Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-02-10 / 33. szám

\

Szatmár, 1903. február 10.

Kedd.

Második évfolyam, 33. szám

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre . . 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve:

Egész évre . .16 kor.

Fél évre . . 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra . . 2 kor.

Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.)

POLITIKAI NAPILAP.

Megjelenik naponta. v

(hétfő

Hirdetéseket"'

méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér.

Nyilttér sora 30 fillér.

Telefon : 106.

Szerkesztőség:

Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.

Felelős szerkesztő :

HARSÁNYI SÁNDOR.

Kiadja:

A SZERKESZTŐSÉG.

Kiadóhivatal.

Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők.

A kisipar fejlesztésének

praktikus programmja.

Irta: Gelléri Mór, kir. tanácsos.

A kereskedelmi és iparkamarák pályadijával több értékes szakmunka elég tüzetesen foglalkozott a kisipar kívánalmaival. Ezeket két csoportba lehet osztani. Az egyik a törvényes intézkedések csoportja, a másik a kisipar technikai fejlesztése. Az előbbieket épp a most Nagyváradon lefolyt ipartestületi kongresszus reasszumálla. Ezek a kívánalmak a következők: az ipartörvény módosítása, nevezetesen a képesítés komoly igazolása, a tanoncz- ügy. a segédügy rendezése, az ipartestületi hatáskör kibővítése, a mester- vizsga és az iparoktatás rendezése. Idetartozik még a házalás, a vándoripar, a vásárügy, a fegyenczipar rendezésének kérdése is, ezenkivíil sok apró detailkerdés, melyeket az említett iparosgyülés naplója részletesen föl fog sorolni.

Az önsegélyes és technikai fejlesztés keretébe tartoznak a következő fontosabb kérdések; a szövetkezetek és pedig nyers anyag beszerző , termelő- és hitelszövetkezetek, árucsarnokok, közmühelytelepek, mestertanfolyamok, modern gépek, szerszámok terjesztése és a termelt czikkek jobb kereskedelmi értékesítése.

E kívánalmak teljesítése kétségkívül fontos közgazdasági kérdés.

Valamennyit ez alkalommal nem akarjuk tüzetesen tárgyalni. Az első csoportba eső kívánalmakkal e helyen tüzetesen nem foglalkozunk. Legsürgősebb az iparos hitelügy rendezése, mely czélra a szövetkezeti intézmény kiterjesztését veszik tervbe. Ezután azonban a praktikus kisiparfejlesztés kérdése következik, melyről kővetkezőket kívánom e helyen is megjegyezni:

Jogosult kívánság, sőt a legsarkalatosabb dolog a kisiparnak gépekkel és uj szerszámokkal és eszközökkel való ellátása s ezzel a kisipar versenyképességének jelentékeny emelése, sőt arra való képesítése, hogy a gyáriparral a versenyt sikerrel fölvegye. Idetartozik a közmühelytelep létesítése olt, ahol erre a viszonyok megfelelőek és igen fontos az a fölmerült javaslat, hogy az állami ipariskolák pótolják a vidéken a technológiai iparmuzem föladatait, segítsék a rajztermük és min- tagyüjteményük révén a kisiparosokat a tervezésben, tájékozzák őket, az anyag, a szerszám és gépek beszerzési forrásai felöl, sőt a fontosabb gépeket mutassák be természetben időleges kiállításokban is.

Példát vehetnénk e tekintben az osztrák kereskedelmi és iparkamaráktól, melyek székhelyükön küiön ipar- fejlesztő intézeteket létesítsenek. Ezekben ki vannak állítva a legújabb kis ipari gépek és szerszámok, melyeknek sorozata időről időre változik, úgy, hogy minden iparágra rá kerül a sor.

Ezt a kiállítást hetenkint három este és vasárnap délelőtt teljes üzemben mutatják be. Elöleges bejelentés alapján az iparosok a magukkal hozott anyagot kísérletképpen a gépek használása mellett földolgozzák és igy költségek és koczkáztalás nélkül meggyőződhetnek valamely gép, vagy eljárás ezélszerüségéről és arról is: jó-e a kísérletképpen magukkal hozott anyag.

Az iparfejlesztési intézetben évről- évre négy inestertanfolyamot rendeznek amelyek szakavatott tanítók elméleti és gyakorlati előadásaiból állanak. így például van tanfolyam a czipészek számára, mely 6 hétig tart és az épületasztalosok számára mely 8 hétig tart. Össztöndijak utján gondoskodnak arról, hogy szegényebb mesterek is beiratkozhassanak s a közelvidék jelesebb mesterei is látogathassák az előadásokat. A tanfolyamok ezéljaira szolgáló mindennemű szerszámokkal és gépekkel is föl vannak szerelve, hogy a látogatók nemcsak teljes szakkiképzést, hanem a szükséges és czélszerü gépek alkalmazására és kezelésére vonatkozó útbaigazítást is nyerhessenek.

Idővel a kamara székhelyén kívül több helyen, vagyis minden nagyobb

városban is rendeznek ilyen u. n. vándor-tanfolyamokat. amelyeknek tartama 4—6 hét lesz, úgy hogy a nap felét előadások, másik felét pedig az egyes résztvevő mesterek műhelyeiben végzendő gyakorlati oktatás fogja betölteni.

Az intézet ezenkívül nemcsak a kiállított gépek felől, hanem minden műszaki és egyébb szakkérdésben, mely az intézet rendeltetésével összefügg, dijmentesen ad fölvilágositást. E tevékenysége leginkább a munkaeszközük átengedésénél érvényesül és arra terjed, hogy az állami vagy kamarai alapok terhére kért gépek és munkaeszközök czélszerüségére alkalmazásuk terjedelmére, használhatóságukra, a szükséges hajtóerőre és beszerzési forrásokra nézve adjon szakvéleményt.

