Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-25 / 14. szám
13. szám. Szatmár, vasárnap (Az esküdtszék megalakítása.) | Dezső Kálmán elnök 9 órakor j nyitotta meg a tárgyalást. A biróság tagjai : Fekésházi Gyulti és Szabó József törvényszéki bírók, Ügyész: Németi József. Védők : Lederer Zsig- mond dr. és Komáromy Zoltán dr. ügyvédek. Az esküdtszék tagjai lettek : Nagy Gyula, Uray Lajos, Scherling Antal, Félegyházi Férencz, id. Boronkai József, Szabó József, Székelyhidy Béla, ifj. Szegedi Antal, Domahidy Sándor, Balogh Endre, Nagy János, Fischer Rudolf. Pótesküdt: Bállá István. (A vádlottak kihallgatása.) Az esküdtszék megalakulása után I. rendű vádlottat, Geng Istvánt hallgatta ki az elnök. Elnök: Elismeri-e a bűnösségét ? Vádlott: Igen. — Mondja el az eset részleteit? — Én akkor délután bementeni a korcsmába mulatni. Ott találtam a Sándor testvéreket, kikkel már régóta rossz viszonyban voltam. A czigányon összekaptunk, ők rám rohantak jól összepofoztak ős kidobtak a korcsmából. Érre én kis idő múlva az öcsémmel együtt, baltával a kezemben visz- szamentem a korcsmába. A két Sándor nekem jött, ón a fejszével közibük vágtam s mikor láttam, hogy elestek, eltávoztam. Azt határozottan tagadom, hogy Kovács Jánost megütöttem volna. Elnök: Hogy került a fejsze magához ? Vádlott: Az udvaron találtam. Indulatomban felkaptam s úgy rohantam a korcsmába. A részletekre alig emlékszem, annyira elfogott a düh s a mellett ittas is voltam. Geng János, másodrendű vádlott akadozva, félősen beszólt. Az elnök csak nagy nehezen vette ki a vallomását. Ó másik korcsmában mulatott midőn hírét vette, hogy a bátyját megverték. Erre segítségére sietett a testvérének. Mikor bement a korcsmába a Sándor testvérek szó nélkül megrohanták s kidobták. Az oknélküli bántalmazásért elborította a düh, kalapácsot ragadott s bátyjával együtt visszament a korcsmába, hol Sándor Istvánra egyet, Sándor Jánosra pedig ketőtt ütött. Az ütésektől azok a földre zuhantak. Elnök: Ittas volt maga akkor? Vádlott: Egész józan nem voltam, mert előzőleg sokat ittam. — Hát azt tudja-e, hogy a testvére hova ütött ? — Azt nem tudom. (Tanúvallomások.) Az első tanú Kovács János sértett volt. Részletesen előadta a véres eset előzményeit. Az összetűzést szótlanul hallgatta s csak akkor vetette közbe magát, mikor látta, hogy Geng István a már megsebesített Sándor Istvánt tovább akarja mészárolni a fejszével. Lefogta a dühöngőt s betuszkolta a mellókszobába. Alig eresztette el a legényt, az hirtelen ugrással felkapta a fejszét s a fokával úgy fejbe vágta, hogy eleset, aztán az élével az oldalába csapott. Erre ő.az iszonyú fájdalomtól elájult, akkor ? Tanú : Nem egészen, de meglátszott rajta, hogy ivott. Özv. Sándor Jánosné a verekedésről csak másnap reggel értesült. Akkor hozták hírül, hogy meghalt az ura. A véres eset lefolyását csak hallásból ismeri. Hogy az ura milyen viszonyban volt a Geng fiukkal, arra nézve nem felvilágosítást adni. Kártérítést nem kíván., Fischer Ábrahámnó, a korcs- márosnó, látta, hogy Geng István fejszével bevágta a korcsmaajtót. Tudta, hogy itt baj lesz s azért csendőrökért sietett. Mire vissza jött a véres vereSZATMÁRI HÍRLAP. kedés már véget ért. A, két Sándor fiú vértócsában feküdt a padozaton. Kovács Mózes és Petka György szemtanúi voltak a véres jelenetnek. A legények a czigányon vesztek össze. Rövid dulakodás után a Sándor fiuk kidobták Geng Istvánt. Kis idő múlva a Geng testvérek berontottak az ivóba s leütötték Sándor Istvánt, aki erre összeesett. Majd egyesült erővel a szerencsétlen Sándor Jánosra rohantak s agyba-főbe verték, úgy, hogy az rövid szenvedés után meghalt. Rákóczi György, Sándor Istvánná és Kovács György tanuk csak az eset után jötték a korcsmába s magáról a verekedés lefolyásáról közvetlenül semmit sem tudnak. Ugyanígy vallottak a délután kihallgatott tanuk is. A tárgyalást az elnök 6 órakor este felfüggesztette s ma reggel 9 órára halasztotta. NAGYKÁROLYI HÍREK. , Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán tegnap délután Nagykárolyba érkezett. * A vármegye küldöttsége a minisztereknél. A vármegye által kiküldött küldöttségeket, mint irtuk is már, f. hó t.0 án fogadták a miniszterek. — A