérés volt az. Ami jó bort Európa meg Afrika terem, az mind kapható volt a vBaróthi-banku-ban, (mint Gabányi elnevezte, a ki a főrész­vényeseket le is rajzolta. Rajzait nagy iv kartonra ragasztva a belső szobában, üveg alatt, berámázva, mutogatták az újonnan jelentkező részvényeseknek.) Ha az ember a kocsmába belépett, meglepve tapasztalta, hogy ez a kocsma nem olyan kocsma, mint a többi kocsma. Az asztalokon virágos női ka­lapok, napernyők hevertek, (a házi asszonyé és a húgaié) s a belső kis szobából franczia vagy angol leczke hangja hallatszott ki. — Avez vous vu le canif de mon frére ? Látta ön az én fivérem tollké- sét ? kérdezte a nyelvmesternő. •— Non! j’ai vu le chien de vas oncle. (Nem ! én az ön nagybátyja ku­tyáját láttam,) felelt rá egy fiatal leányhang. — Trés bien, mademoiselle, trés bien, — felelt a t initónő elégedetten. Persze, hogy erre mindig benyi­tottam a belső szobába.-— Ah! muszié szimplini, — pa- rolázott a vén angol kisasszony, Com­ment portez vous vous ? Trés bien, mademoiselle, trés bien, — feleltem én saját szavaival, saját hagján, minden alkalommal. Ez a stereotip két mondat volt összes be- szélgatésünk esztendő számra. A tanítvány a megboldogult Sánt- háné kisebbik húga volt, Baróthi Irma, közös kényeztető nevén: Bimbike. Gömbölyded arczu eleven fekete szemű gyerek leány. A „Gresham“ biztositó társaságnál dolgozott az irodában és keresetéből angol- és franczia órákat vett. Hogy minek? azt ö maga se tudta volna megmondani. Csak tanult, mert lelki szükség kényszeritette rá. /■ ti « • rr s Egyszer, egy délután, megrohan­ták a színészek, mintegy hárman Tóni bácsiék kocsmáját. Átpakolták a mam- zell meg a Bimbike kalapját és nap­ernyőjét egy másik asztalra s leültek a nagy szoba szögletébe. Julcsa, a leg- szögedibb szakácsné, kiszolgálta nekik a nagy üveg „sirokucczaitu (szirakuzai vörös bor) s vigan poharaztak, később mi is vagy hárman, újságírók, bevo­nultunk a „bank“-ba shozzájok ültünk. Bent a kis szobában Bimbike verset tanult ; hangosan kihallatszott a refrain: si vivo, si vive, si vive! — mintha madár csicsergett volna. Latabér Kálmánnak megütötte a fülét az a fecskecsicsergés. Beszólt. — Bimbike ! aranyvirág! mit tanul ? — Egy Béranger-verset. | — Nem szavalná el? — Nem tudom még jól.-— Mindegy az. Úgyis francziául van. Nem értjük. Nagy sok kérésre előállott végre Bimbike, (de csakis mikor mára mám- zell, aki észre vehetné a hibát, távo­zott) s elcsicseregte előbb francziául, aztán magyarul: Havolnék kis madár ÁS \ i a M Róth Fülöp kárlsbádi ezipőrak tárat V ajánljuk at. vevőközönségnek mint lecrolesóbb bevásárlási forrást. _ ® 0 • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • • ® Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom