Szatmári Gazda, 1918. (10. évfolyam, 1-20. szám)

1918-04-27 / 17. szám

X. évfolyam. Szatmár, 1918. április 27. 1 . gzánt.

§F 4

KOZ- jÉS Mj^ŐGAZDASAGI HETI! AP.

A SZÁTMARMÉGYÉ! pAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. > A SZATMÁRMEGYEí L0VERSENY-EGYLET,- oJ'r , Jiw! <-• * r- 4 i!

AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGlNEK HIVATALOS wZLÜNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

előfizetési ára;

Évre

.............................6 körej!a,

fé

l évre...............................3

if

egytd évre........................íflO ;

A. SBinamajjtl Uszdasági Egyesület tagjai tógdi lletmény ellenében díjmentesen kapják.

Laptulajdonos:

A Sz£tafármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság:

Bő&zCrményi Emil di. Domabidy István

Óai-Uia Kálmán Petiid György.

Szerkesziötég és kiadóhivataí:

Szatmár, Deák-tér 23. szánt,

hová úgy a lap szellemi, mint "anyagi oldalét érintő koziemények, hirdetések »s pénzek küldendők. Kézirá'okat nem küldünk vissza

Inter tír bán-teláfon 217. sz.

......------------ mi —.7 ni---Tg

Az uj termés rekvirálásáról.

Sedlmayr bécsi gazdasági főiskolai tanár, felvetette azt a kérdést, miként lehetne a katonaság, közellátás ügyeit rendezni és ezen felüli mennyiség pedig a szabad forgalomnak engedtessék át.

Sokat lehetne erről a kérdésről beszélni, egyet azonban az osztrák tanárral szemben tartozunk megállapítani, igyekezett tárgyilagos maradni, amennyire ez feltehető egy előkelő osztrák közgazdasági Írótól, a ki, — hiába, bizonyos mértékben mégis csak haza húz.

E tervezettel foglalkozott igazgató választmányi ülésünk f. hó 10-én tartott ülésében és f. hó 24-én a kiküldött bizottság melynek vé- lyeményét itt közöljük: magát az eszmét, hogy a katonaság és a közellátottak liszt szükségletének fedezésére megkívánt terménymeitnyiség, az eddig be nem vált rekvirálási módszer mellőzésével biztosíttassák, elvben helyesli annál is inkább, mert nem csak a gazdaközönség lesz megmentve az évente többször megismétlődő! rekvirálásokkal járó folytonos zaklatásoktól, de a rekvirálások kikerülését célzó és hatásában erkölcs rontó termény-elrejtések és tiltott utón való adásvételek , is megszűnnének, sőt eÍQ.ál- lana a tervezet életbe léptetésével a termelőkre nézve az a. valamivel igazságosabb helyzet/ hogy a beszolgáltatott mennyiségen félttfú-esetái

leges termény felesleget, a gazdaközönség megfelelő áron tudná értékesíteni; m ely körülmény remélhetőleg ösztönözné a gazda elemet nagyobb mennyiségű kalászos termény előállítására.

Mennyire helyesnek és szerencsésnek tartjuk az elmondottak alapján a javaslatot álía- I Iában, ugyanúgy szükségesnek véljük a főbb részlet kérdésekben észlelhető fogyatkozásokra reá mutatni.

Nagy hibája például a tervezetnek, hogy a számadatok mint a javaslat készítője maga is I hangoztatja nem pontosak, — márpedig, hogy j ilyen nagy horderejű munkálat helyesen le- i gyen kidolgozható ahoz első sorban a számadatok pontos megállapítása szükséges, — mit már e javaslat készítésekor, az eddig ösmert adatok alapján legalább is megközelítő pon- | tossággal, lehetett volna beszerezni.

A terményjárulékok megállapítására vo- - natkozólag megjegyezzük, hogy atfienuyiben hektáronként a tervezetben maximumnak feltüntetett 300 kgot meghaladva, figyelemrtiel a szükségletnek reális számadatok alapján kiszámított mennyiségére, az egész tervezet meghiúsulna s még is egy újabb rékvirálást keltene elrendelni. m V- v'

Egész természetesnek tartjuk hogy a ja- : vaslatot1 tervező tanát ur sem górrdoHa, a I nfegäfRäpitand^ • terményjárulékot úz ‘‘ egész ófL sszágra kitetyesítvé egyöhtétülég-