Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-23 / 13. szám

13. szám. Sza tanár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1902. november 23 5 közelebb pedig massage-kurát fog irtani. * A gazdasági hivatal kérése. A gazdasági hivatal felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, mely­ben a községi faiskolák részére kiadni szokott 5000 alma, 1000 körte, 5000 akácz és 100) eperfacsemetét kér. Mi­vel a községi faiskola már két évvel azelőtt is kapott segélyt a földmivelés­ügyi minisztertől, igy tehát remélhető, hogy most is teljesíteni fogja a gaz­dasági hivatal kérelmét. * Halálos szerencsétlenség. La­punk tegnapi számában már megírtuk hogy Míklósy Gábor hussütő, a saját hibájából kiesett a hegyi vasút egyik kupéjából, s a robogó vasút kerekei alá került, mely elmetszette lábát. A súlyosan sérült embert azonnal beszál­lították a közkórházba, hol műtétet vé­geztek rajta. A kórházi főorvos rögtön ampulálta a lábát, de mindez nem használt, mert az életveszélyesen meg­sérült hentes, hajnaltájt, iszonyú kínok között meghalt. A nagy vérveszteség és sebláz ölte meg. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy Miklósi tö­kéletesen ittas volt s saját vigyázatlan­ságából került a kerekek alá. Az or­vosszakértői bonczolást ma délelőtt eszközük Miklósin, kinek tragikus ha­lála városszerte mély részvétet keltett. * Esküvő. Szűcs József helybeli füszerkereskedő tegnap délelőtt tartotta esküvőjét Inancsy Margit Valerine kisasszonynyal, Inancsy Károly, föld- birtokos és bankigazgató leányával. A díszes esküvőn a nagyszámú rokonsá­gon kívül sok jó barát és érdeklődő volt jelen, kik szívből üdvözölték az ifjú párt. * Hírek az anyakönyvi hivatalból, A múlt héten az anyakönyvi hivatalban a következő bejegyzések történtek: Születtek: Marian Miklós, Tasi Róza, Gelb József, Brindusan László, Nemes Lajos, Igazság Mihály, Barta Lajos, Andesz László, Kovács Ilona, Weisz; MaJgit, Reichmann Mária, Édes Jenő, Kerekes Erzsébet, Gorbán Sára, Ilyés j István. Esküvők: Simon György és j Papp Flóra, Telegdy István és Kerék­gyártó Anna, Makranczi Károly és Illés Eszter, Szűcs József és Ináncsi j Margit. Halálozások: Csedreki Gusz­táv, Haraszthy Tamás, Bozsó András, Bak Sándorné, Megyaszai Andrásné, Kerekes Istvánná, Günvald Jakabné, Róich Gábor, Kapcsos István, Fáber Tóth Józsefné, Szilágyi Bálint. — 104 éves ember halála. Fehér holló számba megy az olyan életkor, a minőt Róth Gábor szatmári lakos élt. Az öreg vissza vonultan élt Báthory utczai lakásában és igy városunkban alig tudtak róla, pedig életkoránál fogva nevezetes persona volt a jó öreg. Mert hát nagy dolog az, ha valaki 1798-ban születik és egy teljes szá­zadot átél s két évvel azt még meg is pótolja és 1902-ben tér örök nyu­govóra. Az öreg keveset betegeske­dett, egészsége és kedélye állandóan jó volt és érdekesnek tartjuk megem­líteni, hogy rendkívül sok kenyeret, naponként átlag két kilót megevett. * Bunkó és fátyol. Hogy Szat- márvármegye, két messzeföldön hires és talán konkurrens czigányprimásaa Bunkó Vincze szatmári és Fátyol Károly nagykárolyi czigányprimás neve miként kerül egymás mellé, elmondja az alanti kis czikkecske, a mit Zene czimn szaklapból vettünk át * nem valami nyájasan emlékeztek meg Fá tyolról, mig a mi Bunkóakat és bandá­ját meglehetősen felmagasztalja. A czikkecske egyébként, a melynek „ha- zafiatlan zenekar4 a cziine, szószé rint a következő: »Nagykárolyban f. évi szeptem­ber hó 4-ére Fülöp Riza opera éne kesnö hangversenyt rendezett a felállí­tandó Kossuth-szobor javára. A szük­séges zenekiséret szolgáltatására az ot­tani czígányzenekar vezetője Fátyol kéretet fel, aki a közreműködést díj­mentesen elvállalta. A zenekar tagjai azonban kiszimatolták a közönségnek a hangverseny iránti nagy érdeklődé­sét s kijelentették, hogy csak azon esetben hajlandók közreműködni, ha befolyt jövedelem felét a bandának juttatják. (Ezek tehát rosszabbak a ka­tonabandánál, mert ezek hazafias al­kalmaknál egyáltalán nem játszanak. A szerk.) Ilyenformán az anyagi siker veszélyeztetve