Kitanitják továbbá az iparosokat; hogyan kell a gépeket átvenni, fölállítani, üzembe helyezni és kezelni.

Később bizonyára rákerül a sora jó anyag beszerzésére is, amit különben iparosaink a többször említett szövetkezés utján, vagyis nyersanyag- beszerző szövetkezetek létesítése által érhetnek el.

íme ez a kisipar fejlesztésének praktikus programmja. Csak erősen kell akarni és ezéltudatos, erélyes vezetés mellett rendkívüli haladást és igazán modern átalakulást érhetnek el a jelzett módon.

TÁRCZA.

A mi parlamentünk.

Képek a közgyűlésről.

Tegnap ebéd után, a mint a „Pannóniában“ — rendes szokás szerint — nyugodtan szürcsölgettem a fekete kávét, mellém telepszik egy előttem ismeretlen törzsvendég és udvariasan kérdezi:

— Az ur az a szerkesztő, aki a napilapot, hisz tetszik tudni, a „Szatmári Hírlap“-ot szerkeszti?

Gyanúsan néztem a nyájas idegenre, mert olyan udvarias volt, mint egy mondern táncz és illemtanár. s olyan jó szinben, mint kél Deák-téri tehermentes háziúr.

— Szabad kérnem, kihez van szerencsém ? ■— kérdeztem, hideg tartózkodással.

— Bírósági végrehajtó vagyok és virilis városatya.

Elsápadtam. Tehát nem csalódtam, a nyájas idegen csakugyan ama kellemetlen fráterek ná^zx H való, a kiket én, érthető okokboi, - - -cl. ! íös módon respektálok. A kellemetlen szituá- czió közepette is, mosolyra erőltettem

ajkaimat és több respektussal, mint udvariassággal meghajoltam ;

— Uram, igazán kár a fáradságért, teljesen passzív vagyok.

A nyájas idegen biztatóan mosolygott :

— Bocsánat, uraságod félreért. Nem hivatalból érdeklődöm b. személye iránt.

— Megkönnyebbülten sóhajtottam fel:

— Orvendek, nagyon örülök a szerencsének.

— Részemről . . . Csak azt akartam az imént mondani, hogy ma dél után nagy vihar lesz.

Önkéntelenül kitekintettem a Pannónia modern, hatalmas ablakain:

— Valóban olyan szürke az ég mintha ólomlopedővel volna bevonva, s csatornái máris pityeregnek. Urasá godnak igaza lehet.

—- Bocsánat, ismét félreértés. Nem a természet viharát értem ; a mai közgyűlésen lesz nagy vihar.

— Vagy úgy? No lám, milyen együgyü vagyok, hisz ezt mindjárt meg kellett volna értenem ; hisz uraságod nemcsak végrehajtó, hanem városatya is

— Az vagyok, és a Kovács Leo bátyánk pártján állok. Nem szavazunk meg a kormánynak semmit. Lári-fári, katonai javaslatok. Ha a német sógornak több katona kell, vegyen a honnan tud, mi nem adunk, és punktum. No de, majd megmutatja Leo bátyánk !

A nyájas ur e közben haragosra változott. Először mellét, aztán a kerek márványasztalt verdeste öklével, közbe- közbe meg, az orrom alatt hadonázott, mindkét kezével.

Szeget ütött a fejembe ez a jelenet s már jóelőre kihegyeztem a czeruzám mindkét végét, mert elvégre nem mindennapi esemény minálunk, a mi egyhangú, unalmas házi parlamentünkben egy kis parázs vihar. S az újságírónak minden eshetőségre készen kell állani, ha egyébbel nem, legalább

— hegyes czeruzával.

*

Ezzel az impresszióval léptem a közgyűlés termébe. Benn, a városhaza nagyfanácstermében, csakugyan valami szokatlan hangulat uralkodott. A zöld asztalokat rég látott nagyszámban lepték el a városatyák és Kovács Leó bátyánk körül, aki idegesen izgett-moz- gott a helyén, egész raja csoportosult a — kuruezoknak. A mamelukok távolabb tartották magukat a vitéz óbestertől s nehogy valamikép, a távolból is kisértetbe jöjjenek, Mátray Lajos közelébe húzódtak. Ide — már akármilyen kemény legény is Leó bátyánk, —- nem juthat el.. . .

Szóval: ismét fényes bizonyságát láttuk annak, hogy mi magyarok rettenetes mód szeretünk politizálni. Egy kis politikai vita a legkényelmesebb városatyát is képes kimozdítani tusz- kulanumából. Mondották is sokan :

— Haj, haj, most nem a Kovács Béla házeladásával kapcsolatos óvodaügyet fogják tárgyalni, ide kötéllel se lehet fogni a városatyákat. A politika, kérem, — az egészen más.

És ennek a szokatlan hangulatnak megfelelően a karzat is zsúfolásig megtelt. Hiába, a felséges nép is bomlik a politika után. Sőt ezúttal a maga speeziális, külön szenzácziója is megvolt a karzatnak a -— Krémer Sándor személyében, aki mint egy eleven felkiáltó jel állott ott peczkesen, a zenedij elengedésének megszavazásáig. Ennek megtörténte után el is távozott gyorsan, mire egy elmés városatya igen találóan jegyezte meg:

— Mégis csak nagy kókler ez a Krémer. Azt kivánja, hogy mi muzsikáljunk neki s mégis mi tánczolunk úgy, ahogy ő muzsikál — nekünk.

; íl

*

08

A főispán egyébként nagy zsibon- gás közepette nyitotta meg a közgyü-;^/; lést. A polgármester stereotip havi jerff ientését Kőrösmezey Antal főjegyző