Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-16 / 7. szám
2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. november 16. 7 szám. Thalj' Kálmán igen meleg szavakban,legteljesebb rokonszenvét fejezi ki a horvát felszólalások iránt s azok fölött pártja nevében is örömét fejezi ki. Csávolszky Lajos hosszasan fejtegette az iiidemnitás elleni állásfoglalását, végül kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el. A vitát hétfőn folytatják. Budapesti levél. A „Szatmári Hírlap* számára. Irta : Lux Terka, Budapest, nov. 14. E hét a szinházi események, művészetek és tanítások hete volt. (Hála Istennek, nem a sikkasztásoké, de azért ez is került benne.) Hogy a tanításokon kezdjem, háromféle közönség szellemi táplálékáról van gondoskodva a főváros tudomány világában. Előadást tartanak a zöldfa utczai önképző egyesületben a müveit nők számára, az egyetemen mindkét nembeliek számára, és négy kerületben a szegény tudatlan felnőtteket tanítják az elemi és egyébb közhasznos tárgyakból. Ezeknek a tudatlan felnőtteknek a tanulása megható és erkölcs szociológiai tanulmány is egyúttal. Az iskolák, mindkét nemből tömve vannak tanulni vágyó közönséges napszámosokkal, fiatal és idősebb iparos legényekkel, dohánygyári és más munkás leányokkal, kaczér cselédekkel, de vannak köztük értelmesebb és jobb házból való fiatal emberek és leányok is, akik jóval túl vannak az elemi ismereteken és a könyviteltant tanulják. Ennek a tudatlanságnak bevallása és az alkalom megragadásai hogy tanulhassanak, igazán megható látvány. Künn a ragyogó utczák világítása mellett hullámzik a látni és láttatni akaró gazdag és értelmi osztály s bennt a nagy rideg iskola termekben felnőtt emberek tanulják az ábécét, hogy az élet rettenetes konkurrencziájában, ahol annyi az ügyes és értelmes ember, előnyösebb pozziciót teremthessenek maguknak. őserejóben rejlő kincset a nemzet közvagyonosodása és állandó fejlesztése érdekében értékesíteni lehet. A dolgot biró kéz, ha munkája van, nem hagyja ott a tűzhelyet. A munka alapja a család existentiájának. Munkáról kell tehát gondoskodni és nem az útlevél kiadásának megnehezítéséről. Az éhező ember nem útlevelet, hanem kenyeret akar kapni! Ezt talán majd megadja egy másik minisztérium, a melyik kevesebb epithetonnal, kevesebb szóvirággal fejezi ki gondolatait, de annál erélyesebb kezekkel lát a cselekvéshez. Válságos hirek jönnek felülről, hogy a kormányban változások lesznek. Mi minden változás elé bizalommal, várakozással nézünk. A stag- naczió visszafejlődést jelent, a változás a javulás tengernyi reményével kecsegtet. Minden kormány igyekszik jó lenni. A mostaniról is azt mondják, hogy jó. Lehet, hogy igazuk van, nekünk azonban nem jó s velünk együtt sokan érzik, hogy nekünk van igazunk. Juvenal. S azok a fáradt, egész napi munkától elcsigázott alakok, a napi munka végeztével sietnek az iskolába, hogy megszerzők azt, amit a gyerekkorban vagy nem akartak, vagy nem lehetett megtanulniok. S a foltozott ujasu, kapott és ros- kadt lábbelijü magyar munkás, akinek természettől fogékony és rendes eszét kiíiczamitják a korcsmái érintkezés közben a külfödről bekerült, vagy külföldet járt munkások rosszul értelmezett szoczialis fél eszméi s aki az urat és minden jó ruháju embertársát gyűlölettel nézi, mo3t naiv, gyerekesen biró restekkel figyel tanítójára, aki mosdat- lanszáju vén nebulóknak, isteni türelemmel magyarázza, hogy mi a külömb- ség a nagy á és a kis á között. S a női osztályban, a nyomorúságtól korán hervadt azon asszonyok hasonló komolysággal igyekeznek minél szebb betűket írni a léniázott irkákba s mig egy kis esinos, vöröshaju kaczér szobaleány mélyen az irkája fölé ha- í jolva, nagy buzgalommal ir le egy nagy j h-át, halkan súgja a társának : én pin- czérnő