Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-01 / 1. szám
2 Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP. 1903. jannár 1. 1 szára. TÁVIRATOK. A képviselőház formális ülése. Budapest, decz. 31. (Saját tudósitónktól.) A képviselőház mai formális ülésén Apponyi Albert gr. elnök bemutatta az állandó ösz- szeférketetlenségi bizottságnak Beck Marezei, országgyűlési képviselőre vonatkozó iratait. Az összeférhetetlenségi Ítélő bizottság január hó 19-ére hivatik össze. Lukács László pénzügyminiszter, Széli Kálmán nevében beterjesztette a főrendek összeférketetlenségéről szóló javaslatot. A jegyzőkönyv hitelesítésével az ülés véget ért. Széli és Körber tanácskozása. Becs, deez. 31. (Saját tudósitónktól.) Széli és Körber miniszterelnökök a Lamsdorf orosz külügyminiszter tiszteletére adott ebédje után a Sacber-szállodában ismét összeültek tanácskozásra, de ez a tanácskozás is, amely órákig tartott, teljesen eredménytelen maradt. Délután négy óráig osztrák minisztertanács volt s tekintettel arra, hogy ezen a minisztertanács esetleg fordulatot idézhetett volna elő a kiegyezési ügyben, Széli Kálmán nem utazott el a délután öt órai vonattal Bécsből, hanem az éjjeli tizenegy órás vonat indulásáig Bécsben maradt, hogy az utolsó perczig alkalmat szolgáltasson az osztrákoknak a kiegyezés létrejöttére. Széli Kálmán este ismét kihallgatáson volt a királynál. Védekezés a nyomor ellen. flagy László alispán memoranduma. Szatmár, decz. 31. Szatmár vármegyében — sajnos — olyan ijesztő mérveket kezd ölteni a nép között a nyomor, hogy vannak egyes községek, a hol a lakosság nagy részét majdnem az éhhalál fenyegeti. A télnek, úgyszólván csak elején vagyunk s a vármegyei munkásnépnek már is elfogyott az egész tél folyamára beszerzett élelme; kiürültek a kamrák és a nép képzelhetetlen nyomorral küzd, — pedig hol van még a tavasz, mig a munka ideje megnyílik, mig a dolgos kezek keresethez juthatnak. Van ugyan a minisztérium részéről Szat- márvármegye részére is valamelyes in- séginunka előjegyezve, de ez oly csekély, hogy a legtávolabbról sem lesz képes a már beköszöntött nyomort és a még ezután fenyegető veszedelmet elhárítani. Ilyen körülmények között Nagy László, Szatmárvármegye alispánja sürgős intézkedést tett a veszedelemnek legalább részben való elhárítására, egyben pedig komoly tanulmány tárgyává tette: miként lehetne a nép nyomorát — közigazgatási utón — a leghatha- tósabban enyhíteni ? Tanulmánya, melyet memorandum alakjában a belügyminisztériumhoz terjesztett fel, elég érdekes és a maga nemében eredeti is — noha a szoczialis szempontból is rendkívül üdvös terv keresztülvitele sok nehézségbe ütközik s itt-ott módosításra szorul. A magunk részéről ezúttal nem bocsátkozunk a nagy gonddal készített memorandum érdemleges birálatába, részint mert nem akarunk elébevágni a miniszter véleményének, részint pedig, mert jobb szeretnők, hogy a tervhez először a nagyközönség szóljon hozzá és az gyakorolja fölötte bírálatát- Mert annyi bizonyos, hogy az alispán terve egészben véve életrevaló; az alapeszme eredeti, meglehetős praktikus és mindenesetre érdemes arra, hogy a vármegye közönsége foglalkozzék vele. Ha a miniszter magáévá teszi és esetleg némi módosítással — megvalósíthatónak találja a tervet, ez mindenesetre olyan újítás lenne a népsegélye, zésjterén, a melyet ha az egész országban követnének és egy hatalmas lépéssel hátrébb szorítaná a népben szunnyadó szoczialis hajlamok kitörését, — eltekintve attól, hogy az éhhalál veszedelme soha sem fenyegetné a népet. Az alispán memoranduma egyébként szószerint a következő: Nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter ur! A Szatmár vármegyében