Szatmári Gazda, 1918. (10. évfolyam, 1-20. szám)
1918-04-13 / 15. szám
SZATMÁRI UAZLA 3-ík oldal. befolyással vannak, s kedveznek a herefélék elszaporodásának A, foszforsav trágyák közli! a thomassalak nagyobŐ jelentőséggel bír, mint a superfoszfát amelyből 2—300 kgr, hoídankint ősszel kiszólva alkalmazható, A foszforsav trágyák a káli trágyák együttes al- kaíhiazása ntéilett 'fejtik" hatásúkat a legjobban, káli trá- Ä rta kaínitból ősszel hoídankint 300-500 kgr. 8"i'* UM ßbp ai nhii jioiexoblfe. vlim Ezen munkaiatok volpanak, melyek foganatosítása efkérülhétéíienül szükséges a rétek jó kihasználásánál, csak eg{y kis munkaszeretet és jó akarat kell hozzá mély gytitnölcseít bo kamatával meghozza. A. b. jtőhiiqk! <lo maa jioaÉtjsrt agnoyglut s lübtnosA ßtt ™kNétoáiiy gyakbriati tanács 5}í * a szárnyasok takarmányozására .aavtrtí! gibaq vonatkozétegi »^ 20gS8h;T ásao tfiáosA .JbjIoJbIIí; se iá rtuatpu! ott stöisgol aotá «á sariaótstfesW3:* Haríwi&er Agosto®,. ?J ~ S‘nA ih’áziszárnyasok takarmányozásának'kérdése mindenkor egyik legfontosabb problémája volt a haszontenyésztésnek, ami érthető is, mert hiszen a baromfitenyésztői* ik, aki — eltekintve a tenyésztéssel járó élvezetektől, felki gyönyöröktől — végeredményében mégis csak bizonyos, pekuniáris haszon elérése szempontjából űzi foglalkozását,, mindenkor az képezte .főtürekvését, ho^ állatainak a fennmaradásukhoz, továbbfejlődésükr, höz és produktivitásuk ésszerű kihasználásához szükséges összes tápanyagokat oly összetételben nyújtsa, nek dacára az & évvégi mérlege is bizonyos szerény pluszszal záruljon. .oiml labiobseiH : őtseojnsAt. A takarmányozás kérdése azonban a tenyésztővel szentben a helyi körülmények különféleségéhez mérten más és más követelményeket támaszt, mert tagadhatatlan, hogy más e tekintetben az olyan tenyésztő hely-' a&fef aju a varoslwrf lakván, szűk, korlátolt helyett űzi tenyésztéséi s más annak a helyzete is, aki falun, vagy pláne pusztán lévén, állatainak szabad kifutást, kóbora lást engedhet meg, ... A szűkre szabott, élkárt helyen téhyésző baromfinak ugyanis nem áll módjában eieségének csak egy részét is magának megkeresni, hanem takarmányozás, táplálás tekintetűben teljesen a gazdájára: van utalva s attól vár mindent, amit tőle a természet mostohasága megtagadott«! £zzei szemben a szabad, tágas kifutóval rendelkező, gazdasági udvarban, gyümölcsös kertben tenyésző, vagy a szérüskertbe, vagy mezőre kijárd szárnyas eieségének Sjgy tekintélyes részét kóborlásai közben maga ‘kéfi&i meg s igy gázdája támogatására csak részben van ráutalva. Kétségtelen tehát, hogy a baromfitartás érne utóbbi módja feltétlenül kifizetőbb, mert míg az élzárt helyen tartott baromfi a kopár udvarpn úgyszólván semmit sem talál, addig a gazdasági udvarok szárnyasai az asztagok, kazlak körül, a kert pázsitján, a trágyadombon stb. helyeken mindig találnak élelmet s igy tartásuk Sókkal jlpó|$m saosd — Jósáéira áúg^ji-. í- tí 0? habár tény, js az,, hogy §ß bar^nfitartás utóbb, említett módja összehasonlíthatatlanul kevesebb költséggel jákvá^záinyastartás más körülmények között ;js kifizeti* isagáil, ha.a tenyésztő szárnyasamk formésj^téyel,, életsnükséglesfoível tisztában vary racionáÍjgah‘, vég4> aziök;4kármányözá8ák|[9.^ri‘ J 3 rnstiaoJ:., ! laágsom IbHs- -sy* Tudott dolog, hogy csak w a tyuk h?jik iól/áme- lyik rttegfelelően takarmányoztatik. Ezzel azonban korántsem art akarom . mondani, hogy csak a drága; .szemmel s a különféle mesterséges póttakarmányokkal Mi- tóit baromfiból számíthatunk megfelelő hozamra, meet ha; ésszerűen járunk . eb a <* takarmányozásnál^ vágyj* ? megfelelően összeválogatjuk a takarmányozáshoz szükséges cikkeket ,s ügyetünk a változatosságra, takarékos takarmányozásiul járással is érhetünk ,el bármily hejyen tartott s§ároya$okb$3ffi3?®áp; eredményt-* j neytmőil tói I ,ltöt Arajjb azonban ügyelnünk kell, hogy úgy. yálpgato-, sukmieg az állatok táplálásához szükséges anyagokat, hogy az állatokiímindenrtkíükségeset megkapjanak s ennek dacára a szárnyasok által nyújtott hasznot a tar^ tási költségek túl ne szárnyalják s ezt égy kis ' körül - tekintéssel,számítással d iá érhetjük. v«:>: ■ v Ez utóbbi tekintetben még'a gazdasági tenyésztők): nagyrésze is hibát követ el, mert äz etetés körüli takarékossággal, változatossággal mit sem törődnek, hanem a kényetemszerfetettőt; nemtörődömségtől vezetve, napjában többször is annyi szemeleséget szórnak szárnyasaik elé,* hogy azok akt elfogyasztani képtelenek s azt hiszik, hqgy evvel: a jó takarmányozásnak-? eleget. is áettek.gibaq atas .-ygál bgjiai iónaótets imtíőJl öbsyntoi Pedig eljárásuk helytelen, mert azáltal az állatokat tukáplálják, tunyává, restté teszik őket, produktivitásukat lényegesen csökkentik, az eleség keresésétől s a kapargálastól etszoktatják szárnyasaikat s oktalalanuí igen nagy költségeket okoznak önnönmaguknak. Ne adjunk tehát az állatoknak egyszerre sokat, hatnem csak annyit,1 amennyit jó étvágygyal elfogyasztani képesek,-de teljesen jólakva ennek dacára se érezzék magukat, mert különben nem keresgélnek, a mozgásra, pedig, hogy jót emésszenek s egészségben maradjanak, feltétlenül szükségük van.-I A takarékos etetésre való intéssel azonban koránt** sem az a célom, hogy állataink a kelleténél kevesebbet kapjanak, mert ha nem kapnak kellő mennyiségű. 1 élelmei, töjóké’p'ésségüY csökken, szervezetük ellehtálfő- képessége károsan befolyásoltatik s az az éhes állatok mindig csak ajtónk körül fognak tartózkodni s gazdájukat lépten nyomon követve, állandóan a készre, vagyj^. élelemre várnak.,, jiEfiknißbsEa ai llokobni aiivnnomiáíi Lényeges szempont további az is, hogy a szárnyasokat rászoktassuk arra, miszennk .ásrnsj bvóaóblbgaí ietok kénkor j -lötök ß bus knünnal lisá bbotnikot nedtosőalH ityr is3
