Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-25 / 34. szám
2-ik oldal, SZATMÁRI gazda augusztus 25. potárói esett szó, légyegében ez mindig a baktérium-flórának egy-egy fejlődési stádiumát akarta jelezni, amint hogy az „ugar“ is csak baktérium-melegágynak volt szánva. Az ugart elsöpörte az idő. A szántóföldi területnek egy jelentékeny hányada nem kapcsolhetó ki a közvetlen termelésből, sőt minden talpalatnyi főidnek teremnie kell, ha lehet többször és többet, mint ezelőtt! Amig a magyár talajmivelés zöme a ballagó barna tinók és az utána lépegető „restellő" béresnek jegyében folyik, addig nem lehet .komolyan beszélni többtermelésről. (Egyebekben a jó béres, a jó ökör is már kihalófélben levő természetrajzi speciesek). Ahogy a delizsáncot kiszorította a gőzös, a villamos, a gépkocsi, úgy kell a ráérő ekét kiszorítania a siető szántógépnek. Ha minden magyar község színjében a tűzfecskendő mellett ott áll majd a jó szántógép, akkor fog a mező- gazdasági termelés átmenni a mai kézmüipar- szerü állapotából a tömegtermelő, siető gyár- iparszerü magasabb állapotba. Valóban a napjainkban látható szörnyű eltévelyedések teszik talán megérthetővé, hogy miért történt olyan kevés gondoskodás mindmáig a mindennapi kenyér kitermelése körül, miért van, hogy a ta- lajmivelésre túlnyomóan még ma is elég jó a sok ezer éves mód és eszköz, amikor az emberirtás technikája napról-napra olyan szeditően halad a „tökéletesség" felé? . . . Aki a magyar föld termését fokozni és biztosabbá tenni akarja, annak elsősorban a talajmívelést kellene átalakítania illetőleg megszerveznie. Az állati izomerővel való szántás « 75 százalékáig gépszántással pótlandó , ezzel tehát az igavonó állatok kerülnek a nem gazdaságos izomerőt termelő állatok helyébe. Az igavonó léiszámnak 25 százaléka, egyelőre talán 30—35 százaléka is megtartandó, mert mindenhol lesznek olyan területek, amel- lyeknek gépmivelése nem lehetséges, nagy akadályokba ütköző, vagy nem gazdaságos. Egy olyan T alajmivelő Társaság létesítését vélném sürgősnek, amely különböző tipusu szántógépekkel és ezekhez való taiajmi- velő eszközökkel rendelkezvén, képesítve egyen a Társaság tagjainak földjét „saatfertig* elkészíteni. A szántógéphez szabott talaj mi ve !> eszközöket olyan fontosnak tartom, minta jé. fegyverhez a jó töltényt. Hogy milyen erős ma már a vágy it érni a gépszántásra, annak egyik erős bizony; ‘kául említem meg, hogy az ország legszeg- nyebb északkeleti vármegyéiben is nemcsak egyesek, de törvényhatóságok és községek igyekeznek' szántógépeket beszerezni. Hiba, sőt vétkes mulasztás, hogy ezt a törekvést még most idejekorán, kellőképen nem szabályozzák és nem irányítják. Az egész dolgot becsületes kapital isz- tikus alapon kellene megteremteni, üzembe., helyezni és üzemben tartani. Egy-egy nagyobb gazdasági vidék központjában műhelyek, raktárak, tartalékrészek lennének és az egésznek a vezetése gazdaságilag és teknikailag képzett szakemberekre lenne bízandó. Emberi számítás szerint bizonyosra vehető, hogy nagyobb ipari központjaink készségesen kivennék részüket, mert a szántás stb. lehetővé tételével hatalmas lökést adhatnak az illető növény termelésének. A földmivelésügyi kormány sem zárkózhatnék el, de a kormánytól elsősorban azt várhatnók, hogy az alkatrészek gyártását tegye lehetővé valamelyik alkalmas gyártelep kisajátítása utján és valamelyik szakiskolája révén elegendő és megbízható gépkezelőket, motorvezetőket bocsásson rendelkezésre. Nincs kétség aziránt, hogy azok a gazdák, akik már régebben vettek szántógépet, szintén beleolvadnának az alapítandó országos jellegű Talajmivelő Társaságba. Erre a beleolvadásra egyszerű dolog a megfelelő kulcsszámot megtalálni. Természetes, hogy csak a célnak megfelelő gépeket szabad átvenni, vagy befogadni és azokat a fércmunkáju gépeket, amelyek csak a gépügynökök ügyét szolgálják, még ócskavasnak se szabad megvenni. A szántógéptipusokra, felszerelésre, szántási bérekre az adminisztráció részleteire csak akkor térnénk rá, ha a dolog érettnek látszik. K. S. Á m. kir. földmivelésügyi miniszternek 67700—19 i 7. számú rendelete az 1917. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésből gazdasági szükséglet címén feloldható, illetve vásárolható termények mennyiségének meghatározása, a vásárlás mikénti eszközlése és a termelőnek fizetendő őrzés és raktározási dij megállapítása tárgyában. IV. Vásárlás egyéb gazdasági szükségletre. (Folytatás.) A vásárlási igazolvány kiállítására hivatott hatóságok az A) minta szerint kiállított vásárlási igazolványokról a B) minta szerinti jegyzéket, a vásárlási igazolványt nyert felekről pedig a C) minta szerinti betü- soros jegyzéket vezetik.
