Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-28 / 17. szám
2 Szatmár, péntek 17 szám (Rémképek.) E naptól kezdve vége volt az ed- digelé boldog család nyugalmának. A szegény asszony a nap minden szakában fagadta férjét, hogy vájjon ártatlan-e. bünös-e és a szegény tanító egyre biztosította feleségét, hogy teljesen ártatlan, meg hogy senki sem gyanúsíthatja semmivel. A szerencsétlen asz- szony azonban folyvást aggódott férjéért, aki hiába nyugtatta meg, hogy hiszen az iskola-épités pénzügyeibe semmi része sem volt. (A gyilkos anya.) Már-már úgy látszott, hogy a szegény asszony lassan-lassan megnyugszik és a mondott napon egészen nyugodtan látott teendői után. Férje eltávozott hazulról, mert mint mondá a jegyzőnek fog az adóbehajtás körülsegi- teni. Alig hogy a férj eltávozott hazulról, a boldogtalan asszony három kis gyermekével, kik közül a legidősebb hat; éves, a második két éves és a harmadik három hónapos volt, bezárkózott a szobába s egymásután elvágta a nya- j kukat férje borotvájával. Tíz óra felé hazajött Konecsni és | miután a lakást bezárva találta, az j ablakhoz lépett. Itt kinos nyöszörgést j hallott, mire sietve betörte az ablakot és azon át a szobába mászott, ahol rémes jelenet tárult eléje. A földön egy vértócsában átvágott nyakkal feküdt a három ártatlan j gyermek. A két kissebbik teljesen: mozdulatlanul, inig a harmadik akkor | még mozgott. A felesége feldúlt arcz- czal, borotvával kezében ott állott a j szoba egyik szegletében az áldozatok fölé hajolva és éppen nyakához illesztette a kést, mikor a férje berohant és megakadályozta tettében. A szerencsétlen apa sírva borult kis porontyai holt- teteme mellé, miglen fájdalmas zokogására az elősietö szomszédok elvonszolták a tetemek mellől. Az asszonyt azonnal letartóztatták és tegnap bekísérték az eperjesi ügyészség fogházába, ahol a törvényszék! orvosok elmebeli állapotát vizs gálják. Az asszony most normálisan viselkedik és tudatában van borzasztó tettének. Kihallgatásakor azt mondotta, hogy önmagát is elakarta pusztítani, de férje időközben haza jött és megakadályozta ebben. A szerencsétlen tanító | iránt, kit az egész község jóravaló, becsületes embernek ismer, általános a részvét. NAGYKÁROLYI HÍREK. * Fordulat a nagykárolyi iör. kath. Ügyében. A nagykárolyi gör. kath.! magyarság ügyében — mint értesülünk — érdekes fordulat állott be. Kávássy György, a nem régen beigtatott lelkész, kinek beigtatása oly nagy ellentállás- sal talátkozott — állásáról lemondott. Laurean Ágoston nagyváradi püspöki helynök Seligián Lióniszt, a volt adminisztátort, kit időközben Brassóra I lelkésznek nevezett ki, helyezte ismét vissza. A magyarság azonban őt sem hajlandó már elfogadni, mert álláspontjából semmit sem akar engedni s román szertartásu papot nem akar templomába bebocsátani. * Tisztujitás Nagykárolyban. A folyó év végével az 1896. évben megválasztott városi tisztikar mandátuma lejár. A tisztujitás deczember hó 24-én ejtödik meg. Igen csendes választásra van kilátás s a jelenlegi tisztikar ismét ! meg lesz választva. * Városi képviselők választása. Az 1902. év végével kilépő képviselőtestületi tagok választására határnapul Debreczeni István polgármester de-1 ezember hó 16-át hozta az alispánnálI SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. november 28. javaslatba, mely határnap bizonyára ! el lesz fogadva. A választások iránti j nagy érdeklődés nyilvánul s már több | kerületbon folynak a jelölő értekezletek. A jelöltek száma egész légió. * Felolvasó estély. A nagykárolyi protestáns társaskör vasárnap, folyó hó 30-án szavalatokkal és felolvasásokkal egybekötött estélyt rendez saját helyiségében. ügy tudjak, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával az egész országban csak Szatmár város tÜRtette fel azt a szomorú statisztikát, hogy ez ősi i magyar város falai között az utóbbi tiz év alatt a magyarság