Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-23 / 13. szám
13. szám. Sza tanár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1902. november 23 5 közelebb pedig massage-kurát fog irtani. * A gazdasági hivatal kérése. A gazdasági hivatal felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, melyben a községi faiskolák részére kiadni szokott 5000 alma, 1000 körte, 5000 akácz és 100) eperfacsemetét kér. Mivel a községi faiskola már két évvel azelőtt is kapott segélyt a földmivelésügyi minisztertől, igy tehát remélhető, hogy most is teljesíteni fogja a gazdasági hivatal kérelmét. * Halálos szerencsétlenség. Lapunk tegnapi számában már megírtuk hogy Míklósy Gábor hussütő, a saját hibájából kiesett a hegyi vasút egyik kupéjából, s a robogó vasút kerekei alá került, mely elmetszette lábát. A súlyosan sérült embert azonnal beszállították a közkórházba, hol műtétet végeztek rajta. A kórházi főorvos rögtön ampulálta a lábát, de mindez nem használt, mert az életveszélyesen megsérült hentes, hajnaltájt, iszonyú kínok között meghalt. A nagy vérveszteség és sebláz ölte meg. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy Miklósi tökéletesen ittas volt s saját vigyázatlanságából került a kerekek alá. Az orvosszakértői bonczolást ma délelőtt eszközük Miklósin, kinek tragikus halála városszerte mély részvétet keltett. * Esküvő. Szűcs József helybeli füszerkereskedő tegnap délelőtt tartotta esküvőjét Inancsy Margit Valerine kisasszonynyal, Inancsy Károly, föld- birtokos és bankigazgató leányával. A díszes esküvőn a nagyszámú rokonságon kívül sok jó barát és érdeklődő volt jelen, kik szívből üdvözölték az ifjú párt. * Hírek az anyakönyvi hivatalból, A múlt héten az anyakönyvi hivatalban a következő bejegyzések történtek: Születtek: Marian Miklós, Tasi Róza, Gelb József, Brindusan László, Nemes Lajos, Igazság Mihály, Barta Lajos, Andesz László, Kovács Ilona, Weisz; MaJgit, Reichmann Mária, Édes Jenő, Kerekes Erzsébet, Gorbán Sára, Ilyés j István. Esküvők: Simon György és j Papp Flóra, Telegdy István és Kerékgyártó Anna, Makranczi Károly és Illés Eszter, Szűcs József és Ináncsi j Margit. Halálozások: Csedreki Gusztáv, Haraszthy Tamás, Bozsó András, Bak Sándorné, Megyaszai Andrásné, Kerekes Istvánná, Günvald Jakabné, Róich Gábor, Kapcsos István, Fáber Tóth Józsefné, Szilágyi Bálint. — 104 éves ember halála. Fehér holló számba megy az olyan életkor, a minőt Róth Gábor szatmári lakos élt. Az öreg vissza vonultan élt Báthory utczai lakásában és igy városunkban alig tudtak róla, pedig életkoránál fogva nevezetes persona volt a jó öreg. Mert hát nagy dolog az, ha valaki 1798-ban születik és egy teljes századot átél s két évvel azt még meg is pótolja és 1902-ben tér örök nyugovóra. Az öreg keveset betegeskedett, egészsége és kedélye állandóan jó volt és érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy rendkívül sok kenyeret, naponként átlag két kilót megevett. * Bunkó és fátyol. Hogy Szat- márvármegye, két messzeföldön hires és talán konkurrens czigányprimásaa Bunkó Vincze szatmári és Fátyol Károly nagykárolyi czigányprimás neve miként kerül egymás mellé, elmondja az alanti kis czikkecske, a mit Zene czimn szaklapból vettünk át * nem valami nyájasan emlékeztek meg Fá tyolról, mig a mi Bunkóakat és bandáját meglehetősen felmagasztalja. A czikkecske egyébként, a melynek „ha- zafiatlan zenekar4 a cziine, szószé rint a következő: »Nagykárolyban f. évi szeptember hó 4-ére Fülöp Riza opera éne kesnö hangversenyt rendezett a felállítandó Kossuth-szobor javára. A szükséges zenekiséret szolgáltatására az ottani czígányzenekar vezetője Fátyol kéretet fel, aki a közreműködést díjmentesen elvállalta. A zenekar tagjai azonban kiszimatolták a közönségnek a hangverseny iránti nagy érdeklődését s kijelentették, hogy csak azon esetben hajlandók közreműködni, ha befolyt jövedelem felét a bandának juttatják. (Ezek tehát rosszabbak a katonabandánál, mert ezek hazafias alkalmaknál egyáltalán nem játszanak. A szerk.) Ilyenformán az anyagi