Szatmári Hírlap, 1902 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1902-11-14 / 5. szám
2 Szatmár, péntek SZATMÁRI HÍRLAP. 1902. november 14. 5 szám selőválasztások idején a margittai kerületben zajlott le, a két jelölt pártja közt. Az általános választásoknál, Örley Kálmán, a kormánypárt jelöltje győzött, de a függetlenségi jelölt, Szatmári Mór hívei peticzióval megtámadták a mandátumot és a Kúria — miután Örley időközben önként leköszönt man dátumáról — a margittai kerületben uj választást rendelt el. A második választásnál ismét Örley és Szatmári állottak egymással szemben s a választás Szatmári Mór győzelmével végződött. Most meg a kisebbségben maradt Őrley párt hívei támadták meg a választást, s nagyon kétséges, hogy a győztes Szatmári, aki Szatmár város szülötte, megtarthatja-e mandátumát? A vizsgálatról, miután Szatmári Mór e város szülötte s bizonyára sokan lesznek itt, akik az ügy iránt érdeklődnek — részletes adatokat szereztünk be, a melyekről tudósitónk értesítése nyomán, az alábbiakban számolunk be: A Plopu György dr. táblabiró vezette vizsgálat, amely a megtámadott margittai választás ügyében már a második hete folyik, még valószínűleg egy hetet vesz igénybe. A mai tárgyaláson Őrley Kálmán négy tanúját közöttük két gimnázista tanulót hallgattak ki. A tárgyaláson jelen voltak -. Szatmári Mór országgyűlési képviselő, Őrley Kálmán, a kérvényezők részéről Fojthás Ödön dr, a választás védők képviseletében pedig Rosenthal Mór dr, és Aigner Adolf. A kiküldött vizsgálóbíró délelőtt 10 órakor nyitotta meg a tárgyalást s először Schreiber Sámuel margittai főszolgabiróságí napdijast hallgatta ki. A tanú előadta, hogy a második választás előtt rövid idővel Margittán a kis- piacztéren beszélt Mandellel, aki többek között igy szólt hozzá: — Azt hiszi Schreiber ur, hegy én olyan fanatikus 48-as vagyok, azért bocsátkoztunk ily borzasztó túlzásokba s azért szálltuk meg a kerület minden községét embereinkkel? Dehogy is, hanem mert mi Szatmári Mórral szemben meg nem választása esetén igen nagy fizetési kötelezettséget vállaltunk. Azért kellett törekednünk a Szatmári megvá- j lasztására, hogy ezeket a költségeket lerázzuk a nyakunkról. Mindezeket a múlt héten is szemébe mondtam Man- delnek, mire ő úgy nyilatkozott, hogy ilyen formán beszélt, de nem mondott ilyen sokat nekem. A tanú azután a biró kérdésére előadja, hogy a választási költségek fedezése czéljából állítólag kibocsátott ívről semmi tudomása nincsen. Ezután két VII. gymnazistát hallgatott ki a vizsgáló biró. Az egyik Medvesi József előadta, hogy nem volt jelen Szatmári Papfalván tartott prog- rammbeszédén, igy csak keveset tudott | mondani s többnyire csak hallomás után beszélt. A másik diák tanú Borsos Béla volt, aki a kir. kúria végzésében foglalt j s Szatmári Mórnak tulajdonított inkriminált kifejezéseket hallotta Papfalván, j amikor a képviselőjelölt ott programm- | beszédét tartotta. A biró kérdésére a j diák előadta, hogy látta Buzinkay Jenő papfalvai segédjegyzo följegyzéseit, a j melyet Szatmári programmbeszédéről | Papfalván készített, de az nem stenog- ! ramm, hanem közönséges írás volt. A j segédjegyző csak a főbb dolgokat je- gyezgette, később azután kibővítette és ! letisztázta. Namecz Károly középesi segéd- ! jegyző volt a mai tárgyalás utolsó ta- j nuja, aki Szatmárinak Papfalván tartott beszédét ugyan nem hallotta, de a Középesen tartott beszédét lejegyezte, s másnap amikor Buzinkay Jenő pap falvai segédjegyzo és Borsos Béla gimnáziumi tanuló öt Középesen felkeres- J ték, összeolvasták az általa s Buzinkai ; által készített jegyzeteket, a melyet Szatmári programmbeszédéről vettek fel s akkor meglepetéssel konstatálták, ! hogy azok teljesen egyeznek. A tárgyalást Plopu György dr. táb- ! labiró délután 2 órakor zárta be. A I tárgyalás végén Rosenthal Mór dr. j nagyváradi ügyvéd bejelentette, hogy a ! védelmet átadja Aigner Adolfnak s eltávozik Margittáról, egyben 1200 korona védői dijat kért, a peticzió eredménytelensége esetén Örley Kálmán terhére megitéltetni. NAGYKÁROLY! HÍREK. * Erzsébet ünnepélyek. Boldo- ! gult Nagyasszonyunk Erzsébet királynénk emlékét kegyelettel fogja Nagy- Károlv város is megünnepelni. 