leszek, mihelyt megtanulok írni \ és olvasni. — Én meg mészárszékbe j megyek kasszához, — súgja a másik. : És serczegnek, akadoznak a tollak az irkák papirosain és dura szájú, romlott gondolati! asszonyok és férfiak elmerengve az ő kis tudásuk igaz és nagy vágyába, mogtisztultan ülnek két órán keresztül a gyerekek padjában. Tehát szellemi tevékenység hu- mánitás dolgában nem lehet kifogás a főváros társadalmi életében, mint ahogy nincs is. A fővárosi ember, aki ismeri, ha nem is produktiv közelségből a nyomort, soha sem marad érzéketlen a hu- maniszmus iránt, valamint részt vesz minden szellemi mozgalomban, — ez utóbbit ha nem is lelki szükségből, de a divat iránti kényszerből. S valljuk be, hogy az eszközök iránt nem lehetünk fmyásak, de azok a czélt szolgálják. Innen van, hogy a nagyközönség mindig csak azt fogyaszt, ami divatban van. Olyan színházba, olyan ezukráz- dába megy, ami divatos olyan kiállítást néz meg, amit a reklám divattá szentelt s olyan Írókat olvas, akik ismét csak — divatosak. (S hogy magyar könyvet olyan keveset olvasnak nálunk, annak a kiadók az okai, akik nem hoznak divatba Írókat.) Tessék nézni, Schakespadit is hogy akarja divatossá tenni Somlyó: A közönség már úgy van a klasszikusokkal mint a beteg gyerek a régi orvosságával, amelyet már ismer az üvegről és nem akarja bevenni. Ohó! gondolta magában Somlyó, tegyük uj, szép, rózsaszínű üvegbe s telt házi nézte az operában a szenliván éji álmot. Nincs nagyobb gyerek a közönségnél. A kívánsága révén mindent beszed, még tán a czipővikart is megenné szilvalé helyett, ha szépen fölengedik néki, és rejtélyesen elzárt sze- lenczóben szervírozzák eléje. Ott van a Pál-féle képek égése is. Ez is jó reklám volt úgy a külföld mint, az itteni közönség érdeklődésére. Lesz most Pál bucsujárás, csak nyíljék meg a Szalon! S a művészeti kiállításoknak itt van a nagyhete. Mindenfele, mindenféle kiállítások. Ott van a Valentini regény kol- lectiója, iparművészeti kiállítás, most nyílik meg a műcsarnok, ezután a Szalon, ott van Blaháné a nemzeti szinházhan. Pálrnay a Magyarban. Márkus! az uj spanyol drámában, káprázatos! toilettekkel. Hát most már érdemes feljárni a vidékieknek a fővárosba. A szezon nagy káprázatos kapuja megnyílt, s minden háromezer forint évi jövedelemmel biró egyénnek nyitva áll. A ki nek ennyi a jövedelme, az bizony Isten vét a jó hazafiság fogalma ellen, ha a családjával legalább három hetet nem tölt el a fővárosban. Azért hát csak rajta, nagyságos j asszonyom, és kisasszonykáim, cziró- gassák a kedves férj: vagy papa sza-1 kállát mert a pésti mulatság megér- j demli ezt a kis fáradságot. Ott vannak a szép és nagy színházaink, az igazán nagy művészeink, mért ne higyjenek mindig a rosszj szájú pesti-kritikusoknak, művészi előadásokat is produkálnak. Majd mindig | a színházakba. De azok a kritikusok cseh fürdőbe járnak nyáron, télen meg a kalábriász pártik mellől állnak fel és ! mennek a színházakba, hogy ne látnák hát feketének még a Márton koma ibolyakék szemét is ! És mosoda toilettek, és hogy mi mindenek vannak a Kossuth Lajos és vám-utezai kirakatában hölgyeim I Ha én azokat önöknek mind elszámlálom, a férjeik kiátkoznak engem a világból. Pedig nincs igazságuk, mert okos asz- szonyban nem mindjárt birási vágyat ébreszt a szép asszonyi limolon, csak az extetikai ízlését ragadja meg. Tehát jöjjenek Budapestre, mert most igazán „szép itt“! Küzdelem az eloláhosodás ellen. A nagy károlyi gör. szert. kath. hitközség sérelme. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1902. nov. 15. „Nemzeti küzdelem“ czim alatt érdekes s megszívlel ósreméltó füzetet adott ki a nagykárolyi görögszer- tartásu katholikus magyar hitközség. A magyar társadalom segitségéhez folyamodik, hogy magyar jellege megtartása czóljából támogassa ama mozgalmában, amelylyel ki akar válni a nagyváradi román püspöki egyházmegyéből, hogy visszatérhessen a munkácsi görög katholikus magj'ar püspöki anya-egyházmegyéhez. A füzet elmondja, hogy a tiszta magyar egyházközséget feltartózhatat- lanul eloláhositja az oláh egyházi kormányzat fenhatósága. Azt a téves felfogást akarják elhitetni, hogy a gö- rög-katholikus vallás, melyet orosznak és ruténnak is neveznek, azonos a románnal és más idegen nemzetiség fogalmával. Történelmi adatokkal bizonyítják, hogy ez falsifikáció, hogy ők tőzsgyökeres magyarok, akiket a ruhájuk kény szeritett román nyelvű anyakönyvezéssel, román nyelvű egyházi nyelvvel és tősgyökeres román lelkész segítségével végképp el akar- | nak szakítani a magyarságtól. Minthogy eddigi papjuk, ki hazafias magyar ember volt és teljes erejével ellentállott az erőszakos elolákositás- nak, ez óv havában elhunyt, hogy visszaállítsák azt az 1824. óv előtti állapotot, amikor a munkácsi görög- katholikos magyar püspöki egyházmegyéhez tartoztak, kérvényt intéztek a nagyváradi román püspökséghez, amelyben elbocsátásukat, és azt kérik, hogy kérelmük teljesítése reményében ne is írjanak ki pályázatot a megüresedett lelkészi állásra. Amennyiben kérésüket nem teljesitik, és román ajkú papot állítanak egyházközségük élére, készek inkább egyenkint és összesen más hitre áttérni, semhogy egy idegen érzelmű pap magyar mivoltukat veszélyeztesse. Időközben Pável püspök elhalt és az egyházmegye ideiglenes kormányzója, dr. Laurán Ágoston püspöki helynök a kérvényt figyelemre sem méltatva, a román püspöki szentszék kihirdette a pályázatott. E hírre a hitközség egy küldöttsége Nagyváradra ment, óvást emelt az önkényes erőszak ellen és a pályázat visszavonását követelte. Egyben kijentették, hogy készek, ha kell, országos botránynyal is megakadályozni, hogy a kinevezendő lelkész betegye a lábát a hitközségbe. Hiába! A román püspöki helynök merev utasítással felelt. A kinevezett lelkész azonban tudomást szerezve a hitközség állásfoglalásáról, lemondott, mire a szentszék újra kihirdette a,pályázatot. S a magyar parókiára ki is neveztek egy oláh papot, mire a hitközség az ellenséges egyházi fenhatóság ez eljárásával szemben egy memorandumban a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordult. Az ügy most ott van elbírálás alatt, s az egyházközség, hogy meggyőzze igazáról a közvéleményt és rámutasson arra a veszélyre, amelylyel kérelme elutasítása járna, részletesen megírja az egyházközség dolgait, remélve, hogy az igaz magyar, hazafias ügy érdekében számíthat a közhangulat nyomására. Rablás fényes nappal. Kifosztott kereskedő. — Saját tudósítónktól. — Szatmár. november 15. Vakmerő rablás történt tegnap délután a vasút mellett elterülő Kossuth kertben. Konyárdi Károly nagybányai kereskedőt, ki nyugodtan haladt az utczán hátulról megtámadták, le- teperték és mindenéből kifosztották. A vakmerő rablók névleg Varga Pál, sármunkás és Danó Ágnes rovott múltú csavargónő, már a rendőrség kezében vannak s kihallgatásuk alkalmával beismerő vallomást tettek. A rablás részleteiről tudósitónk a következőket je lenti: Konyárdi Károly, nagybányai kereskedő, a tegnap délutáni vonattal érkezett Szatmárra. Gyalog indult az állomástól a város felé a néptelen utón. Aligtett egy pár lépést, midőn hátulról valaki hirtelen megragadta és leteperte a földre. A megtámadott kereskedő rémülten védekezett az orvtamadók ellen s segítségért kiáltott de hasztalan, mert éppen akkor senki sem járt a közelben. Az atléta termetű, erős támadónak kizárólag honi gyártmányú czipő-íizlete------ . -------- SZATMÁR, Deák-tér*. ...—.... ------— Az őszi idényre a legfinomabb férfi-, női- és gyermekezipőit nagy Választékban ajánlja a yásáflÓ kÖZÖÜSég figyelfflébB.