Szatmári Hétfő, 1913. március-június (1.évfolyam, 1-12. szám)
1913-05-12 / 7. szám
2. oldal Szatmári Hétíő 7. szám ként politikai agitáció kell: — azért kell a „Gy. O. Sz.“ — mindenképen és oda is, ahol nemcsak gyáripar nincsen, de nincs meg a megértés sem ahoz, hogy minő gazdasági és politikai törekvések vezethetnek el a gyáripar megteremtéséhez. Talán nem kell mondani, hogy ha ez a szempont határozza meg a szövetkezés szükségének a mérvét, akkor Szatmáron magát a központot kellene letelpiteni ; de legalább is egy fiókot kell megalapitaniok a gyári méretekhez közeledő iparunknak és támogatni kell ezt az alakulást itt Szatmáron minden progresszív irányú tényezőnek. Bizonyára véletlen szerencse folytán Szatmáron lesz f. hó 18-án d. e. 10 órakor a Gy. O. Sz. ez évi vándorgyűlése, de része van benne annak is, hogy Hegedűs Lórántot édes atyja kegyeletes emléke is vonza ebbe a városba. Ő maga jön el és előadást tart az aktuális gazdasági kérdésekről, bizonyára nagy hallgatóság előtt. Nagy tanulmánya és európai nézetű nemzeígazda, akinek az előadásától még a szatmári intel — akarom mondani indolencia sem fog elmaradni. Evvel a vándorgyűléssel kapcsolatosan lesz a szatmári fiók alakulása, amely iránt már megvan a kellő érdeklődés. Ennek az érdeklődésnek kellő felfokozása elsőrendű városi közérdek. Városi érdek elsősorban az, hogy legyen olyan központtal is ösz- szeköttetésünk, amely a gazdasági és társadalmi haladás központja. Eleget járnak innen olyan központokba, amelyek épen az ellenkező célokat szolgálják. Amerikai M cipeli VUJÄNÄL íl korona. Panasz a halottak birodalmából. A kultúrának minél magasabb fokán van egy nép, annál jobban becsüli halottait. Ha végig járjuk a magyarországi városok temetőit, szebbnél szebb rendezett területeket találunk, melyeknek fentartására ezreket és ezreket költenek közpénzen. Ez megbecsülése a holtak emlékének és megbecsülése önmagunknak. Sajnos, — az a szatmári ember, aki önmagát megbecsülni akarja, nem mehet ki egyik temetőnkben sem, — csak akkor, ha már muszáj lesz kimennie. Meghalni amúgy sem nagy kedve van az embernek, — de ha látja, hogy hol fog emelkedni pályafutásának vége, — úgy végkép elmegy az embernek a kedve tőle. Nálunk ugyan bolond ember énekelheti el, hogy: „Temetőbe, sírba vágyom ..." De maradjunk a komolyság hangján, mert ökölbe szorul az ember keze, ha látja hogy kezelik nálunk a temető ügyét. Az 1876. évi XIV. t.-c. 116. §-a előírja: „Minden község köteles, egy a helyi népesedési és egészségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temető helyet íentartani. E kötelesség alól csak az esetben engedtetik kivétel, ha a községben egy, vagy több felekezeti temető létezik, melyben a temetkezés szabadsága biztosítva van.“ Eddig a törvény. Nálunk tényleg ilyen felekezeti temetők vannak és nincs köztemetőnk. Nem szándékunk ebből a kérdésből senki ellen fegyvert kovácsolni, de akinek egy csepp jóérzése van, menjen ki bármelyik temetőbe, nézze meg ott a rendezetlen temetkezést, az összevisszaságot, a gondozatlanságot, a sírok közti utakon emberma- gasságu gazt, szemetet. Aki még ettől sem borzad meg, menjen ki a vasút melletti református temetőbe s mindjárt a bejárattól jobbra nézze meg, hogy a szegény halottakat mint temették csapatostól a vasút árkába, s hogyan dobálják rájok a töltésépítés földjét. Kell, hogy akadjon a törvény- hatósági bizottságunkban jóérzésü képviselő, aki megnézi ezeket az állapotokat és a kommuniíásban szóvátéve a dolgot, követeli, hogy állítsunk egy rendesen gondozott köztemetőt, melynek sírjait a városi kertészet megfelelő díjazás mellett gondozza. Ez áldozatba sem igen kerül, mert a sírhelyek árai megtérítik a terület bérét, csak egy kis fejtörés az egész, egy kis tenni akarás. Polgármester ur, ne az legyen a válasz, hogy nem elég bajom van az élőkkel. . . . / Tescöeni és sárvári ieavaj Sßroiäa Miklösoál ájTPM|11 A városi vízvezeték és csatornázás. Irta: Kovács István, oki. gépészmérnök, városi vizmll.igazgatő*. III. Közlemény. Mindaz a viz, melyet a föld belsejéből akár forrás, akár fúrás folytán nyerünk, tulajdonképen a légkörből veszi eredetét oly módon, hogy a felhőkből esőzés alkalmával keletkezett csapadék egy része elpárolog és felhőt képez, másik része azonban a földbe jut és a talaj áteresztő voltánál fogva mindig mélyebbre és mélyebbre kerül. Vannak esetek, mikor patakok, folyók vagy más ily nagymennyiségű álló vagy mozgó vizek mentén a csapadéknak nincs ideje beszivárogni a földbe, hanem közvetlenül az ilyen nagy befogadókba kerül, mely a párolgásnak azután bő táplálékot nyújt. R földbe szivárgott vizek közül azok, melyek különösen hegyes vidékeken hullottak a földre, a vizvezető rétegek alakulása folytán források alakjában napvilágra jönnek s lefelé haladva patakokat, folyókat és folyamokat képeznek. Épen a víznek eme tulajdonsága következtében a hegyes vidékeken tömérdek kisebb nagyobb forrás található és számuk valamint bőségük rendesen annál nagyobb, minél sűrűbb a hegyvidék növényzete. Növényben szegény hegyvidékek, kopár hegységek ritkán bírnak forrásokkal épugy, mint az át nem eresztő rétegekben gazdag, vagy mészkő hegyek. Ä sikvidékü, vagy sikfekvésü területeken források csak kivételesen fordulnak elő, miért is ebban az időben, amikor a technikai tudomány nem rendelkezett a kellő eszközökkel a viz beszerzésre, a vándorló népek főleg a folyók és folyamok mellett telepedtek le s a forrásokat, illetve azok berkeit valósággal szenthelynek tekintették, mivel életfentartásuk legelső és leg5 Telefoni megrendelÉsek azonnal házhoz küldetnek. 3T s> á 6—10 TeIeIdii 336. Borgida Miklós -nál DEák-tér [Városi bérpalota] Flaponta frissen pörkölt kávék, Heller és Kugler bonbonok, t> fűszer és csemege áruk. Tescheni és Sárvári teavaj, Prágai-sonka, hideg felvágottak, pezsgők és borok <]
