Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)

1902-11-26 / 15. szám

2 Szatmár, szerda hogy Eötvöst holnap már nem csal­hatja be a Házba. Feszült figyelem kö­zepette beszélt a vajda egyszerű, vi­lágos szavakkal. A faj magyar egészsé­ges észjárását fcvitte be a küzdelembe tökéletes sikerrel. És hogy milyen volt ez a siker, mutatja egy függetlenségi pártinak a felkiáltása a beszéd befejez­tével : — Igazán szerencse, hogy ez az Eötvös csak minden három esztendő­ben beszél egyszer, mert ha minden­nap beszélne, úgy naponként éreznők hogy bizony kevés a mi tudásunk. Eötvös beszédét frenetikus tapssal fogadták s siettek gratulálni a vajdá­nak. A gratulálók között volt Révay is. Rákosi Viktor észreveszi és gúnyosan jegyzi meg. — Ohó! A kormánypárt is kezd, megtérni ? Révay mosolyogva felel: — A kiadó csak kell, hogy gra- táláljon a szerzőnek. Mert tudva való, hogy Eötvös müveit a Révay testvérek aják ki. (Reggeli, ebéd, vacsora egyszerre.) Szerdán volt, hogy Széli Kálmán kormányelnök három órás nagy beszéd­jét tartotta. Nem czélom, de nem is ebbe a rovatba tartozik, hogy magával a szónoklattal érdemben foglalkozzam. Csak azt a részt akarom érinteni, a a mely a kulisszák mögött játszódott le. Széli aznap úgy sietett a Házba, hogy még a reggelijét is csak hevében ette meg. Húsz perczczel múlt el tiz óra, a mikor beszédébe belekezdett és egynegyed két órakor fejezte be szó­noklatát. Nyomban beszédjének revíziójá­hoz fogott, ebben a munkájában azon­ban megakasztotta Haydin képviselő nek interpellácziójára adott válaszadása. Két órakor újra hozzáfogott a beszéd felülvizsgálatához, a mi éppen délután 5 óráig tartott. Ekkor arra figyelmez­tették, hogy talán ideje volna már az ebéd. Széli ingerülten válaszolt: — Mit ebéd, hisz a pénzügyi bi­zottságba kell mennem ! És nyomban el is ment, ott is maradt este 7-ig. Onnan a szabadelvű pártba hajtatott, a hol beszédéért üd­vözölték. Itt aztán a konferencziázást- konfercncziázás követte, az ebéd ide­jét a vacsora ideje váltotta fel. Széli azonban még mindig tan ácskozott. Tiz óra lett, a mikor Széli több hívétől kö­vetve a nemzeti kaszinó nyilvános ét­termébe ért, hogy ott aztán egy kalap alatt a reggelit, ebédet, vacsorát el- költhesse. És ezt nevezik aztán a kormány- elnöki kényelemnek. (Régi mesterség.) Széli Kálmán rátóti hires gazda­ságáról már sokat beszéltek, hogy ez a birtok mily fényesen jövedelmez. így beszélt a nagy világ, de nem ám az öreg Pintér, Széli gazdatisztje Még nemrég is azt mondta, ke­gyelmes uram, térjünk vissza a régi mesterséghez, mert ma holnap már meg se élünk. Széli Kállmán el-elhallgatja hü emberének megnyilatkozását és meg­nyugtatja. — Bizzunk csak az Urban, az majd továbbra is megsegít. Pintér ur is megnyugszik a fele­letben és távozik. Délután egy mágnás látogató ér­kezik Rátótra és az istállóban egy bika annyira megtetszik neki, hogy Széli Kálmántól 800 koronáért megvette. Szél az eladásról értesíti Pintért, a ki kategoricze kijelenti: Én nem en­gedhetem drága jószágunkat potom áron eladni. A bika utolsó ára 900 korona és ezen alul nem fog kimenni az istái lóból, Szél kérleli, hogy azon már nem SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. november 26. 15, szám lehet segíteni, de Pintér ur nem tagit. Széli végre enged és mondja: majd megmondom a gróf urnák és sa­ját pénztárczájából kifizette a különbö- zetet. Ghorin Ferencz dr. diszpolgársága. A díszoklevél elküldése. