Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-28 / 17. szám
2-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA április 28. szándékát, de sok megszívlelni valót tartalmaz, azt pedig határozottan, hogy egyetlen egy gazdasági egyesület sem törekedett állásfoglalásánál egyébbre mint arra, hogy a gazda termelni továbbra is képes legyen, vagyis az árakban megtalálja számítását s befektetett tőkéje után azt a minimális hasznot, amit a lábát lógató tőkepénzes s a téli aratás hívei minden munka nélkül elérnek. Egyesületünk, mint múlt számunkban is említettük szintén foglalkozott az idei termés árak megállapítására vonatkozó javaslattétellel s véleményét kellőleg indokolva illetékes helyre juttatta, a részletekbe bocsátkozni azonban ma még korainak tartom; annyit azonban elárulhatok, hogy egyesületünket javaslatánál szigorúan a fenti elvek vezették s nem tévesztette el szem elől azt a hazafias kötelezettséget, melyet a föld birtoklása a magyar gazdára mint produktív termelőre ró s azt a kötelességet sem, melylyel nem termelő s reá szoruló embertársaival szemben tartozik. Ha az idei év termelési költségeinek áremelkedését venném figyelembe, akkor a terményárakat oly horibilis összegekben kellene í megállapítani, mely a kenyeret teljesen hozzá- i férhetetlenné tenné; de tekintettel arra, hogy az a gazda aki csak kissé belterjesebben gazdálkodhat, számítását részben más pruduktumá- nál is megtalálhatja, 300—1000 százalékos ipar cikk áremelkedéssel szemben 50-százalákos áremelés az a minimum, melynél a gazda megmaradhat az eddigi mérvben a kalászosok termelésénél, de máskülönben határozottan félni lehet, hogy a jó’vőben gazdáink jórészben tartózkodni fognak a kalászosok tömegtermelésétől ez pedig nemcsak a jelenlegi háborús időkben, de béke idejében is elkerülendő s veszedelmes lenne. Be kell végre látni mindenkinek, hogy ma a gazdálkodás talán a legnagyobb kockázattal járó vállalkozás s igy a gazdát az ő nemzet- fenntartó munkájában fáradsága gyümölcsének, az amúgy is oly sok mindentől függő termésének értékesítésénél megrövidíteni nem szabad; különben tessék számítani s bárki is, aki csak kissé ért a dologhoz és ismeri a mai termelési költségeket, belátja ha be akarja látni, hogy igazam van, a ki pedig nem akarja belátni, azt mint elfogultat felvilágosítani amúgy sem lehet. 187—1917. sz. Felhivás. rl mai túl magas tűzifa és sza! maárak, valamint az előbbinek nehéz beszerzése, az utóbbinak pedig a gazdaságban való nélkülözhet- lensége indokolttá, sőt szükségessé teszi, hogy gazdáink magukat a cséplési idényt megelőzőleg a szükséges szénnel ellássák. — Amennyiben azonban ennek beszerzése csak bizonyos feltételekhez kötötten, illetve igazolás alapján lehetséges, fellűvjük gazdáinkat, hogy a csépléshez és gőzeke szántáshoz szükséges szénmennyiséget a községi elöljáróság utján igazolva, egyesületünk titkári hivatalánál f. évi május hó 2.-ig jelentsék be. Ez alapon a szénnek beszerzése iránt a szükséges lépéseket megtessztttcrKtsöbbx jelentkezések figyelembe nem vétetnek. — Végül közöljük, hogy a szén szállítására vonatkozólag garanciát nem vállalunk. Szatmár, 1917 április 19. Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. A katonai felmentések engedélyezésének ujoóli szabályozása. A katonai szolgálat alól való felmentés iránti kérelem ezentúl nem magánkérvénynyel, hanem a községi elöljáróság (városi polgármester) által hivatalból és dijtatanul kiállítandó névjegyzékkel terjesztendő elő, mert a felmentés nem egyéni érdekből nyújtott kedvezmény, hanem köz- és államérdeket szolgál. A szükséges névjegyzéket a község tartozik beszerezni, A községi elöljáróság (városi polgármester) minden felmentést kérő egyént a névjegyzékbe felvenni tartozik, tekintet nélkül arra, hogy az illető felmentését javasolja-e'vagy sem. Mindazok, akik felmentésüket kérték és a névjegyzékbe felvétettek, kívánatra a felvétel megtörténtét igazoló igazolványnyal látandók el. A felmentési kérelmeket tartalmazó névjegyzékeket a községi elöljáróságok minden hó 1-én és 15-én kötelesek továbbítani.
