Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-12-13 / 29. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. áeezember 13. 29 szám Miskolcz város uj polgármestere. Miskolcz, decz. 12. (Saját tudósítónktól.) Szentpály Istvánt, a miskolczi kereskedelmi és iparkamara titkárát, ma Miskolcz város polgármesterévé választották meg. :4Ú Védekezés az árvíz ellen. Tömeges feljelentés szatmármegyei birtokosok ellen. Saját tudósitónktól. Szatmár, decz. 12. Érdekes feljelentés érkezett ma u szatmári főszolgabírói hivatalhoz. A feljentést Péchy László, az Ecsedi láp lecsapoló társulat igazgató főmérnöke nyújtotta be több szatmármegyei község elöljárósága és birtokossága ellen. A társulat miniszteri engedélyt nyert ugyanis arra nézve, hogy a Szamos balparti védtöltéseit Szatmartól a Krassó ieletti magaslatokig terjedő partvidéken kiépíthesse, sőt a miniszter kötelezte is a társulatot, hogy az ezen partvidéken levő töltéseknek fokozottabb védelméről kellőleg gondoskodjék. Minthogy az engedélyt a társulat csak a folyó évben kapta meg, a társulatnak még nem volt elegendő ideje az építkezéseket megkezdeni, miért is a társulat tevékenysége eddigelé főleg a régi töltés védelmére szorítkozott. A társulat igyekszik a nagy áldozatok árán igy mentesített árteret az árvizek betörése ellen biztosítani. Péchy László igazgató főmérnök azonban most panaszt emelt a föszol- gabiróságnál, hogy a régi védtöltésen majdnem lehetetlen az árvédelmet teljesíteni, mert a töltés tulajdonosai és szomszédjai a védtöltésbe fákat ültettek, karókat vertek és a töltést több helyen önhatalmúlag átvágtak. Ezen okokból feljelentést tett az alább fölsorolt egyének ellen és kérte az általuk elkövetett vizrendőri kihágás megtorlását. A vizrendőri kihágás miatt tett feljelentés, községenként csoportosítva, a következők ellen tétetett meg: — Hát akkor majd sótlanul fog juk enni, felelt a paraszt. Milyen messzi elmarad Rothschild ezek mögött! 4. A megelégedett ifjú. A székváros egyik utczáján vígan ugrálva fut végig egy ifjú. Mozdulatai fürgék, vidámak; szeme ragyog, barátságos pir önti el ragyogó ábrázatát. . . Az egész ember az elégedettség és boldogság maga. Ugyan mi érhette öt? Valami nagy örökséget hagytak rá? Fényes hivatalt kapott ? Vagy talán szerelmi találkára siet? Avagy egyszerűen jól bereggelizett, és az egészség tuduta, a jóllakottság érzete ujjong erős tagjaiban ? Vagy talán csak nem akasztották nyakába nyolezszögü csillogó keresztedet, óh Staniszló, lengyelek királya? Nem bizony. Hanem kieszelt valami rágalmat egyik ismerőséről és sikerült is szerencsésen széthordania mindenfelé, sőt éppen az imént hallotta egy ismerősét ugyanazt a pletykát ugyanarra úgy, hogy már maga is kezdi hinni az egészei! Ó, milyen elégedett, sőt milyen derék ember ebben a porezben az a kedves, sokat Ígérő ifjú ! I.) Pettyén községben, A község elöljárósága, az izr. hitközség, a ref. egyház, Böszörményi Sándor, Márton Báli ütné, Bartók Krisztina, Márton Lina, Tóth Józsefné, Márton Róza, Vári Józsefné, Márton Károly, Márton Zsuzsánna, Csapó Gergolyné, Márton Borbála, Kun Albertné, Márton Dániel, Márton László, Szökő Lajos, Balogh István, Kiss József, Márton Bálint, Szabó Ágnes, Szabó Mihály, Mádi Bálint, Balog Ágnes, Papp Zsigmondné, Balogh Mária, özv. Tumios Mihályné, Tyukodi Antal, .Jakó Lajos, Tóth Anna, Tóth Venczel, Tóth Béni és Tóth Géza a védtöltésbe fát ültettek és karót vertek. 2. ) Dob rácsapáti községben. Id. Moldován György a töltéstestbe és a töltés előtti olőtérbe a megszabott távolon belül fát ültotett. 3. Szamoskóród községben. Weisz Ignácz a töltés száraz föléli lábához fát ültetett. 4.) Kis köles községben. Szeőko Barna, és Szeőke Zsuzsámra, dr. Dezső Kálmánná a töltésbe fát ültettek a töltést átvágták s mellette árkot ástak. Boros György a töltésbo karót vert, fát ültetett és a töltést részben elszántotta. 