Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-02-08 / 32. szám
2 Szatmár, vasárnap 1903. február 8. 32 szám. SZATMÁRI HÍRLAP. zetel s mindezekből világosan kitűnik, hogy, bár nem valószínű, hogy Szatmár további áldozatok és anyagi megerőltetés nélkül lépést tarthat a kultúrával, bizonyos, hogy minden áldozatot valódi és elsőrangú szükségnek szabad csak hozni. Ez elsőrangú szükségletek közé pedig egyáltalán nem lehet sorolni a színigazgatók támogatását, miután a színészetnek már annyi és oly súlyos áldozatot hoztunk, mint ingyen színház, ingyen fűtés, ingyen világítás, a mire alig találunk példát az országban. Az az összeg, a mely a kérelem teljesítése esetén a várost terhelné, tudóinkkal, teljesen fedezet nélkül van. Megadása a közönség újabb megter- heltetése nélkül, lehetetlen volna. Be- állana tehát az a lehetetlen és mindenkép kerülendő állapot, hogy a színház, az egyrészt luxusos intézmény fentartásához, hogy ne mondjuk : a színigazgató kitartásához, hozzájárulna minden népréteg, az a szegény lakosság is, amely egyáltalán nem járhat színházba és viselné a terhet, progresszív adózás híján, a vagyonossal egyforma arányban. Ugyanekkor az elemi nyomor, az éhenhalál és a meg- fagyás meggátlására — koldulni kell. Mig nem merünk pl. a közegészségügy rendezésére nagyobb áldozatot kérni a várostól, ismerve annak helyzetét, a direktor bátran jön és kéri, hogy telt házai mellett a nyomortól elvont pénzen — muzsikáljunk neki a színházban. Ezek a megdönthetetlen, szomorú bár, de valódi anyagi érvek lehetetlenné teszik az igazgató további támogatását. Lehetetlenné tennék akkor is, ha azokat a dicséreteket, a melyeket önmagáról és társulatáról lépten- nyomon hangoztat, a közönség is val- lanná és hinné. Úgy áll voltaképpen ez a dolog, hogy az igazgató az anyagi eredménynyel nincs megelégedve, mi pedig nem vagyunk és nem lehetünk megelégedve az erkölcsivel. A mit a társulat anyagáról a beadványban elmondott, jó nagyrészt igaz; igaz azonban az is, hogy az igazgató ezzel az anyaggal fél annyit sem produkált, mint a mennyit szakszerű és kifogástalan vezetés mellett, produkálni lehetne. Á közönség — igaza van ebben Krémernek — nagyigényü. De mit ér a közönség az igényeivel, ha a direktor olyan társulatot szervezett, a mely igényeit legtávolabbról sem közelíti meg. Panaszkodik továbbá az igazgató, hogy drága a társulata. No hát, egy nagy adag jóakarattal ezt is konczedáljuk neki, viszont ismerje el ő is, hogy a társulat drágasága nem áll arányban nívójával. A szerepkörök beosztásáról és személyi tekintetekről sokat lehetne beszélni. Arról meg éppen nem is beszélünk már, hogy esztendőkön át lejátszott és agyoncsépelt darabokkal traktálja nap-nap után a közönséget. Hiszen nem kívánunk mi sok bemutatót, csupán jól megválogatott premiereket és ezeket bizony sommikép sem két év múlva, hanem egyet-mást lehetőleg rögtön a fővárosi bemutató után. Csak valamicskét, egy parányit igyekezne Krémer Sándor a közönség kedvében járni, mi lennénk az elsők, akik kezünkbe ragadnék a zászlót, a melyre a szatmári színészet van írva és lelkesen harczolnánk alatta, úgy az igazgató, mint a szatmári színészet jövője érdekében. A mi pedig a szatmári színészet jövőjét illeti, ne aggasszon az senkit. Az égető szoczialis, közegészségügyi és nevelési kérdések rovására, elötte- valónak nem ismerhetjük el a színészetet és egyáltalán nem döbbenünk meg arra a jóslásra, hogy a szatmári színészet visszafejlődik. Szakképzett, jó igazgató, jól szervezett, nem drága és mégis