Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-12-09 / 26. szám

6 Saatroár, vaBárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. dec-zember 7. 25. szám. neki, hogy ama bankjegyekkel, amik az atlaszban elrejtve maradtak, ő bol­dogan élhetne, vagy legalább megkísért­hetné a szerencsét, felléphetne Fran- eziaország egyik zugában, mint kép­viselő, mert hisz azt a jogot, hogy másoknak törvényeket szabjunk, nagyon is meg kell fizetnünk — és az élet csatatüzébe legalább lövegekkel ellátva léphetne. Mert a löveg ... az a pénz. És pénz volt elég a földszintes háznak dolgozószobájában, ahol de la Berthiére feküdt és a hová egyedül Mornast ve­zették be titokzatosan, mint valami bűntársat, mert az öregnek a hiúsága legyőzött minden félelmet, elövigyá- zatot! . . . Jean a hallucináció egy nemét érezte; folyton előtte lebegett az öreg ur ágya és körülötte a sokkönyves polcz, a vaskes kötetekkel, melyekből csak úgy hullott ki a sok bankjegy. És ez a látomány még álmában is követte öt és Momas éjféltájban lá­zas testettel, kiszáradt torokkal ébredt fel és kis szobájának árnyai között suttogást vélt hallani. Ez újabb hal­lucináció volt, mert most egészen tisz­tán hallotta, amint egy gúnyos átható hang mondá: — line a mandarin ... tudod. . . az a bizonyos mandarin ? Most megta­láltad. Ez a gondolat belefészkelte magát leikébe és egy kínzó rögeszmévé vált nála, amitől nem volt képes szaba­dulni. Jean határozottan hozzászokott volt barátai előtt a mandarint kihivó- lag emlegetni, ragyogó fegyver volt ez a beszédtárgy az ö kezében, amivel megdöbbente hallgatóit, most azonban, mikor ez az eszme némileg megvaló­sult, lehetővé vált és öt tettre ser­kentő, úgy vélte, helytelen volt a sors­tól neki ezt a veszélyes, csábitó alkal­mat megadni. Tüzes vasként fúródott Jean lei­kébe ez az eszme ; folytonos töprengés kínozta agyát, szivét. Éjjel-nappal csak arra gondolt, hogy most megvalósít­hatná álmait ... ez az eszme nem tágított mellőle, egészen hatalmába ejté . . . gyötörte. A vagyon, ami után hiába futott eddig; a pénz, ami vágyai netovábbját képezte és mindig elérhe­tetlenebbé vált előtte, most végre előtte fekszik ... csak a kezét kell kinyúj­tania érte. Csak bele kell markolnia ... és ő gazdag lesz ! Ez a kisértés őrületbe ejtette Nyugtalan éjeket töltött, borzasztó ál­mok kínozták, amik folyton ismétlődtek, nem tágítottak mellőle. Kísértetiesen groteszk, rettentő álmok; az öreget, mint vaiami khinait, sárga selyemruhá­ban látta, fekete gyapotsipkájára kris­tálygomb volt varrva és stereotip mo- solylyal, mint a porczellán figurák né­zett rá. De la Berthiére ur átváltozott a spanyolfalak khinai mandarinjává. És otyan élénken álmodott Mornas Jean, hogy hallotta az öreg száraz köhögését, mint akkoron, mikor a pén­zét számlálta. Erre hirtelen felébredt, fuldoklott, felült az ágyában, feje égett, füle zúgott és bár már ébren volt, a látomány még mindig előtte lebegett. Látta a kis sovány embert, hosszú, sárga fogai között a gombostűvel, a mivel összetűzte a bankjegycsomókat! És mindaz, a mit a sorsa ellen fellázadt, Mornas olyan gyakran ismé­telt szónoklatai alatt, vagy a gyűlölködő bohémé rémes tréfái közben, hogy: a részség szükséges, a türelem szükség­telen, a becsületesség ostobaság és csak az egvügyüek éreznek lelkifurda­lást — mindezen elvek most megdöb­bentő értelemben ismétlődtek Mornas lelkében és a probléma megoldását eme néhány szóban foglalták össze: „Öld meg a mandarint I* Igen, a mandarin csakugyan de Ja Berthiére volt; egy mandarin, a ki nem Pckingben, de Versaillesban lakott ugyan, de azért szinte szükségtelen volt a földön. Egy szomorú roncs, ami megkövesült az önzésben, testi szen­vedései közepett hasztalan életet élt, hírnévre áhítozott nehány lépésnyire a sírtól; egy fösvény, a mi nem fogja