Szatmári Gazda, 1918. (10. évfolyam, 1-20. szám)

1918-11-30 / 20. szám

X. évfolyam. Szatmár, 1918. nov. 30,

_____________20. szám.

r

h S

Z ATM A RM EG Y El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Szerkesztősig és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 23. szám. Félemelet. Interurbdn-telefon 217. sz.

FlőfOeté«' árpk: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 kor. v Negyed évre“F*50 kor.

í>'atméf!cegyel Gazdasági Egyesület tagjai ‘-"^'HjjLrHnény ellenében dijmeníesen kapják.

Laptulajdonos:

A Szatmárcr.egyei Gazdaság? Egyesület, Lapvezérlő bizottság:

Böszörményi Emil ár. Demahítíy htvin

Bartha Kálmán Peiliő Gyű így.

Komoly siónál! gazdáinHIiöz.

Végre elmúlt a harcztereken az őtven hónap óta tartott öldöklés, katonáink, részben már haza jöiíek, jórészük az ily óriási tömeg elszálütásá val járó akadályokkal küzdve közeledik szintén otthonába.

Várjuk őket, nehezen várjuk nemcsak azért, hogy ismét körünkben legyenek, de hogy a hosszú időre üresen maradt családi fészekben a rémes aggodatmaí az általános boldog megelégedettség váltsa fel.

Hazánk nagy átalakuláson megy keresztül, hazatérő katonáinkra egész uj élet, uj berendezkedés vár, az avult, idejét múlta államforma helyett a köztársaság szabadabb eszméi hódítottuk térf, áthatva lelkünket a rég óhajtott független Magyarország soha nem remélt megvalósulásának bekövetkezett tényével.

Igen, ma már tényekkel állunk szemben, a köztársasági államforma kimondva, szentesítve a szabadság, függetlenség, egyenlőség ideális elve.

Miután azonban a bekövetkezett események tanúsága szerint igen sokan a szabadságot, függetlenséget és egyenlőséget félre magyarrázzák s a magyar gazda komolyságával össze nem férőfékevesztettségben tobzódnak, szükségét látjuk ebben az igen fontos, édes

Hazánk jövendő sorsát legközvetlenebbül érintő ügyben gazdáinkhoz néhány komoly szóval fordulni. Joggal tehetjük ezt, sőt kötelességünk, mert egyesületünk több mint félszázada szolgálja vármegyénk gazdái érdekeit, különösen pedig az utóbbi hét esztendő gazdasági nyomorúságaiban úgyszólván eggyé forrott gazda és egyesület.

Elsősorban is a hazatértekhez szólunk. Viseljék magukat itthon is komolyan, oly bámulatra méltóan, ahogyan odakint a harctereken bámulatba ejtették hősiességükkel, komoly elszántságukkal a félvilágot, ne hallgassanak felbujtókra és besúgókra, de lássák be, hogy öt esztendő nehéz keservei után az itthonmaradottak dicsőségére válik, hogy a családi otthon nincs feldúlva s komoly munkával, kitartó szorgalommal, ami fő egymást megértő jóakarattal és jó indulattól rövid idő alatt minden helyre hozható, különösen áll ez kisgazdáinkra nézve, akik itthon általában vagyont találtak, mert övéiknek bő alkalmuk volt piaci termékeiket jó áron értékesíteni, de ha nem is lenne úgy, akkor sem szabad oly könnyen, elhirtelenkedve megfeledkezniük s magukat, övéiket, mindnyájunkat, főleg pedig Hazánknat soha jóvá nem hozható áldatlan helyzetben hozni, pusztulásnak, megsemmisülésnek oda dobni.

r