nivón álló társulattal, mindenkor megmentheti a szatmári színészet veszett hírét, a mit az utóbbi esztendőkben, csakis az igazgató uraknak köszönhetünk. Erős a meggyőződésünk különben, hogy Krémer fényesen reá fog czáfolni a régi német közmondásra, hogy: „Kommt selten was besseres nach“. Ha a direktor deficzittel küzd, ezt őszintén sajnáljuk, mert érdeke a városnak, hogy minden polgára jobban boldoguljon. A deficzitnek azonban nagyrészt ő maga az oka. A deficzit (a melyben egyébiránt kételkedünk) a mai vezetés mellett akkor is megmaradhat, ha az igazgató eléri vágyai netovábbját: az ingyen zenét. Nem tudjuk, mik volnának ez esetben újabb kívánságai, de nem is vagyunk reá kiváncsiak, lévén feltétlen hitünk, hogy erre nem kerül sor. Mit tárgyal a város ? A közgyűlés tárgysorozata, Szatmár, február 7. Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósága, holnap, hétfőn délután három órakor tartja február havi rendes közgyűlését, a városháza nagytanácstermében. Pap Géza polgármester tegnap küldötte el a közgyűlésre szóló meghívókat a bizottsági tagokhoz. A közgyűlés iránt, tekintve, hogy a tárgysorozatban ezúttal valami különös fontosságú tárgy nem szerepel, a bizottság tagjai nem a legnagyobb érdeklődéssel viseltetnek. A közgyűlésre előkészített tárgyak közül, mint fontosabbakat kiemeljük, Erdélyi István főmérnöknek előterjesztését a belköve- zési munkálat megállapítása iránt. Krémer Sándor színigazgató kérelmét, a zenedij elengedése iránt. A részletes tárgysorozat egyébként a következő : Hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. Kovács Leó biz. tag' indítványa, újabb terhek meg nem szavazása tárgyában. Az 1899— 900. évi zárszámadás ügyében, a közúti alap tárgyalására vonatkozólag. Soós János fogalmazó állásáróli lemondása tárgyában. 1902. évi deczember havi adó elő- és leírás iránt. Az egyesült villamossági r.-t. biztosítékának kiadása és számlabeli követelésének kiegyenlítése tárgyában. Markó Kálmán v. v. igazgató véglegesítése iránt. A v. v. üzemhez beszerzett Lendkerék és dugattyú árának utalása stb. Az iparos olvasókör kérelme, anyagi támogatás iránt. A szatmár-németi-i g. k. egyház segélyezése tárgyában. A városi épületeknél 1903. évben teljesítendő javítások és fentartási munkálatok végrehajtási módozatainak megállapítása. Gramma József sz.-hegyi g. k. lelkész járandóság'ainak utalása. Erdei logelőbér megállapítására vonatkozólag. Krémer Sándor színigazgató kérelmére vonatkezólag. A belkövezési munkálat megállapítása iránt. Sopron sz. kir. városnak, a vadászati törvény módosítása tárgyában. Pozsony sz. kir. városnak, a ozu- korkontingonsről szóló törvényjavaslat elvetésére vonatkozó átirata. Vári Józsofné és Németi Mihályné bába oklevele, kihirdetés czéljából. SZÍNHÁZ. A postás fiú. Bemutató előadás. „A postás ßu“ igazi angol operett. Már ebből is konstatálható, hogy librettója kétségbeejtően silány, cselekménye pedig egyáltalán nincsen; zenéje azonban szép, nagyon szép. Iván Caryll és Lionel Monkton a két hírneves zeneszerző most sem tagadta meg önmagát. Bájos, kedves zenét komponáltak, mely egyáltalán nem való az együgyü szöveghez. Ahol a gyönyörű muzsika teljes szépségében érvényesül, olt érthető a darab sikere. Nálunk azonban még a zene sem hatott, aminek természetesen az előadók az okai. így történhetett csak, hogy a közönség, mely még félig sem töltötte meg a színházat, egyetlen zeneszámát sem ismételtetett s az egész előadáson át meglepően hideg és visszautasító magatartást tanúsított. Az előadás