siker veszélyeztetve volt s a rendezőség hamarosan a Szatmáron működő Bunkó Vincze czigányprimást kérte közreműködésre, amit ez dijmentesen el is vállalt. A közönségnek nem volt oka ezt megbánni, mert Bunkó zenekara jóval felülmúlja Fátyolét. Bunkó azonban levelet kapott Nagy-károlyból, a melyben figyelmeztetik, hogy ne küldje el zenekarát, mert skandálom készül ellene, sőt megfogják akadályozni közreműködését. Azonban Bunkó legény a talpán s adott szavának helyt állt, reá sem hederitett a levélre és elküldte bandáját, melylyel lefőzte Fátyol bandáját, mert a hangverseny minden tekintetben fényesen sikerült. Fátyolék eljárásával szemben nem mondhatjuk: hogy vessünk fátyolt a múltra.“ * Elárverezett tölgyfák. A gazdasági hivatal árverést hirdetett 60 db. csúcs száradt tölgy magfa eladása iránt. Az árverést tegnapelőtt tartotta meg Pethő György gazdasági tanácsos, mely alkalommal hat árverező közül Heinrich Viktor 703 koronáért megvette a | fákat. MULATSÁGOK. — A „Dalegyesület estélye a Társaskörben. A Szatmár-Németi Dalegyesület tegnap este a „Polgári Társaskörben“ sikerült dalestélyt rendezett. A társaskör termeit díszes és előkelő közönség töltötte meg, mely elejétől végig élvezettel hallgatta a műsor egyes számait. Az estély erkölcsi sikeréhez nagyban hozzájárult Madzsar Bella kisasszony, ki bájos interpretálója volt Mátray Lajos „Leányhűség“ czimü balladájának. Kiemelendőnek tartjuk Mondik Endre magán énekét és Fechtel János dr. felvlvasását, kik szintén kivették részüket a sikerből. A dalegyesület négy számmal szerepelt s jól fegyelmezett, összevágó énekével sok tapsot arattak. A siker oroszlánrésze Madzsar Bellát illeti. A dalegyestólyt tiz órakor véget ért, a mikor is a fiatalság Oláh Feri bandája mellett hozzáfof ott a tánczhoz, mely a hajnali óráig tartott. A tánczmulatságon részt- vettek: Asszonyok: Özv. Gödé Györgyné, Hármán Istvánná. Heinrich Viktomó, Sárkány Dánielné, Zsákmány Józsefné, Méder Mihályné, Mondik Bndréné, Csányi La- josné, Poszvék Nándomé, Liteozky End- réné, Veres Lajosné, Fodor Gyuláné, Dr. Schőber Bmilué, Őzt. Peren tins Gusztárná, őzt. Kegyes Józsefné, Hér- mán Juliánná, Kolozsvári Károlyné Borsain Józsefné, Kovács Zsigáné, Csolosz Pálné, Zeke Vinczéné, Félegyházi Fe- renczné, Tóth Elekné, Thurner Albertuó, Dr. Honti Ferenczné, Madzsar Jáuosné, Leányok : Gödé Erzsiké, Hérmán Margit, Heinrich Giza, Kolozsvári nővérek, Ozsváth Eszti, Kovács Erzsiko, Poszvék Miczi, Horás nővérek, Joó nővérek, Félegyházi nővérek, Barcsai Ilona, Fekésházi Tinka, Liteczky Erzsiké, Szentiványi Ilonka, Zeke Margit, Zsákmány Margit, Ferentiu Ida, Madzsar Béla, Madzsar Irén. — Az izraelita nőegylet estélye. A szatmári izr. felruházó egyesület január 3-ikán a Pannina összes termeiben rendkívül érdekesnek Ígérkező estélyt rendez, mely a rendezőség által tervbe vett programmból ítélve a tób mulatságok pegfónyesebblye lesz. E tárgyban a rendező bizottság ma d. u. 4 órakor a Pannónia külön termében értekezletet tart, a mikor az estély műsorát véglegesen megállapitj ák. Mint halljuk, az estély egy műkedvelőkből alakult „Tarka színpad“ ujitja meg, mély élénk és változatos műsorral fogja a közönséget szórakoztatni. A „Tarka színpad“ előadásait táncz követi. TÖRVÉNYKEZÉS. § A törvényszéki elnök itthon- Róth Feréncz dr., a szatmári kir. törvényszék elnöke, tegnap hazaérkezett Fehérgyarmatról, a hol a járásbíróságot vizsgálta meg. A törvényszéki etnök a fehérgyarmati járásbíróságnál mindent rendben talált. § Kinevezés. A debreczeni kir. Ítélő tábla elnöke, Bernáth Elemér dr. a szatmári kir. törvényszékhez Fekete Jenő drt díjas joggyakornokká nevezte ki. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. — A „Szatmi'i Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, nov. 21. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra ........................ 7 66 7.67 Rozs 1 903. áprilisra........................6.65—6.66 Zab 1903. áprilisra........................ 6.38—6 32 Teng eri 1903. májusra.....................5.73—5.80 Rep cze augusztusra........................