5, Nagy köles községben. Grósz Dániel fát ültett a töltésbe, Böszörményi Emil és Jármy Jolán a töltés mellett gödröt ásott; Suta János és Mihály a töltést átvágta, ifj. Kovács Lajos és Marosán János a töltésbe fát ültettek. Bretán György, Rontye Flórián, Maiján Áron, Tóth Erzsébet, Oláh György és Sára, Tóth Fe- renezné, Oláh Dániel, Fazekas Flóri, Rentyo György, Jánk Flóra, Mihály, Ilonacs György, Tatár Mária, Kocsis Béla és József, Rentye László, Kocsis Bertalan, özv. Kocsis Foronczné, Kocsis Eszter, Gy. Kocsis József és Ferencz, P. Kocsis György és Zsigmond, Székely Borbála, Kocsis Gábor és Imre, N. Kocsis József, Kocsis N. Károly, Imre Eszter, Braun Ignácz, Varga György, Tóth Flóra, Ravasz Mihály, Rentye Miklós és Mária, Biró Györgyné és Rentye Flóri, Bretán Györgyné a töltésbe részben fát ültettek, karót vertek, a t ö 11 é s r e vályogot raktak és istállót építettek. 6. Krassó községben. Liebermann Sámuel, Papp György, Papp Mária, Serbán Jánosné, Papp László és János, Reich Móricz, Orosz Flóri, Papp Benczéné, Orosz Mária, Savanyú Lászlóné, Orosz László és Amália a töltés mellett árkot ástak, malmokat és ólakat építettek a töltésre. Bozsó Károly, Vass György, Puskás Angelika, Kajtár Endre, Gergely Anna, Fej Gáfia, Ferczigán Mária, Nyi- kita Mihályné, Ferczigán Flóri, Teréz, és Anna, Büto Mihály, Balogh Irma és Ágnes, Dr. Fejes István, Vass Istvánné, Szilágyi György, Szerémi Flóri, Szilágyi László, Tógyer és Maria, Bozsó Gergely, György, Erzsébet és Károly, Csornai Ferencz, Darvai Mária, Julia, István, és Anna, Domokos Borbála, Forizs Antal, Rász Ágnes, Vajda Imréné, Kecskés Mihályné, Rász Róza, Bozsó Pál és Ida, Kocsis György, P. Gergely István, Bozsó Zsuzsa, Domokos Mihály, Csornai András, Károly és Jolán, ifj. Csornai András, Vajda Gyula, Eszter, Róza, Ágnes és Ida, Mayer Sándor, Fried Regina, Cs. Mayer Salamonné, Mayer Sámuel és Károly a töltésbo fákat ültettek és részben karót vertek. Murin Andrásné, Gergely Imre, Murin András, Ilona, Johanna és Erzsébet, Tuba György, Mandel Jakab, Paku György, Argyelán Ferencz, Peleskei Pál, Sárga József, Bozsó György, Pór Lászlóné, Forizs János, Takács Róza, Márton Ferencz, Kövesi György, Kraiser Mihály, Horváth Gyula, Gáspár János és Gaál Imréné a töltésbe fát öltöttek és karót vertek. Papp Benczo és Regna József fát ültettek a töltésbe és annak oldalába gödröt ástak. Péchy László főmérnök a panaszában felsorolt kihágások igazolására helyszíni szemle megejtését kérte elrendelni, a minek a főszolgabiróság minden valószínűség szerint eleget fogtenni. SZÍNHÁZ. Keli műsor. Vasárnap : Régi szerető. (Az ördög mátkája.) Géczi István kitűnő népszínműve „Az örddög mátkája“ zsúfolt házat vonzott. A mély drámai erővel megirt darab folyton ébren tartotta a közönség figyelmét, mely inig a bohókás jeleneteket meg- kaczagta, könyezve kisérte a darab drámai részét. Az előadásról a legjobb akarat mellett sem mondhatunk jót. Hiába, ha nincs népszinmü-énekesnö, bajos egy népszínművet az azt megillető precziz előadásban bemutatni. Ezt a szomorú valóságot már előzőleg konstatáltuk s a tegnapi előadás is nekünk adott igazat. A Vermes Judit szerepe egyáltalán nem való Lónyai Piroskának. Hamis, erőltetett volt a beszéde, mozdulata s szinte látszott, amint erőszakkal gyűri vissza a kitörni akaró operettszerü temperamentumot. Az ő Vermes Juditjának a legkisebb porczikája sem volt parasztos. A mellett hangja is gyenge a drámai akczen- tusok kifejezéséhez. Annát a bűnös szerelemben égő asszonyt Holéczi adta s eltekintve attól, hogy néha hamis páthosszalszavalt, eléggé elfogadható volt. Szentes (Están) hálás szerepét teljesen kiaknázta valóságos kabinet alakítást produkált. Etsy Emilia kedves Baricza volt. Forcnczi láthatólag indiszponálva volt, mert többnyire hamisan énekelt. Egry (Batár) meleg közvetlenséggel játszotta szerepét, amit éppen nem mondhatunk Bátosiról, f. m. ÚJDONSÁGOK. Városatya választás Sok az eszkimó és kevés a fóka. A Deák Kálmán halálával megüresedett városi bizottsági tagságra annyi jelöltet emlegetnek máris, hogy valósággal reá lehet mondani: „Sok az eszkimó és kevés a fóka.