nagyon is gyenge volt. A szereplők majdnem teljesen készületlenül állottak ki, a mi az előadást vontatottá, unalmassá tette. Aztán meg a „Postás fiuu, mint vérbeli táncz- operett megkívánja, hogy az éneket megfelelő tánezritmika kövesse, sőt merjük állítani, hogy az ilyen excent rikus muzsikát inkább eltánczolni, mint elénekelni kell. A fősulyt tehát a tánezra, nem pedig az énekre kell helyezni. A hölgyek és urak pedig nem tettek egyebet, mint a zene hangjára hidegen végig sassiroztak a színpadon, mintha csak egy elite bálon quadrillt jártak volna. Mindez visszatetszést keltett, s csak fokozta a kellemetlen hatást. Ha tánezoperettet adnak elő, tessék előbb tánczolni tanulni, mint a hogy azt máshol is teszik. Lónyai (Nóra) nadrág szerepében pompásan festett és élénk temperamentummal mozgott. Szentes kitűnő Houker volt, mig kis szerepeikben jól megállották helyüket. Ferenczy, Li- gethy, Bera Rózsa és a Torúai pár. Legvégül megjegyezzük, hogy Mistress Bangót, egy pár excellence szubrett szerepet Juhász Ilona, a ko- loratur énekesnő adta minden temperamentum és eleven pajzánság hijján. Vigasztalásul egy betétet énekelt, mely szintén elmaradhatott volna. A klasszikus ária szembetűnően kirítt az operett könyed légköréből. Legközelebb megérjük, hogy népszínműben is lcolo' raturázni fognak. Jó volna talán mindent a helyén cselekedni. ÚJDONSÁGOK. Aki hat golyót röpített önmagába. Az öngyilkosságok krónikájában párját ritkító módon vetett végett életének Debreczenben egy fiatal 22 éves könyvelő, aki először egy nagy pohár marólúgot ivott meg, aztán nem kevesebb, mint hat revolver golyót röpített a fejébe. A párját ritkító öngyilkosságról egyik debreczeni lap a következőket Írja : A korai hajnali órák csendjét pisztolylövések zavarták meg. Gyors egymásutánban hat lövés hangzott el a Deák Ferencz-utczán lévő Zöldfaszálloda egyik szobájából. A lövések zaja felzavarta a szálloda személyzetét. Azonnal talpon volt mindenki és a 10 es számú szoba ajtaja elé siettek, mint ahonnan a lövések zaja hallatszott. A bezárt ajtót feltörték. A szobában égő gyertya halvány veres fénye rávelődött az ágyban vérében fekvő ifjúra. Alig pelyhedző állal, halványan nyöszörögve ott. Még élt. Az asztalon egy pohár állott. Az oldatlan marólúg maradványa árulója lett, hogy a szerencsétlen először ezt itta meg. Valószínű, hogy a borzasztó kínokat nem bírta elviselni s igy folyamodott a revolverhez. Azzal is eltévesztette a czélt. Az első golyó után kilőtte a másodikat és még mindig nem következett be a halál. Lázas sietséggel lőtte ki azután a még megmaradt négy golyót. Eszméletlenül hanyatlott vissza ágyára s igy találta a szobába tódult szállodai személyzet is. Az öngyilkosságról értesítették a rendőrséget, mely nyomban intézkedett, hogy a halálba vágyó ifjút a kórházba szállítsák s ott vegyék ápolás alá. Ez a buzgóság azonban eredménytelen volt. A szerencsétlen ifjú tegnap délután két órakor meghalt. Az öngyilkos Hüse Sándor 22 éves könyvelő, tettét állítólag családi bajok miatt követte el. Levelet nem hagyott hátra. Egy névjegyre is csak azt irta fel, hogy lakása a Degenfeld-tér 2. sz. alatt van. * Leánytoborzás Gsengerben. Ha legénytoborzásról hallunk, régi idők kedves emlékei újulnak fel emlékezetünkben, midőn magyar zászlóval, tüzes borral és vig muzsikaszóval tobor- zották a délezeg legényeket, kik megKitünő faj CSEMEGE 5 l 0 11 0 rBMiaTO,T'ja,H,a,g” 1 kilogramm 80 krajezárért kapható M E II T Z IS T V Á N------------nrirSzatmár, Deák-tér. ---------7 jVT A r. V L