már kétségbe nem vonható adatokból megállapítható a jelen gazdasági évnek évtizedek óta nem tapasztalt sanyarusága, melyet a váratlanul gyorsan beköszöntött nagymérvű hideg még elviselhetetlenebbé tett. Az intézkedések megtétettek az ínséges munka megkezdésére, de nem fojthatom el aggodalmamat, hogy ezzel nem segítünk kellőleg a népen, mely ma már, a hideg időjárás folytán, november eleje óta megúsztatván a kenyér keresettől, nagyobbára felemésztette azon csekély élelmét fis, melyet kedvezőbb időjárás esetén a tavaszi munka megnyílását megvárhatta volna. De a vásott helyzet nehézzé tette azon beteges, gyenge egyének s családok megélhetését, kik már ma nyomorral küzdve, kénytelenek lesznek a munka idejének megállapításakor munkát vállalni. Tudom, hogy ezeknek eltartását a törvény a községek terhének jelenti ki, de szegény ügyünk rendezetlensége folytán a szegények téli eltartása a tegjobb akarat mellett is, a községek szegénysége folytán csak olyan, mint mikor a gazdag haldoklót éther belövésekkel egy két óráig életben tartják, másrészt nem vagyok barátja az ingyen segélyezésnek, mert annak határát megszabni lehetetlen s ez csak a dologtalanság terjedésére vezet. A jelenleg fennforgó viszonyok nagy tért nyitnak az uzsorára is, mert egyes közsógbeli lakosok ismerve a fizetni képes, de megszorult községbeliek anyagi helyzetét, kizsákmányolják a helyzetet s megrontanak egész családokat, anélkül, hogy a törvény sújtó keze utolérhetné őket. Ezeknek előre bocsátása után azon tervemet terjesztem Nagyméltóságod elé, hogy a községi képviselő testületek jótállása mellett, a képviselő testületek — fenntartván a főszolgabirák külön véleményezési jogát — a községi lakosok tiz százalékánál nem többnek a munkaidő megnyíltáig hetenként 15 kiló tengeri (kukoricza) kiadását határozhatják el, melynek előre meghatározott piaczi ára 1903. év szeptember 1-ig télük behajtható lesz különben a vagyoni felelősség a községet fogja terhelni. — a flöszolgabiró külön véleményezési jogát azért tartottam hangsulyozandónak, mert a képviselőtestületek nem lesznek hajlandók ott ilynemű segélyt megszavazni, a hol annak behajtásáról nincsenek meggyőződve s igy a legszegényebb osztályon segítve nem lenne, viszont a főszolgabíróra igy háramló erkölcsi felelőség ezen segélyezés korlátlanságát megakadályozná, de viszont a főszolgabíró a képviselő testületnek a gazdagabbak iránt való kedvezését akadályozná meg, mert a két segélyezés (képviselő testületek és főszolgabíró) nem haladhatná túl a lakosság 10 százalékát s igy a segélyezettek a méltányosság szerint hetenként is változnának, sőt az inség- munka idején nagyon le is szállana. Ezen segélyek adására lehetetlen a községet kötelezni s csakis Nagyméltóságodnak lehet erre a módot megtalálni pénzsegély alakjában. Minden egyes főszolgabíró a maga székhelyén alkut kötve, a tengerire nézve, melyet a székhelyén felügyelete alatt álló kereskedő osztana ki a hét előre meghatározott napján, mert ha több időre adatnék ki a segély egyszerre, vagy a községbe szállíttatnék ki tömegesen, a czél nem éretnék el vele. Az a kifogás, hogy a szegény embernek lehetetlen vagy költséges bejönni s hazavinni a tengerit, nem bir azzal a fontossággal, mint első pillanatra látszik s a főszolgabíró jelenléte jobban megakadályozza a visszaéléseket, mint bármely mód, ez nem zárja ki azonban azt, hogy nagyobb terjedelmű járásokban, vagy kedvezőtlen fekvésű székhelyeknél még egy kiosztási hely jelöltetnék meg. Mint már előadtam, a segély értéke részben, s azt hiszem nagyobb részben megté rül, mert ha kereskedő tekintettel a kismértékben való szétosztásra, nagyobb árt követelne is, e nagyobb áru tengeri, ha