száma nem-! hogy szaporodott volna, hanem csök-: kent. Ennek pedig csakis abban találjuk 1 a magyarázatát, hogy az utóbbi esz- j téridőkben igen nagy mérveket öltött j nálunk az idegen ajkú elem beözön- j lése. Ezek a jövevények, akik városunkban letelepedtek, nagyobb részt j galicziai bevándorolt zsidók, akik be- ! csületes, munkás emberek ugyan, akik: köztünk élve jó hazafiakká, hasznos polgárokká is válnak, de a magyar nyelvet, vagy nem tudják, vagy nem is akarják megtanulni és csökönyösen ragaszkodnak a saját lengyel-zsidó nyelvükhöz, a mi nem egyéb, mint — hogy úgy mondjuk — a német nyelv paró- dizálása. Már most, nyilvánvaló, hogy a „Szatmárer Jüdische Zeitung“ ezek-1 nek az embereknek készülne s ebből az is nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az illető zsidópolgártársaink, még i kevésbé törnék magukat a magyar nyelv elsajátítására. Már pedig ezen bevándorolt elemektől, csak- j ugyan a legkevesebb, a mit kivánha- J tunk, hogy tanulják meg a magyar- nyelvet ; fogadják be házukba a ma- \ g\rar újságot és ne csak szivükben, j lelkűkben, hanem nyelvükben is legyenek magyarok. Mert : „nyelvében él a nemzet!“ H. S. * Hivatal vizsgálat a főszolgabirósájnál. Hugonnai Béla gróf főispán ; a helybeli főszolgabírói hivatalnál teg- ' nap d. e 9 töl d. u. 5 óráig tartó 1 felülvizsgálatot eszközölt. E hivatal vizsgálat Csaba Adorján főszolgabíró- | j nak és szolgabiró társainak nagy becs-1 csel biró elismerést juttatott, mert a 1: vizsgálat befejeztével a főispán a ta-: pasztáit példás rend felett legteljesebb j megelégedését fejezte ki. ;, * Elhalasztott rendkívüli közgyűlés. Tegnap délután 3 órára rendkívül i közgyűlésre hívta össze a város a bizottsági tagokat. A rendkívüli közgyűlés egyik, lényeges és közérdekű tárgya a szinházközi telkeknek a róm. kath. püspök tulajdonát képező telkekkel való kicserélése ügyében folytatott j tárgyalások bejelentése, illetve azoknak elfogadása lett volna. Az óramutató már közel járt a négy órához, de a ■ bizottsági tagok még sem gyűltek össze i a kellő számban. Végre a polgármester kifogyott a türelemből, megnyi- 1 tóttá az ülést s konstatálván a közgyűlés határozatképtelenségét, a kitűzött 1 tárgysorozat Vajay Imre dr. inditvá- 1 nyára, a jövő hónapban tartandó köz- ! gyűlési nap délutánjára halasztotta. A ' ’ polgármester egyúttal nem mulasztotta | i 3l, hogy a meg nem jelent tagokat j: <ellő drgatoriumba részesítse. Érdekes, j 1 :iogy a telekkicserélési ügy már volt j 3gy Ízben napirendre tűzve, de akkor ' s a rendkívüli közgyűlés határozatkép- i :elensége miatt, el kellett halasztani, időst már másodszor, de utoljára ha- < asztották, mert a törvény,'szerint har- < nadszorra kitűzött tárgy fölött feltét- I énül határozhat a rendkívüli közgyü f UJDONSAGOK. „Szatmárer Jüdische Zeitung1A nyolczadik lap Szatmáron. Idestova kél hete beszélik itt ott a városban, hogy egy uj lappal fog szaporodni a helyi zsurnalisztika. Még pedig olyan lappal, a melynek aczime: „Szatmárer Jüdische Zeitung“ lesz, j és a melyet elolvasni — ma a XX-ik j században — ritka halandónak lesz alkalma, mert a zsurnalisztikának e í legújabb szülötte — mondhatnék: torz-! szülötte — úgy halljuk, héber betűk- \ kel lát napvilágot. Ez a körülmény indit bennünket arra, hogy még mielőtt a tervezett héber újság megjelenik, ogy-két megjegyzést fűzzünk hozzá és elmondjuk véleményünket e legújabb irodalmi ter- j mékröl. ; Hát, a mi bennünket illet, röviden | és velősen kijelenthetjük, hogy nem i vagyunk hívei a „Szatmárer Jüdische Zeitung“ eszméjének; sőt annyira nem vagyunk hi vei, hogy nemcsak fölöslegesnek, hanem szerencsétlennek tartjuk az eszmét. Mi, akik szivünkkel, lelkűnkkel, j vérünkkel és legjobb tudásunkkal, ma- \ gyár szóval szolgáljuk nap-nap után! a magyarság ügyét, örömmel üdvöz- j lünk minden uj kollegát, aki hasonló j szellemben kíván hasznára válni aj köznek