19-én délelőtt 9 órakor ünnepélyes gyászmise lessz a r. kath. templomban, melynek végeztével a városi tornacsarnokban a főgimnázium ifjúsága tart ünnepélyt a következő programmal: 1. Hymnus Erkeltől, előadja az énekkar. 2. Re- quem Vatom Ernőtől, előadja Papp György Vili. o. t. 3. Offerto anin Hűbéritől előadja a zenekar. 4. Gyászének Klósztól előadja az zenekar. 5. Czip- ruslombok Nagyasszonyunk ravataláról Lamport Gézától, előadja Kosa Lajos VI. o. t. Septeni magyar egyvelegből: előadják Irtisz Miklós, Traub Mihály Shuszterich Béla, Graudsch Gyula, Papp János, Horváth Kálmán Vili. o. t. 7. Alkalmi beszéd tarja Hám József igazgató. 8. Szózat Erkeltől előadja az énekkar. — A kereskedő tanonczis- kola folyó hó 16-án, vasárnap délután 3 órakor fogja a gymn. helyiségében megtartani a gyászünnepélyt. A kath. legényegyesület pedig 24-én fog ünnepelni. * Érdemkereszt felfűzése. Nagy László nagvari őrmester a múlt évben Nagy Árban kiiitöft tűzvész alkalmával egy égő házból saját élete koczkázta- tásával kimentett egy már ájultan össze esett asszonyt. E vitéz tettéért az ezüst érdem kereszttel lett kitüntetve melyet folyó hó 9-én tűzött fel mellére Nagy- Károlyban az egész honvédzászlóajt és csendőrség jelenlétében Barkóczy Fe- rencz zászlóalj-parancsnok szép beszéd ' kíséretében. * A nagy-károlyi dalegyesület folyó hó 11-én kedden választmányi ülést tartott, melyen sajnálattal vették tudomásul Makay Józsefnek, az egylet volt buzgó választmányi tagjának elhunytét s emlékét jegyzőkönyvileg megörökítették. Tudomásul vette a választmány, hogy az egylet közre fog működni a „Lorántíly Zsuzsanna egye-\ sülét“ által dekzember hó eléjén ren-j dezendő felolvasó estélyen. Végül elha-j tározták, hogy deczember hó 20-án a | polgári olvasókör helyiségében dales- j télyt rendeznek. A honvédség köréből. A nagykárolyi honvédtisztikar kebeléből Makay József százados az első gyalogezredhez, Kund József főhadnagy a 23-ik és Papp Gerő hadnagy a 9-ik gyalogezredhez lettek áthelyezve. Távozásuk érzékeny veszteség a város társadalmára nézve, melynek mindannyian kedvelt tagjai voltak. A távozók helyett Nagy-Károlyba lettek áthelyezve : Isse- i keutz Antal százados a 23-ik gyalogezredtől, Fertő szentmiklósi Artura Kálmán százados az első, Tuurli István hadnagy a 9-ik gyalogezredtől és végre Kovács Gusztáv főhadnagy a szatmári első zászlóaljtól. * Felolvasó estély. A szatmár- vármegyei Lorántffy Zsuzsánna egyesület deczember hó 7-én a városháza nagytermében a vármegye több előkelő tagjának közreműködése mellett felolvasó estélyt fog rendezni, melynek programmját legközelebb közöljük. álló rekvirendusok közül csupán egy nyitotta föl az Írott pátenst az alatt, mig nála időztem. Ezt fölvilágosítottam valahogy a többit a jó öreg lelkész utólagosan oktatta ki. A midőn rekvirendusi körutamat befejeztem, Rácz bácsi ezzel fogadott: — Na ugye nem lett baj ? Látja öcsém, nekem is volt ilyesforma esetem, mégis pap lett belőlem. De volt Tarnodán másforma balesetem is. Ott az a szokás (vagy talán csak volt), hogy az ünnepi diákot nem engedik a szomszéd faluba gyalog menni, hanem lóháton küldik át. Az udvariasságon kivül azt tartják, hogy lóra termett nép a magyar, tehát a legátusnak is meg kell tudni ülni a lovat. Nekem is rendeltek ki egy mo- kány lovat s hozzá egy jól megtermett legényt egy másik lóval. A legény arra való volt, hogy a két lóra felügyeljen no meg ha szükség lenne rá, a légá- tusra is. A legény kantárszáron húzta maga után a két lovat s mikor hozzám ért, oda szólt : — Üljön föl legátus uram! Van rajta nyereg is. Maga csakúgy szőrén szándékozott megülni a lovát neki nem kellett nyereg. A délelőtti órákban