Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-10 / 10. szám

március 10.

SZATMÁRI GAZDA

S-i'k oldal.

dályokba ütközik. Ezen segíteni a kormánynak feltétlenül kell és pedig, ha nem akarja, hogy a nemzeti termelés megakadjon, akkor nagyon sürgősen keli intézkednie.

Még kirívóbb igazságtalanság a mezőgazda osztály szempontjából az, amit az iparcikkek j árairól hallottunk, igaz ugyan az, hogy a gaz- I dák terményeikért olyan árakat értek el a há- ; ború alatt, aminőkről annak előtte álmodni sem | mertek volna. De ne felejtsük el, hogy ezzel szemben a gazdaközönséget minden mesterember, gyár és kereskedő az iparcikkek árával oly hallatlanul zsarolhatja, hogy az arányban sem áll a mezőgazdasági termények árainak emelkedésével. A mezőgazdasági termények árai ca. 100 százalékkal emelkedtek a háború alatt, de mi ez az ipari cikkek 200—1000, sőt még azon felüli százalékos emelkedéséhez? — Hihetetlen munkabért fizetnek silány munkásoknak és hihetetlen árt. minden, a termeléshez szükséges iparcikkért. A gazdák panasza ezen a ponton már semmi esetre sem osztályérdek, nem egy osztály panasza, hanem az ország egész közönségéé is. Az ipari cikkek maximálása nem agrárérdek, nem antimerkantilista kívánság, hanem az ország egész fogyasztó közönségének az érdeke. Az egyik szónok rámutatott arra, hogy az ipari cikkek ármaximálása épen nem lehetetlen, amennyiben Németországban ezt sikerült keresztülvinni. S ha sikerült Németországban, amely pedig közel sem annyira agrárállam, mint mi vagyunk, mért ne sikerülhetne miná- lunk is? Legyen már vége egyszer annak, hogy majd minden megrendszabályozás csak a gazdaosztállyal szemben történjék! Az elkeseredés és a rideg visszautasítás eredményezte azt a példa nélkül való elhatározást, melynek értelmében a gazdagyülés elhatározta, hogyha kell, Őfelségéhez, a magyar királyhoz fordul feliratilag, hogy védelmet kérjen a magyar termelők és fogyasztók milliói számára, a „kormány sanyargatásai ellen.*

A gyűlés harmadik pontja a birtokpolitika kérdése volt. Az előadó rámutatott arra, hogy a nagy háborúnak legkitartóbb katonái természetszerűleg a magyar gazdaosztály körébői kerülnek ki. Nem szabad engedni, hogy a magyar föld kicsússzék a gazdaosztály lábai alól. — Élesen ki kel a bankok és az idegentőke térfoglalása ellen. Ama nézetének adott kifejezést, hogy a bankoknak földbirtok politikájáról a törvényhozásnak kell bírálatot mondania, mert itt az ország ereje, jövője és nemzeti léte forog kockán. A bankok csak akkor foglalkozzanak a földdel, ha tényleg a többtermelés megvalósítására törekednek. Az idegen állampolgárok birtokvásárlását pedig a valuta kérdés és különösen nemzeti érdekből törvényhozási intézkedéssel sürgősen szabályozandónak tartja.

Zöldség magtermelés.

A zöldség magterrnelés előmozdítása céijaból a kormány az alábbi átiratot intézte egyesületünkhöz:

„A zöldségfélék vetőmagjainak hiánya mindinkább érezhetőbbé válik, s ha e hiány megszüntetése érdekében megfelelő gondoskodás nem történik a zöldségtermesztés s ezzel kapcsolatban a közélelmezés eiíatasa a jövő évben igen nagy nehézségekbe fog ütközni.

A konyhakerti vetőmagvak hiányának egyik föoka a külföldi behozatal teljes elmaradása, másrészt az hogy a hazai magtermesztés terméseredménye jóval csekeiyebb volt, mint a múlt években. Ennélfogva a magkeszíetek kifogyóbban vannak, s Így azok már is csak a legnagyobb nehézséggel szerezhetők be.

Ezen kedvezőtlen jelenséggel szemben,-tekintettel arra, hogy a közel jövőben sem lehet számítani a külföldi vetőmag behozatalra, másrészt figyelemmel arra, hogy a vetőmagvak hiánya miatt a hazai zöjdségtermesztés, s ennélfogva a közélelmezés is váltságos helyzetbe juthat,- indíttatva érzem magam arra, hogy a zöldségmag termesztés elsőrendű fontosságára és nagy jelentőségére a Czim figyelmét fölhívjam.

A kerti vetőmag termesztés, a közszükséglet kielégítésén felül, - mint igen belterjes kerti gazdálkodás, -elsőrendű tényező a töbtermesztés megvalósítására és a gazdaközönség anyagi érdekeinek fokozására. Ez okból ezen növénymivelésiág fölkarolása úgy a nagyobb gazdaságok üzemében, mint a kisbirtokosság viszonyai közt egyaránt fontos. De közgazdasági, vaiuíáris és szociális szempontból is nagy figyelmet érdemel, mert e révén a gazda és a munkás nép jelentékeny jövedelmi forráshoz juthat, s érdekeik mindjobban egybekapcsolódnak ; másfelől pedig a behozatal csökkentése, esetleg kiszorítása a közvagyon gyarapítását nagy mértékben előmozdítaná és fokozná.

Kétségen felül áll tehát, hogy ezen ügy előmozdítása elsőrendű közgazdasági és hazafiul föladatot képez, miért is t. Címnek ez irányú szives közreműködésére feltétlenül számitok.

Azon reményben, hogy t. Czimed teljes egészében magáévá teszi a zöldségtermesztés nagyhorderejű jelen- telentöségét, felkérem, hogy hatáskörében, az illetékes szervek és tényezők bevonásával szíveskedjék minden rendelkezésére álló módon, a magtermesztés minél sikeresebb megvalósítására vonatkozó szives közreműködését és teendő intézkedéseit oly irányban megindítani, hogy a gazdaközőnség, de különösen a kisbirtokosság úgy a Kertekben, mint a szántóföldeken a tömé-