a kiadásnál kellő felügyelet gyakoroltatik, sokkal olcsóbb lenne, mint a mit a nép maga vesz nagy uzsorára. A legnagyobb veszteség a főszolgabíró által utalt segélyezésnél lenne, mert a költségek a beteg vagyontalan egyéneket a főszolgabíróhoz utasítaná, bár meglehetne állapítani azt is, hogy ezen segélyezéseket is köteles a község viselni. Nagyméltóságodtól függvén egyes méltánylást érdemlő esetekben ezen követeléseknek részbeni elengedése. Mint minden kísérlethez, úgy ehhez is sok szó fér, de ezen gondolatot bennem az időként előfordult ingyen segélyek czéltalansága okozta, melynek szükségét — nagyon tartok tőle — egy — két hó e vármegyében elő fogja idézni. Óhajtottam ez eshetőségre gondolni s módozatot találni, mely az ily segélyezéseknél eddig tapasztalt s meg nem gátolható hátrányokat csökkentse vagy megsemmisítse. Ha Nagyméltóságod szakítani akar az eddigi divatrendszerrel, mindenesetre kísérletet kell tenni valamivel; — nem tagadom, hogy az általam ajánlott terv nagy terhet ró a vármegyei közigazgatásra, de nekünk kötelességünk gondoskodni az éhező népről. Nem ragaszkodom makacsul tervem minden részletéhez, melyből úgy is csak annyit mondtam el, mely annak megértését lehetővé teszi, de mindenesetre kötelességem volt ennyit megtenni, mert csaknem bizonyossággal állíthatom, hogy e vármegye lakosságának egy része nagy nyomornak néz eléje s ha e tél tovább is igy tart, rövid időn kénytelen leszek segélyért folyamodni, nehogy éhhalállal küzdve, vesszenek el az emberek. Nagykároly, 1902. deczember 17-én. Nagy László alispán. E memorandumot Nagy László alispán deczember hó 17-én terjesztette fel a belügyminisztériumhoz s valóban érdeklődéssel várjuk ebben az igen fontos és rendkívül sürgős ügyhen a miniszter véleményét. A nagykároíyi kasszafurás. Az ellopott értékek. Saját tudósitónktól. Szatmár, decz. 31. A nagykárolyi betörés ügyében megindított széleskörű nyomozás mindez ideig semmi eredményre nem vezetett. A ravasz betörők rendkívül ügyesen végezték munkájukat s gondjuk volt rá, hogy semmi nyomot ne hagyjanak maguk után. A szenzácziós betörésről táviratilag értesített hatóságok saját hatáskörükben is szigorú nyomozást indítottak, mindez ideig azonban eredménytelenül. A mai nap semmi újat nem hozott. A vakmerő betörőknek nyoma veszett. A nagykárolyi rendőrség az egész eddigi vizsgálatból csak annyit állapíthatott meg, hogy a betörést nem nagykárolyiak követték el. A rendőrség szemmel tartja az összes gyanús alakokat sőt ki is hallgat, de kénytelen valamennyit szabadon bocsátani, mert senki ellen nem merül fel a legkisebb gyanús adat sem. A hivatalos bizottság már megállapította az ellopott értékeket, melyeket alább részletesen közlünk. Az ellopott értékek hivatalosan megállapított lajstroma szószerint a következő ; (Bírói letétből.) 1. ) Blum Gyula elleni ügyben 2 drb. 2017, 2018 sz. 60 frtos „Tisza biztositó tár." részvény értéke 120 írt. továbbá a 16/1882 bírói letét. 2. ) Baumán Páltól 17 drb. régi hatos lepecsételve, 208 korona 60 fillér és két korona. 72 fillér egy Spigol József által elfogadott váltó bírói letét napló 361 szám. 3). A nagykároíyi kir. járású által letett egy 13 forintos óraláncz, egy 8 forintos zsebóra, egy 9 frtos gyűrű 3 írt. értékű inggomb, egy négy forint értékű fülön függő, 3 drb. értéktelen tárgy, összes érték 74 korona. 4. ) Reichárd Mórtól lefoglalt ezüst remontour óra érték 10 frt. 5. ) Brüdel Ezékieltől 2 drb. ezüst kanál 3 korona értékben. MARKOVITS EMÁNUER kizárólag honi gyártmányú czipő-üzlete : SZATMÁR, Deák-tér. -------- ----A téli idényre a legfinomabb férfi-, női-ésgyermekezipőit nagy Választékban ajánlja a Vásárló kÖZÓnSéj) figyelmébe-