a szenvedőknek baját, a szegényeknek éhségét csillapítani. — Miért gazdag ő és miért nem vagyok én ? . . . Miért . . . miért ? És Jean folytatá: — Óh! ha csak az volna az enyém, a minek ő hasznát úgy sem veszi, amit elrejtve tart az ócska könyv lapjai között! (Folytatása következik.) A ki valamit VENNI ™gy ELADNI akar; A ki állást, foglalkozást, KÖZGAZDASÁG. munkát keres; 1290—1902, gt. sz. Hirdetmény. Szatmárnémeti sz. kir. város gazdasági hivatala közhírré teszi, hogy a mészáros ipartársulat által bérelt u. n. „Herbóczoréa Homo- ród csárdával szemben levő m. e. 60 drb.; a körtvélyesi legelőből Kegyes Györgynek jütott tagositott részen 53 drb.; és a „Katonák rétjéből elvá. gott tagrészen 10 drb. fennálló Budapesti áru- és értéktőzsde. — A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest decs. 6. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra ........................7.71- 7.72 Rozs 1903. áprilisra..........................6.70-6.71 Zab 1903. áprilisra..........................6.30—6.31 Teng eri 1903. májusra.....................5.79—5.80 Repcze augusztusra........................—.-------.— Zá rlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény ........................ 666.— Mag yar hitelrészvény ........................ 699.25 Leszám itolóbank részvény...................439.— Rim a-Murányi vasmű részvény . . . 463.— Osztrák-magyar államvasuti részvény . 679.— Küzuti vasút...........................................612.— Váro si villamosvasút részvény . . . 324.60 Városi jTjgTi színház. Bérlet 9. szám Szelvények érvényesek Vasárnap, deczember hó 7-én A SVIHÁKOK. Operette 3 felv. Magyarosították : Mérei A. és Feld A. Zenéjét szerzé: Ziehrer. SZEMÉLYEK: Gilka Adolár Szentes J. Muki von Rodenstein Baróti R. Rudi von Muggenheim Juhai J. Mimi, tánezosnő Máthé Irén Bitz Fritz Ferenczy J. Berta,( a felesége Lónyai Piroska Vendéglős Szabadkai Anna, a leánya Torday Adél Roland Boda Ferencz Vondracsek Ligeti L. Kampel Tordai K. Kampelné Bera R. Malter Prém Fodor 0.-j tánezosnők Vedrődi Gizi Jávor Aranka Krepelka Tordai B. Kezdete fél 8 órakor. felvétetik 1—2 ügyes, 13—14 éves ép testalkat­tal biró fiú a „Szabad­sajté“ könyvnyomdában. A ki hivatalnokot, gyakornokot, segédet, munkást, cselédet, akar fogadni, az leggyorsabban és legolcsóbban, eléri ezélját, ha a mán Hírlap hirdetéseit veszi igénybe. A Szatmári Hírlap hirdetéseit naponta sok ezer ember olvassa s igy legkönnyebben akad, a ^ * hirdetett tárgyakat venni vagy el­adni akarja; a ki állást vagy fog­lalkozást keres vagy ilyent nyúj­tani képes! A hirdetés szövege a SZATMÁRI HÍRLAP kiadóhivatalába Kaztaczy-U. 6. (kapu alatt jobbra) küldendők. Ttlefon 106. 5ÓÉ3éS60óÉ56É56É56É VadKírtefa folyó év deczember 10-én d. u. 3 Órakor együttesen vagy kűlön- külön a városi gazdasági tanácsosi hivatalban a legtöbbet Ígérőnek nyílt árverésen elfog adatni. Zártajánlatok is, megfelelő bá­natpénzzel ellátva, az árverés meg­kezdéséig elfogadtatnak. Szatmár, 1902. decz. 5. Pethő, gazd. tanácsos. ooaaooa EGYEDÜL BRAUN MÓR férfi-szabó-mühelyóből kerülnek ki o o o a legelegánsabb o o o férfi öltönyök, melyekhez ugyanott a legjobb minőségű és legújabb divatu an­gol Szövetek Í8 nagy raktáron tartattnak. Elismert pontos és előnyös • kiszolgálás. =— Üzlethelyiség: peál('tír 2 SZ., a Városháza HSzellbeo. ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel értesítem an, é közönséget, és m. tisztelt megrendelőimet, hogy Petőfl-utcza í. sz. a. levő Ilit sstM aibsiyvsBit Demidop- [Ü1 deczember 1-én a volt Korona melletti féle házba helyeztem át. A n. é. közönség és mélyen tisztelt megrendelőim további szives pártfogását kérve maradtam kiváló tisztelettel Grünfeld Adolf férfi szabó. " 'ÍV i •: o; •;í •; •;< *: »;• JYOOfcCtCOC ccccöc

Next

/
Oldalképek
Tartalom