—.-------.— Zá rlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvóny ........................ 667.50 Mag yar hitelrészvény ........................ 705.— Lesz ámitolóbank részvény..................442.— Rim a-Murányi vasmű részvény . . . 469.50 Osztrák-magyar állam vasúti részvény . 693.— Küzuti vasút..........................................618.— Városi villamosvasút részvény . . . 329.— REGÉNYCSARNOK. A LEJTŐN. 12 Regény. Irta: Claretie Gyula. Pomeroy doktor nagyon ösmere- tes volt és nemcsak orvosa, de jólte- vője is volt a szegényeknek ; gyermekkorában Luciet veszélyes éorokbajából gyógyította ki, most pedig az elgyengült anyát gyógykezelte és koronként egy üveg ó-bort hozott számára, felöltőjének zsebében. Ilyen módott szokott ö betegeivel a dij miatt kiegyezni. A jó Pomeroy doktor bácsi! Lucie mindig öremmel fogadta őt. Az orvos magas, sovány testalkatú volt, hosszú, ősz hajjal, rendkívüli tevékeny és mindig sietős volt az útja. Sohasem panaszkodott a magas emeletek ellen, sőt inkább kitűnő testgyakorlatnak mondta a lépcsőmászást Mornas Jean sohasem találkozott az Audran-utczában Pomeroy orvossal; és örült ennek. Szerette, hogy senki, még az orvos se bírjon tudomással látogatásairól ; hírből ismerte őt. Pomeroy nem volt tudós, de igazi típusa volt az egyenes lelkű, jóságos emberbarátnak. Visszautasította az érdemkeresz- tet, a mivel kitüntetni akarták, miért egy dühöngő járvány alkalmával életét koczkáztatta és az orvostanhallgatók folyton idézték a derék ember akkori: szavait: .Nem érdemel kitüntetést az, aki kötelességét teljessitette csupán; ha majd többet teszek, mint a kötelességem, az más lesz ;* — Akkor adják neki az erény dijat és ne beszéljünk többé róla! — mondá Mornas, ha nagyon is sokáig dicsérték előtte az orvost. Azonban mégis kénytelen volt az orvossal találkozni, midőn Lorinnó meghalt. A szegény asszonyt megölte a vérszegénység és a lesújtott Lucie egy reggelen egyedül maradt vissza. Óriásinak tetszett neki a kis lakásuk, a miben pótolhatatlan űrt hagyott hátra a jó anya. A nagy veszteség, a lelki ráz- kódtatás folytán a fiatal leány idegbaja, a miben már gyermekkora óta szenvedett, erősebben lépett fel. Jean komolyan aggódni kezdett; de az idő lassankint enyhítette Lucie keservét és a fiatal leány kétségbe esett fájdalma lassan csendes szomorkodásba ment át és hogy megnyugodott, ebben sokban hozzájárult Mornas gyöngéd szerelme, vigasztaló szava. Jean nem gondolkozott, nem akart arra gondolni, minő veszélyes ösvényre lépett. A fiatal leány szende- sége, sőt gyengesése is, elbájolták őt és naponkint növekvő örömmel kereste fel őt és átengedte magát annak az érzésnek, ami egy paradox volt, ami azonban ténynyé vált. Lucie megszokta mindent közölni vele. Elmondta neki bánatát, szerény óhajatt, egykori álmait . . . mert mindig azt remélte, hogy szegény anyjának gondtalan örökséget fog biztosíthatni. „Dolgoztam volna érte, varrodát nyitottam volna. Nem kötelesek-e a gyermekek szüleiknek meghálálni, a miért felnevelték ?“ Lucie egyszerű nyilatkozatában, önmegadásában nyilvánuló becsületesség üdítő forrásként hatott Jeanra és mivel tetszeni akart Lucie- nek, ő is jónak, önfeláldozónak mutatta magát. Vájjon mit mondtak volna a Quartier-Latinban, ha megtudják, hogy Mornas zsebében elrejtve ibolya-bokrétát visz Lucienek, a mit a leány sokáig megőriz a virágok hervadása után is. De ez az állapot nem tarthat sokáig a becsvágyónál. „Hová fog vezetni ez a szerelmeskedés ?“ Már régen felvetette magában ezt a dilemmát ; őrültség vagy ostobaság, őrültség lett volna Luciet magához lán- czolni, kitenni őt a küzdésnek, nyomornak, — ki tudja? — talán feleségül is venni őt ? Ostobaság lenne, nem törődve a jövővel, belebonyolódni egy szerelmi viszonyba, vagyis a bohémek banális, gyakran még vigadozásaik közben is rémes existenciájat nyújtani Lucienek ; mert ezeknek a törvénytelen viszonyoknak, ha nem a házasság, gyakran a kórház a szomorú megoldása. (Folytatása következik.)