küldöttségben részt vettek: gróf Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Kende Zsigmond, N. Szabó Antal, továbbá a vármegyebeli képviselők közül: Szentiványi Gyula, Jékey Zsigmond, Böszörményi Sándor, Luby Béla, Bay Lajos és Papp József. — Ä minisztereloöknél, mint belügyminiszternél a küldöttség szónoka a főispán volt és a vármegyei dotáczió felemelő sét kérte. A miniszter válaszában elismerte azt, hogy igaza van a vármegyének, de a dotáczió felemelését csak a közigazgatás általános rendézéseker helyezte kilátásba. A kereskedelmi minisztériumban Láng Lajos miniszter igen előzékenyen fogadta a depulácziót s megigérte, hogy amennyiben a pénzügyminiszter újabban még 150 ezer koronát bocsátott rendelkezésére ínséges utakra, ebből a vármegyét részeltetni fogja. Itt, valamint a közoktatásügyi miniszternél a küldöttség szónoka Nagy László alispán volt. A közoktatásügyi miniszter is csak biztató feletetet tudott adni, a midőn kijelentette, hogy mihelyt költségvetése megengegi, a nagysom- kutí és nagybányai járásokban az állami népiskolákat szervezi s addig is ennek a tervnek kivitelét megkezdi. Mellékesen megjegyezzük azt, hogy itt a küldöttség és a miniszter között a nagykárolyi magyar gör. kath. egyház ügye is szóba került s hangsúlyozták, hogy Szatmár vármegye szó nélkül nem fogja hagyni azt a törekvést, hogy a vármegye székhelyén megkezdjék az eloláhosi- tást. * Nagykárolyiak a miniszternél. A gör. kath. magyar egyház küldöttség Orosz János főgondnok, Somossy Miklós, Gorzó Bertalan, Ember László, Orosz György, Bencze András és Orosz István tagokat, kik országszerte ismert ügyük orvoslása végett mentek fel Budapestre, folyó hó 21-én fogadták Wlas- sics Gyula és Széli Kálmán miniszterek. A küldöttség tagjai előző este felkeresték a függetlenségi pártkört, valamit a nagyobb lapok szerkesztőségeit, megköszönték a sajtó hathatós támo gátasát és kérték a további pártfogást. Mindenütt a legmelegebb fogadtatásra találtak s a legmesszebb menő támogatást ígérték meg részükre. Folyó hó 21-én pénteken délelőtt 11 és 12 óra között fogadták őket a miniszterek s a fentemlitetteken kívül Domahidy Ele- mér, Jékey Zsigmond, Szentiványi Gyula, Luby Géza, Rabár Endre és Böszörményi Sándor képviselők s a függetlenségi párt megbízásából Rákosi Viktor, Komjáthy Béla és Gál Sándor képviselők csatlakoztak. Wlassics miniszter kijelentette, hogy intézkedni fog a jogos panasz tekintetében. Széli Kálmán miniszterelnök is igen barátságosan fogadta őket s megigérte, hogy intézkedni és teljesíteni fogja kérésüket, mert a mint kifejezte magát „együtt érez velők.“ A küldöttség a legbiztatóbb reményekkel érkezett vissza s most már kilátás van arra, hogy szent ügyük mihamar dűlőre fog jutni. * A Nagykárolyi „Kölcsey'1 egyesület vasárnap délelőtt 11 órakor Nagy László egyleti elnök, elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melynek egyik legfontosabb tárgyát képezte az irodalmi szakosztályi elnöki állás betöltése. A szép számban egybegyült választmány egyhangú lelkesedéssel ez állásra Kemény Alajos kir. pénzügy- igazgatót, a jeles tollú írót választotta meg. Elhatároztatott továbbá, hogy Polczer Ernő alelnök, Kacsó Károly és Bornemisza Géza tagokból álló küldöttség kérje fel az állás elfogadására. Mi meg is történt és sikerült Kemény urat megnyerni A téli felolvasó estélyek mi! előbbi megkezdését határozták el, továbbá Gsóti és Ilolczinger kegyesrendi tanároknak, kik Nagykárolyból eltávoztak, az egyesület irányában kifejtett buzgalmukért köszönetét szavaztak. Egyéb kisebb fontosságú ügyek elintézésével az ülés végett ért. ÚJDONSÁGOK. A Szatmár-Bskszádi vasul A polgármester a miniszternél. Papp Géza polgármoster már többször bizonyítékát adta, hogy midőn Szatmár város polgárai őt ezen díszes, előkelő s nagyfontosságu állásba helyezték, minden tekintetben érdemes férfiút ajándékoztak meg bizalmukkal, akiben nem csalódtak, mert a polgármester mindig s minden alkalommal a legnagyobb tevékenységgel s legoda- adóbb buzgalommal munkálkodik Szatmár város érdekeinek előmozdításán. Most is, hogy az Ínség deputá- czióval Budapesten járt, felhasználta az alkalmat, hogy a tisztán városunkat érdeklő, nagy