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, november 25. Szalmár város közönsége a hála és szeretet adóját rótta le, midőn e hó 10-én tartott közgyűlésén egyhangúlag a legnagyobb lelkesedéssel díszpolgá­rává választotta dr. Chorin Ferenczet, volt képviselőjét. Chorin Ferencz ér­demeit méltatni, felesleges dolog. Tudja azt mindenki, hogy mint Szatmár város j volt képviselője, fáradhatatlan buzga- i lommal a legélénkebb tevékenységet fejtette ki városunk kereskedelmének és kulturális haladásának fellendítésében. A közügyek terén is odaadó munkás­ságot fejtett, ki egyszóval: s mindenkor hathatósan támogatta a város érdekeit. Szerette, tisztelte és becsülte őt városunk minden polgára. Büszkék voltunk reá, hogy ily országos nevű, nagytekintélyű férfiú képviseli kerüle- letünket. Sokoldalú elfoglaltsága mellett sohasem feledkezett meg rólunk s tá­mogatását soha nem tagadta meg. Hogy mennyit vesztettünk benne, azt csak most észleljük igazán. Érezzük a hiányát e kiváló államférfimnak, ki a legegyszerűbb polgár baját is szivén viselte s csaknem mindenkor orvosolta. A Chorint díszpolgárrá avató köz. gyűlésen impozáns módon nyilatkozott meg közönségünk szeretete, mert mint egy ember, általános lelkesedés köze­pette adta meg neki a legnagyobb megtisztelést, mit egy hálás város pol­gárának megadhat. A díszoklevelet már megszöve­gezte Kőrösmezei Antal főjegyző s a tegnapi postával el is küldték Chorin Ferencz dr.-nak. A díszoklevél szövege szószerint; a következő: Mi szabad kir. Szatmár-Németi város közönsége adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, hogy az 1902. év szent András hava 10 napján tartott törvényhatósági közgyűlésünkben nagyságos dr. Chorin Ferencz urat, ezen város volt országgyűlési képviselőjét a város közérdekű ügyeiben kifej­tett buzgó és fáradhatatlan mun­kásságáért, a közügyek keresz­tülvitelénél tanúsított önzetlen és sikert eredményező közbenjárá­sáért őszinte elismerésünk és sze­retetünk jeléül, városunk díszpol­gárának egyhangúlag megválasz­tottuk és ezen diszpolgársággal járó mindazon jogoknak gyakor­lásával felhatalmazzuk, a melyek szabad királyi városunk polgárait hazánk alkotmánya s városunk szabadalma szerint megilletik. Melynek örök emlékére ezen díszpolgári oklevelet törvényható­ságunk pecsétje alatt kiadtuk. Kelt Szatmáron szabad királyi város törvényhatósági bizottságá­nak az 1902. év szent András havának 10-ik napján tartott közgyűléséből. Papp Géza Kórösmezey Antal polgármester. főjegyző. Chorin Ferenc dr., aki nagy tekin­télye és előkelő összeköttetései révén még most is lelkes szószólója váro­sunknak, bizonyára szívesen fogadja az iránta érzett szeretet e dokumentumát és meg vagyunk róla győződve, hogy ő is oly büszkén fogja magát vallani Szatmár város polgárának, mint a mi­lyen büszkén mi valljuk öt a mienknek. TÁVIRATOK. Vészhir királyunk állapotáról. BéCS, nov. 25. (Saját tudó­sítónktól,) tíécsben ma rémhírek terjedtek el királyunk állapotáról. Ezzel szemben hivatalosan jelentik, hogy Őfelsége állapota folyton ja­vul, délután is íróasztalánál dől. gozott. Fogházra Ítélt izgató. Kolozsvár, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) A kolozsvári es­küdtszék Paoalianu Andort, a ro­mán aranykönyv szerzőjét, tepnap nyolez havi áMamíogházra ítélte, Egyttal el^ndelte azonnali le­tartóztatását. ÚJDONSÁGOK. Korcsolyapályák az utczán­Levél a főkapitányhoz. Lapunk egy előfizetője a követ­kező levelet intézi a főkapitányhoz: Igen tisztelt főkapitány ur! Lurkó fiam, elemi iskolai polgár, pár nap óta késő alkonyattájt kerül haza, hideg felfagyott tagokkal s mégis az izzadtságtól lucskosan. A mi meg­ijeszti az embert, főképp, ha az ember apa, s legfőképpen, ha 14 fokos a hi­deg, mint teszem máma. Ki nem