volt s a rendezőség ha­marosan a Szatmáron működő Bunkó Vincze czigányprimást kérte köz­reműködésre, amit ez dijmentesen el is vállalt. A közönségnek nem volt oka ezt megbánni, mert Bunkó zene­kara jóval felülmúlja Fátyolét. Bunkó azonban levelet kapott Nagy-károlyból, a melyben figyelmeztetik, hogy ne küldje el zenekarát, mert skandálom készül ellene, sőt megfogják akadá­lyozni közreműködését. Azonban Bunkó legény a talpán s adott szavának helyt állt, reá sem hederitett a levélre és elküldte bandáját, melylyel lefőzte Fá­tyol bandáját, mert a hangverseny minden tekintetben fényesen sikerült. Fátyolék eljárásával szemben nem mondhatjuk: hogy vessünk fátyolt a múltra.“ * Elárverezett tölgyfák. A gaz­dasági hivatal árverést hirdetett 60 db. csúcs száradt tölgy magfa eladása iránt. Az árverést tegnapelőtt tartotta meg Pethő György gazdasági tanácsos, mely alkalommal hat árverező közül Hein­rich Viktor 703 koronáért megvette a | fákat. MULATSÁGOK. — A „Dalegyesület estélye a Társaskörben. A Szatmár-Németi Dal­egyesület tegnap este a „Polgári Tár­saskörben“ sikerült dalestélyt rende­zett. A társaskör termeit díszes és előkelő közönség töltötte meg, mely elejétől végig élvezettel hallgatta a műsor egyes számait. Az estély er­kölcsi sikeréhez nagyban hozzájárult Madzsar Bella kisasszony, ki bájos interpretálója volt Mátray Lajos „Leányhűség“ czimü balladájának. Kiemelendőnek tartjuk Mondik Endre magán énekét és Fechtel János dr. felvlvasását, kik szintén kivették ré­szüket a sikerből. A dalegyesület négy számmal szerepelt s jól fegyelmezett, összevágó énekével sok tapsot arat­tak. A siker oroszlánrésze Madzsar Bellát illeti. A dalegyestólyt tiz óra­kor véget ért, a mikor is a fiatalság Oláh Feri bandája mellett hozzáfo­f ott a tánczhoz, mely a hajnali órá­ig tartott. A tánczmulatságon részt- vettek: Asszonyok: Özv. Gödé Györgyné, Hármán Istvánná. Heinrich Viktomó, Sárkány Dánielné, Zsákmány Józsefné, Méder Mihályné, Mondik Bndréné, Csányi La- josné, Poszvék Nándomé, Liteozky End- réné, Veres Lajosné, Fodor Gyuláné, Dr. Schőber Bmilué, Őzt. Peren tins Gusztárná, őzt. Kegyes Józsefné, Hér- mán Juliánná, Kolozsvári Károlyné Bor­sain Józsefné, Kovács Zsigáné, Csolosz Pálné, Zeke Vinczéné, Félegyházi Fe- renczné, Tóth Elekné, Thurner Albertuó, Dr. Honti Ferenczné, Madzsar Jáuosné, Leányok : Gödé Erzsiké, Hérmán Margit, Heinrich Giza, Kolozsvári nővérek, Ozsváth Eszti, Kovács Erzsiko, Poszvék Miczi, Horás nővérek, Joó nővérek, Félegyházi nővé­rek, Barcsai Ilona, Fekésházi Tinka, Liteczky Erzsiké, Szentiványi Ilonka, Zeke Margit, Zsákmány Margit, Ferentiu Ida, Madzsar Béla, Madzsar Irén. — Az izraelita nőegylet estélye. A szatmári izr. felruházó egyesület január 3-ikán a Pannina összes ter­meiben rendkívül érdekesnek Ígérkező estélyt rendez, mely a rendezőség ál­tal tervbe vett programmból ítélve a tób mulatságok pegfónyesebblye lesz. E tárgyban a rendező bizottság ma d. u. 4 órakor a Pannónia külön termében értekezletet tart, a mikor az estély műsorát véglegesen megállapitj ák. Mint halljuk, az estély egy műkedvelőkből alakult „Tarka színpad“ ujitja meg, mély élénk és változatos műsorral fogja a közönséget szórakoztatni. A „Tarka színpad“ előadásait táncz követi. TÖRVÉNYKEZÉS. § A törvényszéki elnök itthon- Róth Feréncz dr., a szatmári kir. törvény­szék elnöke, tegnap hazaérkezett Fe­hérgyarmatról, a hol a járásbíróságot vizsgálta meg. A törvényszéki etnök a fehérgyarmati járásbíróságnál min­dent rendben talált. § Kinevezés. A debreczeni kir. Ítélő tábla elnöke, Bernáth Elemér dr. a szatmári kir. törvényszékhez Fe­kete Jenő drt díjas joggyakornokká nevezte ki. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. — A „Szatmi'i Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, nov. 21. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra ........................ 7 66 7.67 Rozs 1 903. áprilisra........................6.65—6.66 Zab 1903. áprilisra........................ 6.38—6 32 Teng eri 1903. májusra.....................5.73—5.80 Rep cze augusztusra........................