valami permetező eső esett, mely az utat kissé I síkossá tette. A lovaglásnak pedig a délutáni órákban kellett volna megtörténnie. Valahogy felkapaszkodtam a nyereggel ellátott lóra. Minthogy azonban nem igen voltam a lovagláshoz szokva, csak úgy lógtam ide-oda. A mig a falu végén levő patakhoz értünk, nem esett baj. Hanem itt már ugratni kellett. A legény ment elöl s lovával együtt szerencsésen átrepült a patakon. Az én lovam eleintén nem akart a pataknak menni, de a mint látta elől a másik lovat, neki iramodott ez is. Az ugratás alkalmával én a nye regben oly nagyot zökkentem, hogy az egyik kengyelvas szíja menten elszakadt s én oldalt csúsztam. Csöpp híja, hogy a patakba nem cseppentem. A legény bátran száguldott elől. Én kiabáltam utána torkomszakadtából; de vagy nem hallotta, vagy nem akarta hallani; nem nézett hátra ... Az én lovamnak se kellett már ekkor sarkantyú, vitt, mint az Ítélet. Az volt a gyanúm, hogy a legény be van tanítva s engem meg akar a lovaglással tréfálni. Hanem azért megáltam a sarat keményen . . . Mikorra a szomszéd faluba, Dé- desre beértünk, jobban el voltam fáradva, mintha két napig gyalogoltam volna. A legény a leszállásnál ravaszul zet kérdezte tőlem: — No hát legátus ur, jó volt-e a lovon ülni? Mit tudtam tenni, rámondtám, hogy jó. (Magamban szidtam, mint a poklot.) * Jókain kivül még egy másik hírneves iró is emlékezetessé tette Tar- donát. Tóth Ede — kivel e tájon véletlenül, éppen ez időben találkoztam — szintén szerepelteti ezt a falut egyik pályadij-nyertes népszínművében, a To- lonczban. Jele, hogy ő is megfordult valamikor itten. A kis bükaljai falut tehát regényből és színdarabból is ismeri Magyar- ország műveltebb közönsége. Az igaz hogy másról nem is. De hát egy, világtól teljesen félreeső falunak annyi hir is elég! . . . ÚJDONSÁGOK. Magyar fiuk nem lehetnek tisztek. Ismét a német nyelv! Szegedi jelentés szerint a báró Fejérváry Géza nevét viselő szegedi negyvenhatos gyalogezred ama önkéntesei közül, kik az elmúlt katonai év végén, sikerrel tették le a tiszti vizsgát, többen a következő német nyelvű litografált levelet kapták: „A 7. hadtestparancsnokság 3767. számú ez év julius 3-án kelt rendelete alapján értesítjük, hogy ezúttal nem terjeszthettük elő tartalékos tisztté való kinevezésre, mivel nem beszéli a német szolgálati nyelvet. Azt, hogy ön erről tudomást szerzett, köteles felzetileg postafordultával jelenteni." A szóban levő valamennyi önkéntestől elfogadta az idei vizsgáló bizottság a magyar feleleteket, de most a német nyelv nem tudása miatt mégis kimondják tiszti rangkóp- telenségüket. Egyébként is a szolgálati nyelv tudása főként a katonai szolgálat terére, vagyis a német vezényszavakra ^vonatkozik. — Hogy ezt tudja-e a tisztjelölt, azt a vizsga gyakorlati részében szokta elbírálni a bizottság. Már pedig a szóban levő önkénteseknél több esetben nem is követelték a gyakorlati vizsgát. Ezt pedig csak olyan tiszt jelöltektől nem szokták követelni, a kiknek jó minősítést ad a századosuk. És a minősítés kiterjed arra is, hogy mit tud a jelölt a gyakorlati német nyelvből, tud e vezényelni és milyen a föllépése a front előtt? Csak a jó minősítésű jelöltet szokták fölmenteni a vizsga gyakorlati része alól. S ime ezúttal azok is kaptak értesítést, hogy nem lehetnek tisztekké, akiket föl is mentettek a gyakorlati vizsga alól. Az érdekelt önkéntesek e sérelmüket a képviselőház elé készülnek vinni s igy ezzel az amúgy is jócskán felgyülemlett katonai ügyek száma újra megszaporodott. A ,-Szatmári Hírlap“ újdonság pályázata. A legjobb újság az, a melynek szerkesztésében a közönség is részt vesz. A nagyközönség maga egy óriási hírforrás, mert ezer dolgot, eseményt lát, hall, tapasztal. A „Szatmári Hírlap“ ezennel fölkéri a közö»séget, vegyen részt abban a törekvésünkben, hogy ez a lap a Szatmár és Szatmárvármegye életének, eseményeinek nap-nap után hü tükre legyen. Hogy a t. közönség ebbeli fára<