talál­hattuk, mi történt a gyerekkel, aki cso­dálatosan meg is vidámodott amellett, hogy a leczkéjét teljességgel elhanya­gol ta. Végre a legjobb vizsgálóbiró, ősi pipaszáram vallomásra bírta, s ez a vallomás különösen lepett meg en- gemet. A gyerek arról beszél, hogy a kis iskolák apró népe mozgalmat indított, s elhatározta, hogy deputáczióban fog tisztelegni a főkapitány urnái, mert megakarja köszönni a jóságát, a mit irántuk szives tanúsítani. A betyá­rok ugyanis azt veszik észre, hogy fő kapitány ur kárpótolni akarja őket a nyáron konfiskált gyönyörüszép sárká­nyaikért, s most ennél is nagyobb mu­latságot szerez nekik azzal, hogy ren­delkezésükre hagyta az utczai korcsolya­pályákat. A legélénkebb utczákon ugyanis fenséges jégpálya képződött, s a gye­rekek napestig ott iszankóznak, iringál- gálnak csodás gyönyörűséggel, s valami mennyei boldogságot éreznek, hogy a rendőr urak, akik arra járnak, maguk is élvezik az ifjúság gondtalan já­tékát. Hát még micsoda mulatság — beszéli a fiam — amint a bácsik meg a nénik sorra bukdácsolnak a si­mára csuszkáit jégen, a melyen nem e£y vigyázatlan bácsi orra törött be a gyerekhad végtelen örömére. Na ennél kedvesebb mulatságot nem is gondol­hatott volna ki a főkapitány ur. Mert mi lenne szegény gyerekeinkkel, ha rá­parancsolna a házi urakra, hogy vag­dossák fel onnan azt a jégmezőt ? És nem zúzná be senki véresre az orrát l Gondolni se jó arra. Ellenben öröm el­képzelni, hogy majd olvadáskor komp­közlekedést nyitnak több utczákon s ezzel lefőzzük az összes világvárosokat, melyek mégse dicsekedhetnek azzal, hogy a legforgalmasabb utczákon jár a komp. Aminthogy az utczai korcso­lyapályával is fényesen megelőztük a kulturvárosokat. De hát a gyerekeket kárpótolni kell, s ez igen derék dolog, engem isten! Dixi. A közérdek szempontjából kész­séggel leközöljük a fenti levelet, a me­lyet a magunk részéről is melegen ajánljunk a helyettes főkapitány ur figyelmébe, s hisszük is, hogy a mizéria megszüntetése végett, mielőbb meg* teszi a kellő intézkedéseket. A mészárosok megrendszabályozása. A fogyasztóközönség védelme. A husfogyasztó közönség részéről ! mind sűrűbben hangzanak fel panaszok a hús mizéria ellen, hogy a mészár­székben nem mérik ki teljesen a kí­vánt súlyt, hogy nyomtatókul élvezhe­tetlen, a kiadott húsnál silányabb mi­nőségű húst avagy épen csontot adnak és hogy a közvágóhídon roszul táplált marhákat vágnak, melyeknek húsa kellő táperövel és zsírtartalommal nem bir. A közönség panasza teljesen jo­gosult, mert mészárosaink valósággal monopolizálják a huskimérés jogát, mintha csak egy húron pendülnének, egyformán rósz és élvezhetetlen hnst mérnek, nem is szólva arról, hogy a hús ára magas és hogy a megrendelt súlyú mennyiséget a vevő csak ritka esetben kapja meg. Ezek az abnormális állapotok erélyes kezű polgármesterünket, Pap Gézát arra indították, hogy a mészárosok ellen szigorú rendszabályokat léptes­sen életbe, mely intézkedések szigorú betartása közönségünk jogos és méltá­nyos kívánságainak teljesítését bizto­sítja. A polgármester tudatában van annak, hogy a jó és kellő táperővel bíró hús kiszolgálása közegészségügyi tekintetben is figyelembe veendő rend­kívül fontos tényező, miért is, hogy a sok zúgolódásnak, elégedetlenségnek és mindenfelől felhangzó panasznak ele­get tegyen, Kovács Bálint állatorvos ezentúl minden egyes közfogyasztásra szánt állatot a legbehatóbban vizs­gáljon meg s csakis jól táplált, ki­fogástalan minőségű állatok levá­gását engedje meg. E rendelkezés erejét nagyon mé\ tányoljuk s annak betartásáról an ná

Next

/
Oldalképek
Tartalom