Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)
1913-06-09 / 11. szám
* > V 2. oldal Szatmári Hátlő SÍ. szám marad más választás, minthogy segítői, vagy gyilkosai legyünk. Ä társadalmi együttlétnek vannak bizonyos feltételei, a melynek elhanyagolása nagyban devalválja az egvüttlét előnyeit. De nem a jósziviségtől várják a megmentést, hanem a politikai észnek adják át a szót. Mert érzékenységünk hamar megnyugszik, ha szivünk sugallatát követve kisebb- nagyobb alamizsnát vetünk oda. A politikai értelem azonban az önzés minden megtévesztésén, a hamis fogalmak ködképén át látja a végső konzekvenciát és kénytelen beismerni, hogy a társadalom, mely a vagyonmegosztás rengeteg ellentéteit mutatja, melynek milliói tudatlanságban, nélkülözések közt züllenek el, tulajdonképen még a íélbarbárság stádiumában van és hogy ez a társadalom nem tud igazi kultu- turáí, igazi humanizmust produkálni. A nagy kérdést eképpen foglalhatjuk össze: Van-e remény arra, hogy a proleíáriátus anyagi és szellemi szintjét rendszeresen, nem korrumpáló alamizsnák formájában emeljük ? Ävagy be van- e írva a sors könyvébe, hogy az emberiség nagy zöme, a milliók nyüzsgő tömege örök sötétségre és nélkülözésre legyen kárhoztatva? Voltak nagyszerű rajongó apostolok, akik a tömegek megváltását, a jólétben való részesítést hirdették. Tévedés, vagy jóakaró csalódás, avagy vakmerő önámitás és népboiondiiás volt-e ez? Ä vallás a tömeg szenvedéseire azt mondja, hogy majd a túlvilág! életben kárpótlást nyernek. Ez tulajdonképen állásfoglalás a nagy problémával szemben. Mert burkolt formában, a lehető legnemesebb és legfinomabb körülírással mondja, hogy ezen a földön nincs a tömegek számára segítség. Ä társadalmi problémának nincs földi megoldása, csak transcendentál is vigasza. De az ember nem nyugcdha- tik bele az elutasító Ítéletbe. Végig jár minden fórumot, fáradhat- ían agya mindig uj ötletet vet fel és uj próbálkozáson, uj megoldáson kísérletez. A jólét után való sóvár éhség az egyént izgatja, lelkét forrongásba hozza. Az állam, a saját biztossága és eilődése érdekében is kénytelen a zúgolódó tömeget valahogyan lecsillapítani. Az ókori politikusok, mint Só- Ion, az adósságok elengedésével, a szeiszakteiával iparkodtak a szegénységen segíteni. A Grach- usok az ager publicust osztották fel és a gazdag bitorlóktól elvették, amit 800 holdon felül magukhoz ragadtak. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszabály csak pillanatnyi segítséget hozott és hatása csak múló jellegű lehetett. A modern szociálismus erősebben fogta meg a problémát és annak gyökeres megoldását keresi. Ok nem vagyonfelosztással állanak elő, hanem a termelési rendszert akarják átalakítani. Nem a kincsekben való részesítésről van szó: a szociálizmus a munka hozadékára helyezi a íősulyt és igazságosabb osztályt követel. Itt van a Kérdés bunkója. Ez a problémának ütközőpontja. Marx azt tanítja, hogy a proletár azért szegény, mert munkája értéktöbbletet produkál, mely nem neki, hanem a tőkésnek jut. Itt van az öreg hiba. Igazítsuk a dolgot úgy, hogy a munkás munkájának egész hozadékát megkapja, akkor aztán az összes bajok, melyeket mindenféle ku- ruzslással és jóakaró gyógyszerekkel iparkodnak orvosolni, egyszerre eltűnnek. Ruházzuk át a társadalomra a termelési eszközök tulajdonát. A termelés legyen államilag szervezve! Az államiegyen a monopolisztikiis tőkés, a kizárólagos munkaadó, a mun- kahozadék igazságos széíosztója. Állami termelésszervezése! De aki kimondja ezt a szót: „szervezés“, pláne „állami szervezés“, az egyszersmind azt is mondja: „uram, kényszer és hatalom“. Az visszaesik a régi állapotba, mely nek alapja az, hogy vannak parancsotok és engedelmeskedők, urak és szolgák, vezetők és alávetettek, kizsákmányolók és a kizsákmányolás objektumai. Hát az emberiség sohasem tudna ettől az átoktól megszabadulni ? ! Erre a kegyetlen felelet az, hogy: Nem ! Kultúra és állam- nem létezhet szervezet nélkül, mely vezetésen és alávetettségen alapul. Az ember a civilizációra csak a kényszer és fegyelem vaskeze által fogható. Ebből önként folyik a tömegek kormányzása és kizsákmányolása. Mindig volt valaki, a- ki az értéktöbbletet zsebrevágta: vagy a törzsfőnök, vagy a feudális várur, a gyártulajdonos, vagy a szociálisía állam kormánya. A kizsákmányolás örökkévaló. Csakis a formái változnak: van a barbár rabszolga, van a középkori jobbágy és van a modern proletár kizsákmányolása A kultúra mindig csak kevésnek az öröksége. A jólét nem mindenki számára terem e nap alatt; nem mindenki találja meg terítékét az élet bankettjén. A természet is millió csirát hoz elő, hogy egyetlenegy virág fejlődjék. Hasonló sors jutott az emberiségnek. Ez a kegyetlen valóság. A természet és a társadalom arisztokrata szervezet, mely százezrek feláldozásával fejlődik és halad. Ez az örök törvény. Fogadjuk megadásai a kegyetlen igazságot. Nem szabad az élet értékét túlbecsülni. Evvel a szociológia eljutott oda, ahova a vallás is vezet. p Ilii mozgőiőnykáp-szinliáz Kazínczy-utca, Iparos-Otthon Mai és holnapi műsor: 1. 2. 3. 4. Ä saison legnagyobb detektiv drámája 4 felvonásban. 5. A figyelők. Humoros. 6. Az őrnagy kalandja. Hum. 7. A gyámoltalan kérő. Hum. 8. Müsoronkivüli szám. Helyárak: Páholy 1 kor., I. hely 80 f., II. hely 60 f., III. hely 40 f., Gyermekek felét fizetik. Előadások hétköznapon este fél 7 órától, vasár- és ünnepnapokon d. u. 3 órától éjjel 11 óráig. 1 Escheni és Sárvári iesvaj, b TelEÍDn 336. Naponta frissen pörköli kávék, Prágai-sonka, hideg felvágó!- Eoryitís FlíklOS-ná! Heller és Kugier bonbonok, lak, pezsgők és borok <3 Deák-tér [városi bérpalota] [> fűszer és csemege áruk. T3I Telefoni megrendelések azonnal házhoz küldetnek.