—.-------.— Zá rlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvóny ........................ 667.50 Mag yar hitelrészvény ........................ 705.— Lesz ámitolóbank részvény..................442.— Rim a-Murányi vasmű részvény . . . 469.50 Osztrák-magyar állam vasúti részvény . 693.— Küzuti vasút..........................................618.— Városi villamosvasút részvény . . . 329.— REGÉNYCSARNOK. A LEJTŐN. 12 Regény. Irta: Claretie Gyula. Pomeroy doktor nagyon ösmere- tes volt és nemcsak orvosa, de jólte- vője is volt a szegényeknek ; gyermek­korában Luciet veszélyes éorokbajából gyógyította ki, most pedig az elgyen­gült anyát gyógykezelte és koronként egy üveg ó-bort hozott számára, felöl­tőjének zsebében. Ilyen módott szokott ö betegeivel a dij miatt kiegyezni. A jó Pomeroy doktor bácsi! Lucie mindig öremmel fogadta őt. Az orvos magas, sovány testalkatú volt, hosszú, ősz hajjal, rendkívüli tevékeny és min­dig sietős volt az útja. Sohasem pa­naszkodott a magas emeletek ellen, sőt inkább kitűnő testgyakorlatnak mondta a lépcsőmászást Mornas Jean sohasem találkozott az Audran-utczában Pomeroy orvossal; és örült ennek. Szerette, hogy senki, még az orvos se bírjon tudomással lá­togatásairól ; hírből ismerte őt. Pomeroy nem volt tudós, de igazi típusa volt az egyenes lelkű, jóságos emberbarát­nak. Visszautasította az érdemkeresz- tet, a mivel kitüntetni akarták, miért egy dühöngő járvány alkalmával életét koczkáztatta és az orvostanhallgatók folyton idézték a derék ember akkori: szavait: .Nem érdemel kitüntetést az, aki kötelességét teljessitette csupán; ha majd többet teszek, mint a köteles­ségem, az más lesz ;* — Akkor adják neki az erény di­jat és ne beszéljünk többé róla! — mondá Mornas, ha nagyon is sokáig dicsérték előtte az orvost. Azonban mégis kénytelen volt az orvossal találkozni, midőn Lorinnó meghalt. A szegény asszonyt megölte a vérszegénység és a lesújtott Lucie egy reggelen egyedül maradt vissza. Óriásinak tetszett neki a kis laká­suk, a miben pótolhatatlan űrt hagyott hátra a jó anya. A nagy veszteség, a lelki ráz- kódtatás folytán a fiatal leány idegbaja, a miben már gyermekkora óta szen­vedett, erősebben lépett fel. Jean ko­molyan aggódni kezdett; de az idő lassankint enyhítette Lucie keservét és a fiatal leány kétségbe esett fájdalma lassan csendes szomorkodásba ment át és hogy megnyugodott, ebben sokban hozzájárult Mornas gyöngéd szerelme, vigasztaló szava. Jean nem gondolkozott, nem akart arra gondolni, minő veszélyes ösvényre lépett. A fiatal leány szende- sége, sőt gyengesése is, elbájolták őt és naponkint növekvő örömmel kereste fel őt és átengedte magát annak az érzésnek, ami egy paradox volt, ami azonban ténynyé vált. Lucie megszokta mindent közölni vele. Elmondta neki bánatát, szerény óhajatt, egykori álmait . . . mert min­dig azt remélte, hogy szegény anyjá­nak gondtalan örökséget fog biztosít­hatni. „Dolgoztam volna érte, varrodát nyitottam volna. Nem kötelesek-e a gyermekek szüleiknek meghálálni, a miért felnevelték ?“ Lucie egyszerű nyi­latkozatában, önmegadásában nyilvánuló becsületesség üdítő forrásként hatott Jeanra és mivel tetszeni akart Lucie- nek, ő is jónak, önfeláldozónak mutatta magát. Vájjon mit mondtak volna a Quartier-Latinban, ha megtudják, hogy Mornas zsebében elrejtve ibolya-bokré­tát visz Lucienek, a mit a leány sokáig megőriz a virágok hervadása után is. De ez az állapot nem tarthat sokáig a becsvágyónál. „Hová fog ve­zetni ez a szerelmeskedés ?“ Már ré­gen felvetette magában ezt a dilem­mát ; őrültség vagy ostobaság, őrült­ség lett volna Luciet magához lán- czolni, kitenni őt a küzdésnek, nyo­mornak, — ki tudja? — talán felesé­gül is venni őt ? Ostobaság lenne, nem törődve a jövővel, belebonyolódni egy szerelmi viszonyba, vagyis a bohémek banális, gyakran még vigadozásaik köz­ben is rémes existenciájat nyújtani Lucienek ; mert ezeknek a törvénytelen viszonyoknak, ha nem a házasság, gyakran a kórház a szomorú megol­dása. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom