Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-27 / 16. szám

Szatmár, 1902. november 27.

Csütörtök.

Első évfolyam. 16. szám.

4

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . 12 kor.

Fél évre . 6 kor.

Negyedévre . 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve:

Egész évre . 16 kor.

Fél évre . . 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra . . 2 kor.

EJyes szám ára 2 kr (4 fi.)

*

Megjelenik naponta

(hétfő kivételével.)

Hirdetéseket

méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér.

Nyilttér sora 30 fillér.

Telefon : 106.

Szerkesztőség:

Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi jészét illető minden közlemény intézendő.

Magántisztviselők

mozgalma.

Szatmár, nov. 25.

A szorgalmas és dolgos ma. gántisztviselőkből sorsukkal elégedetlen elemeket nevel a kormány, a mely semmibe sem veszi a magyar magántisztviselőknek jogos kívánságait. Pedig ezek helyzetüknek javítása, sérelmeik orvoslása és jogviszonyaik szabályozása czéljából a fővárosban és a vidék több helyén esztendők óta gyüléseznek és népes gyűléseiken hozott határozataikat elküldik a kormánynak, meg a törvényhozásnak.

Követeléseiket azonban mindeddig figyelmen kívül hagyta a kormány. A képviselőházban ugyan nagy ritkán esik szó a magántisztviselők helyzetéről, de a jóakaró tanács édes-keveset ér ott, a hol meleg támogatásra, segítő pártfogásra és az állam beavatkozására van szükség.

Megunták már a magyar magántisztviselők, hogy tétlenül nézzék a kormány rideg magatartását és hideg közömbösségét velük szemben. Országos mozgalom megindítását határozták el és erősen hiszik, hogy sérelmeiknek ilyen keretek közöt való fölpanaszolásával czélt érnek. Országosan szervezkednek tehát a magántisztviselők és nagyobb nyomatékkai követelik helyzetűk javítását.

Felelős szerkesztő :

HARSÁNYT SÁNDOR.

A magán tisztviselők jogviszo- i nyainak szabályozása, aggkori ellátása, keresetképtelenségük esetén való támogatása és kötelező nyugdíjbiztosítása azok a nagy fontosságú kérdések, a melyek évek hosszú sora óta még mindiga kívánt eredmény kilátásba helyezése nélkül a magántisztviselőknek legjelentősebb, egyszersmind azonban legsürgősebb kívánságai.

Hogy ez a kormány a ke reskedelem érdekeit hathatósan védelmezi, azt tettekkel még nem bizonyította be. — Csak frázisokkal.

Körülbelől másfél esztendővel ezelőtt, a mikor a magántisztviselők sérelmeik orvoslását az akkori kereskedelemügyi miniszternél sürgették, a kormány félhivatalosa azt irta, hogy nyugodtak lehetnek az elégedetlen tisztviselők, mert készül már róluk az a törvényjavaslat, a melynek benyújtását eddig eredmény nélkül követelték. Egy időre, ha nem is szerelte le, de lecsilapi- totta a nyugtalanságot ez a félhivatalos híresztelés. Időközben a kereskedelmi tárcza vezetését uj ember vette át és egyidőben a miniszterváltozással eltávozott a minisztériumtól Nagy Ferencz is, a ki a magántisztviselők helyzetének alapos ismerője, érdekeinek védelmezője és a javaslat kodifikátora volt. Tény hogy ez a sokat sürgetett javaslat már elkészült, de a beKiadja:

A SZERKESZTŐSÉG.

nyújtását folyton halogatja a kormány.

A magántisztviselők előttünk rokonszenves mozgalmának megindítása után reméljük, hogy mihamarabb előterjesztik <v.r a türv nv- javaslatot.

A gyermekhalandóság.

Szatmár. november 26.

Szép az élet annak, kinek módjában áll úgy élni, hogy szükségletét minden irányban kielégítheti A milliomos és a szegény ember életének határpontja egyforma: meghal mind a kettő Az egyik menyezetes gvban. fény közepette, a másik nyomorultul, elhagyottan, egy zsúp szalmán A halál egyenlővé teszi őket, tehát kiegyenlíti az élet igazságtalanságait.

De maga az élet addig a határpontig kegyetlen és ostoba Az egyiknek biborfényt, ragyogást, gyönyörűségeket nyújt, a másiknak pedig szegénységet, nélkülözést, nyomort, szenvedést jnliat osztályrészül. Az egyik élvezi az eletet, a másik átszenvedi azt. Az egyik tétlenségben, puha kényelemben él, a másik robotol és meggörnyed, össze- roskad az élet terhek súlya alatt.

Kiáltó ellentét ez, mely látszólag igazságtalan, de ha tekintetbe veszszük, hogy az egyenlőtlen megoszlás tulajdonképen alapja és ereje a nemzetgazdasági egyensúly fenntartásának, úgy lehetetlen az érdek ellentétek e szembeötlő megoszlásán fellázadnunk.

Ez az egyenlőtlen vagyonmegosztás létesíti az egyes társadalmi körök között a függőségi viszonyt és ez eredményezi az egyes társadalmi és gazdaKiadóhivatal

Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendök.

sági körökben rejlő munkaerőnek a köz jáva való kihasználását.

Ezzel szemben azonban socialis bajt, sőt veszedelmet látunk abban, hogy a szegény ember a létfenntartásért folytatott keserves küzdelmében kénytelen igen gyakran — hosszú id re ott hagyni családját, sőt a nyomasztó terhek, a súlyos viszonyok még az, anyát is kiszólitják a tűzhely mellől a : nyers, durva munka mellé, hogy az apával szövetkezve együtt kereshessék j meg kínos verejtékkel azt a pár kraj- | c/.ái t, mely a család élelmezésére és j ruházatára szükséges.

Elszomorító jelenség ez, melynek fájdalmas kihatását a társadalomnak minden rétege megérzi.

Vizsgáljuk csak tovább a kérdést! Mi történik a szegény napszámos ember ! gyermekeivel, mig a szülök a háztól távol végzik keserves munkájukat. Elhagyotton, rongyokba burkolva magukra maradnak. A hideg megdermeszti zsenge i estüket, — oh a rongy nem melegít 1 Az éhség, a szomjúság gyötri őket. — Torkuk bereked a sírástól, a kínzó éhség gyötrelmeit átszenvedik nap-nap lilán, elcsenevészesednek s ha el nem pusztulnak idő elütt, elébüuk topánnak később, mint kétes existencziák, félelmetes, züllött alakok.

A nyomorúság melegágya a fertőző betegségeknek, a piszok a legjobb terjesztője a ragadós nyavalyáknak.

Ha felüti fejét egy rémes gyermek betegség, szamárhurut, vörheny, difteritisz stb. nézzük csak meg, honnan szedi legelső sorban az áldozatait? Onnan, annak a legalsóbb nép- osztálynak szánalmas negyedéből. Ez aztán terjed, mint a futó tűz, mint a fény, mely pillanat alatt rombol és világit be tnérhetlen távolságokat. A tüz- fénye mindig rémes és az ember megTÁRCZA.

VIRÁGNYELV.

Irta : Köpf Kálmán.

Nyári est.

Teljes pompájukban nyílnak a vi rágok s az enyhe esti szellő harmatot csókol a nappali melegtől eltikkadt virágok kelyheibe.

A nap, búcsú pillantást vetve, teljesen lebukik a föld színéről, pirosra festve az égboltnak nyugoti részét; s a mindinkább elhomályosodó piros folt mögül előbuvik szerényen az esti csillag, maga után csalogatva egyenkint a többi kis fénylő égi testeket is.

S mindez oly észrevétlenül törté- j nik — a nappali zajt felváltva az! estnek méla csendje, a melyben az esti szellő szárnyain utrakél a kis harangnak csengő hangja.

A kis kerti lugasban kézimunkával szorgoskodik Magduska, de a nyári est

különös varázsa elvonja figyelmét a kézimunkától: oly balzsamos illatos az esti levegő, mintha a virágok egymásnak suttognának . . . ábrándozva hallgatja titkos beszélgetésüket, megérti ezt a bűnös suttogást.

Elmélázva nézi harmatos kis virágait, miközben letörve egy ártatlan kis margarettát, egyenként tépdesi le róla az apró kis levélkéket ; feleletet vár tőle, hogy: „Szeret — nem szeret — szeret“ ... de még egy kis levél marad utolsónak . . .

Haragosan dobja el a leveleitől megfosztott kis virágot.

Az ut közelebbi kanyarulatánál szembe találja magát unokabátyjával Bélával, aki kitárva karjait, elzárja a keskeny utat az amúgy is haragos Magduska előtt. Ez az incselkedés módfelett haragítja Magduskát:

— Semmi kedvem nincs a maga tréfáihoz, -— szól rosszkedvűen — ne akarjon mindég haragítani.

Bélát meglepi a haragos dorgálás s erőltetett udvariassággal enged utat

Magduskának, a ki már-már megbánja az elébbi haragos hangot, látva, hogv Béla ott hagyva őt, nyugodtan tovább sétál. Ezt nem várta s igen meglepte őt. Nyugodt hangot erőltetve szól Béla után:

— Nézze csak Béla, oly szép ez a rózsabimbó, vágja le nekem.

— Béla visszafordul:

— Nekem szólt?

— Igen, ha meg nem sértettem

vele.

Béla levbgja a rózsát s bántó udvariassággal nyújtja át Magdusnak:

— Parancsoljon!

Egykedvűen veszi át a rózsát s

mialatt feltüzi, szelíden kérdezi:

— Haragszik?

— Dehogy, a világért sem. Ugyan, ha éppen akarnám, még talán különösnek is találhatnám a hangot, melyet az imént velem szemben használt . . .

— Különösnek? — szól a meglepetés hangján Magdus — ezt nem értein.

— Nem ?

— No igenis, nem értem, hogy uiért akarja azt a bizonyos hangot különösnek találni.

— Én nem akarom, csak azt mondtam, hogy annak találhatnám.

Hm I mennyire szentimentális nm valaki, — szól Magdus durczásan.

— Ez nem szentímentalizmus, hanem gyöngéd figyelmeztetés arra, hogy ha velem beszélni akar, azt a bizonyos hangot ne használja . . . Remélem, hoey most már érti.

— Értem — szól röviden Mag- dús, elfordulva Bélától; a iegközelebbi kerti padra ül s most már igazán haragszik — az előbb eltépett, ártatlan kis margarettára.

Béla Magdushoz siet s nevetve kérdi :

— Talán haragszik I

— VTágért sem — utánozza Magdus Bélát, hogy még haragudjak is magára.

— ügy, hál magánál a harag ki- tünte’ést jelent? Akkor én nagy érdeAz egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & C Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak

Szatmáron egyedüli raktára

WEISZ GYUM

posztó és gyapjúszövet kereskedőnél Deák tér Freund ház. Felhivjae fenti ezég a n. é. közönség figyelmét &sr idény újdonságaira.