jelentőségű s mielőbbi megoldásra váró Sza tmár-Bikszádi vasút kiépítése érdekében az illető faktoroknál eljárjon. Láng Lajos kereskedelmi miniszter, mint jó eszmél fogadta polgár- mesterünk azon kérelmét, hogy tekintettel az ínség munkákra, a Szalmár- Bikszádi vasút kiépítését mielőbb megkezdhessék. A kereskedelmi minisztertől Ludvigh Gyulánál, az Államvasutak elnökénél tisztelgett a polgármester s kérte, hogy tekintettel az ínségre, a kiáltó nagy nyomorra, járuljon hozzá, hogy a tervezett vasútépítés az Államvasutak kezelése alatt maradjon. —- És Ludrigh tekintettel a nyomós okokra, megigérte, hogy nem ellenzi az eszmét, daczára annak, hogy az Államvasutak nem veszik kezelés alá a keskeny vágányu vasutakat. Ezek után tehát remélhető, hogy a kereskedelmünk érdekében annyira kívánatos helyi vasút építése mielőbb kezdetét veszi. A polgármester Mandel-Hoffman és Quittner czég vállalkozókkal is, — kik hajlandók a vasút építésére, tárgyalni akart, de a czég főnöke nem lévén otthon, a tárgyalást függőbe hagyta és későbbre halasztotta. Itt említjük még meg, hogy agilis polgármesierünk a honvédelmi miniszternél is járt, egy ezred huszárságnak Szatmárra való helyezése iránt. A honvédelmi miniszter megigérte, hogy Szatmár város kérelmét pártolólag terjeszti majd Ja közös hadügyminiszter elé, mert ennek a kérelemnek a teljesítése az ö hatáskörébe tartozik. A kath. kaszinó ünnepe. Házavaíás és arczképleleplezés. (Saját tudósítónktól.) A szatmári kath. kaszinó tegnap vasárnap d. e. 10 órakor igen szép ünnepséget rendezett abból az alkalomból, hogy Meszlényi Gyula püspöknek, a kaszinó védnökének áldozatkészségéből a kaszinó régi helyiségeit átalakította és azokat a mai fejlettebb igényieknek megfelelő kényelemmel berendezte. — Az ünnepély fénypontja Meszlényi Gyula püspök arczképének leleplezése volt, melyet a hálás kaszinó, jóakaró védnökével szem ben érzett rajongó szeretetónek és iga- nagyrabecsülésének jeléül megfestetetz és azt, tanácskozó termében kifüggesz-t tette. Az ünnepély d. e. 11 órakor kezdődött, a mikor Heh el ein Károly kanonok fényes segédlettel a termeket beszentelte. Az összes kanonokok a papság, a kaszinó elnöksége és a tagok teljes számban ott voltak. Délelőtt 11 órakor a kaszinó H e- héjéin Károly kanonok elnöklete alatt díszközgyűlést tartott, a melynek egyetlen tárgya Meszlényi Gyula püspök arczképének leleplezése volt. Ez arcz- képleleplozés kedvező alkalmul szolgált, hogy általánosan kedvelt és fenkölt gon- dolgozása, emberbaráti jó szive és fényes erényei miatt nagyrabecsült és szeretett püspökünk személye iránti meghódolásnak a kaszinó kifejezést adjon. He- helein Károly tolmácsolta e magasztos érzelmeket; az ő költői lendületű és magas szárnyalásu megnyitója méltó kifejezője volt a közönség ünnepi hangulatának. Az elnök beszédje közben hullott le a lepel az arczkópről, mely Scherling Antal fényképész sikerült müve. — A díszközgyűlés minden egyes tagja őszinte elismeréssel nyilatkozott a valóban sikerült arczképről. Az ünnepi hangulat közepette emelkedett szólásra Fodor Gyula dr. tanár és indítványozta, hogy az ódái szárnyalásu elnöki beszéd szószerint jegyzőkönyvbe foglaltassák, hogy az az utókor számára megörökíthető legyen. Az indítványt a díszközgyűlés egyhangúlag elfogadta. A közgyűlés jegyzőkönyvileg köszönetét fejezte ki Seherling Antal fényképésznek és D i 111 e r Ferencz építésznek. Az elnöklő kanonok ezután őszinte köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a kaszinó helyiségének átalakítása érdekében önzetlenül közreműködtek. Ezzel a közgyűlés véget ért. Este társas összejövetel volt az uj helyiségben és az egybegyült tagok a legkedélyesebb hangulatban az éjféli órákig együtt maradtak. 1902 november 23. 3 A szerelem halottja. Öngyilkos fuvaros. Szivén lőve halva találták tegnap este Pogyina János fuvarost. Mellette füstölgő revolver, melyből egy töltés hiányzott. A szerencsétlen ember saját kezével vetett véget életének; öngyilkossági szándékból golyót röpített szivébe. — A gyilkos golyó elvégezte romboló munkáját s megölte. Pogyina boldog vőlegény volt, — imádta, a rajongásig szerette menyasszonyát s ez a nagy, végtelen szerelem okozta halálát . . .