“ Eddig ugyanis négy név forog közszájon, mint komoly jelölt, és legalább is mégegyszer annyi nevet emlegetnek, mint nem komoly jelölteket, noha abban a véleményben vagyunk, hogy a négy „komoly jelölt“ száma is alaposan leolvad a választás napjáig. A választás, tudvalevőleg e hó 21-ére, jövő vasárnapra van kitűzve, de a suba alatti korteskedés már is erősen megindult. Mint komoly jelölteket egyébként, első helyen Roóz Samut emlegetik. A választási küzdelembe valószínűleg belemennek Blum László és Biki Károly esperes is. A közhangulat azonban — mint tapasztaljuk — általánosan Roóz Samu megválasztása mellett nyilvánul meg, a mit a magunk részéről is csak . helyeselni tudunk. Roóz Samu egyik előkelő, tekintélyes és igen munkás tagja a szatmári kereskedői karnak, a ki minden tekintetben méltó arra, hogy Szatmár város képviselőtestületében helyet foglaljon. Megválasztása csak nyereség volna Szatmár város képviselő-testületére nézve. De ettől eltekintve is, ezt a helyet föltétlenül kereskedővel kellene betölteni, mert hisz az elhunyt Deák Kálmán is, mint a helybeli kereskedői osztály egyik tagja foglalt helyet a városi képviselőtestületben s kell, hogy a társadalomnak ez a tekintélyes osztálya is kellő számban képviselve legyen ott. Egyébként pedig Roóz Samu személye elég garanczia arra, hogy helyét a törvényhatóságban hasznosan tudja betölteni. Egyenes jelleme, megnyerő modora, valamint a nyilvánosság terén eddig kifejtett önzetlen tevékenysége határozattan arra predesztinálják, hogy helyet foglaljon abban az előkelő testületben, a mely munkásságával e város továbbfejlődését és anyagi jólétét előmozdítani van hivatva. Mindenesetre érdekes választásra van kilátás és tudvalevő, hogy minden alkotmányos küzdelem korteskedéssel és bizonyos izgalommal jár, a mi — az előjelekből Ítélve —ez esetben sem marad el. Egy egyesület jótékonysága. A nép áldása. A napokban nagy szerencsétlenség történt a szomszédos Madarász községben. Motisán Gábor bérmunkást munkaközben a cséplőgép elkapta, testét darabokra szakította úgy, hogy menten szörnyet halt. A gyilkos gép egy nagy családot fosztott meg a ke- nyórkeresőjétöl. Gyámoltalan özvegye és kis gyermekei siratták a családfő halálát. A visszamaradt család a legnagyobb nyomornak nézett elébe. És ekkor az asszonynak eszébe jutott, hogy férje egy hónappal halála előtt belépett a „Mezőgazdasági munkás- és cselédsegélypénztár“ tagjai közé, biztosította magát baleset ellen halál esetére 800 koronára ; sőt már be is fizetett egy korona tagsági dijat. A remény halvány fénye megcsillant az asszony szivében. Hátha azok a jó urak majd meghallgatják kérését s adnak egy kis segélyt; arra még álmában sem gondolt, hogy az egész összeget megkapja. A jó szomszédok pedig kinevették a szegény özvegyet. Aztán meg lebeszélték szándékáról. Kár minden lépésért mondogatták, mert tán csak nem gondolja, hogy egy koronáért most majd sok pénzt fog kapni ? De az asszonyt nem lehetett ka- paczitálni. Az anyai szív nem nyugszik, ha éhező gyermekei részére kenyeret kíván. Dobogó szívvel ment az igazgatósághoz, hol barátságosan meghallgatták kérelmét és nyájasan megígérték, hogy elintézik az ügyét. Nemsokára rá előkelő vendég érkezett Madarász községbe és özv. Motisán Gáborné után kérdezősködött. A községi jegyző elvezette a fekete ruhás, czilinderes urat, ki a „Mezőgazdasági munkás- és cselédsegélypénztár“ egyik előkelő tisztviselője volt, Motisánné lakására, hol az eset hírére már összegyűlt az egész falu népe, kíváncsian várva a történteket. És ekkor gyönyörű jelenet játszódott le. Az illető hivatalnok kivett a zsehéből 8 darab vadonatúj 100 koronást s átadla az ámuló asszonynak, ki folyton a szemét dörzsölte, hogy nem álmodik-e? Aztán meg szép beszédet intézett a körülállókhoz, buzdítva őket, hogy lépjenek be ebbe a humánus egyesületbe. A falu népe zajosan ünnepelte a nemes, émberbaráti egyesület tisztviselőjét, ki folytonos éljenzés közepette távozott a faluból.