s egy pillanatig sem jut eszünkbe a konkurrenczia szempontjából birálni meg valamely uj lapot; de a „Szatmárer Jüdische Zeitung“-gal már eleve is megtagadunk minden kollegialitást — ámbár lehet, hogy azok a „kollegák,“ a kik a „Szatmárer Jüdische Zeitung“-ban csinálják a „közvéleményt“ vajmi keveset hedcritenek a mi kollegialitásunkra. Hogy miért nem helyeselhetjük mi a héber szöveg ű újságot, megmondjuk nviltan, világosan, elfogulatlanul, mert hisz a liberalizmus zászlaja alatt harczolva, senki sem foghatja reánk, hogy eme tárgyilagos bírálatunk zsidó felekezet elleni czélzattal bír. Sülömben sem szolgálunk semminemű, tisztán felekezeti érdekeket. Megengedjük, sőt megvagyunk róla győződve, hogy héber szóval is ép úgy lehet a nemzeti eszmét szolgálni, mint a mi zengzetes magyar nyelvünkön; és arról is megvagyunk győződve, hogy a szatmári héber újság is a leghazafiasabb szellemben lenne, vagy ha tényleg megindul, lesz szerkesztve. Nem is j ez iránt vannak kifogásainak a lap j ellen. Tisztán a magj'arség ügye, a magyar szó védelme szempontjából! emelünk már eleve is óvást a héber; szövegű lap megindítása ellen. lés, tekintet nélkül arra, hatírozat- képes-e vagy sem ? * A régi gyorsvonatok visz- szaállitása. Szatmár város fejlődésére, kereskedelmére és idegen forgalmára rendkívül káros, hogy a már közlekedett két gyorsvonatot az államvasutak igazgatósága, minden nyomosabb ok nélkül deszün- tette s igv napjában csak egyszer közlekedik Budapest-Szatmár között gyorsvonat. Kereskedőink körében széleskörű mozgalom indult meg ezen sérelmes állapot megszüntetése, illetve a már közlekedett gyorsvonatok visszaállítása érdekében. Ezen a bajon akar most segíteni Hü- gonnai Béla gr. főispán, ki pesti tartózkodását arra használta fel, hogy eljárt Láng Lajos kereskedelemügyi miniszternél s kérte a gyorsvonatoknak mielőbbi visszaállítását. A miniszter megígérte a kérelem teljesítését, de a szükséges adatok beszerzését kívánta a főispántól, ki azt a debreczeni üzletvezetőségtől haladéktalanul beszerezte s már el is küldte a kereskedelmi miniszterhez. így hát alapos a reményünk, hogy főispánunk közbenjárása folytán mielőbb visszakapjuk a gyorsvonatokat. — Megbízható forrásból arról is értesülünk, hogy a Szatmárról reggel Budapestre induló és Budapestről este érkező uj gyorsvonatok már január 1-től közlekedni fognak. * Drága a hús. Ha az utezán jól táplált, mosolygó, széles ábrázatu polgártársat látunk, habozás nélkül mondjuk rá: Ez biztosan mészáros! És ritkán csalódunk. Mi, kik nap-nap után a késő hajnali óráig görnyedvefrójuk a betűket, hogy napi kenyerünket megkeressük (nem is húst), nem kis irigységgel tekintünk társadalmunk e kiváltságos osztályára, mely a mai sanyarú viszonyok között is vidáman dudál, miként a portugál és kénye-kedve szerint állapítja meg a hús árát. Hogy tisztelt mészáros polgártársaink mennyire visszaélnek a fogyasztó közönség bizalmával, azt legjobban bizonyítja a városi bizottság által a napokban eszközölt próbavágatások. A bizottság, melynek tagjai voltak; Pethő György gazdasági tanácsos, Tanódi Márton dr. Lehótzky János dr. Gyulai Lajos, Félegyházi Ferencz, a két állatorvos és a rendőrség kiküldötte, e hó 16-án eszközölte a próbavágatásokat kint a vágóhídon. A bizottság a próbavágatások eredményeképp megállapította, hogy 1 kgr. hús 60 fillérbe kerül, hozzászámítva minden kgrammra eső 22 fillér költséget, véglegesen 82 fillérben állapított meg 1 kgramm húst. Mivel pedig a mészárosok átlag 108-110 fillért kérnek 1 kgr. husért, a bizottság utasította a mészárosokat, hogy legalább jól táplált, kövér marhát vágjanak le. Tekintettel az eredményre, váljon nem barbarság-e derék mészárosainktól ilyet követelni? c A tüdővész ellen. Szatmár város czimére kétszázötven darab piros feleld füzetecske érkezett. A czime ; „A tüdővésztől való óvakodásról* A ’özet most második kiadásban jelent
