Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-28 / 30. szám
IX évfolyam. smMíRilapA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁR MEG Y E í GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET. az Északkeleti varmegyei szövetkezetek szövetségének hivatalos közlönye. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési áta: Luptulajdonos: ' Szerkesztőseg es Kiadób»vata) : fögy évre.............................L korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Szatmár, Deák-tér 23. szám, ?éí évre ....... 3 „ , hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát Negyed évre ...... 1*50 „ Lapvezérlő bizottság:' érintő közlemények,. hirdetések 'és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissva A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai Böszörményi Emil dr. Do&ahidy István tigdijilletmény ellenében dijmentesen kapják. Banka Kálmán Petbö György. interurbán-telefon 217. SZ. _________________________________Szatmár, 1917. julius 28. V" ^ 30 szám Ma ximális terményárak. A kormány az 1917. évi termésből eredő búzáért, rozsért, kétszeresért, árpáért és kölesért követelhető, illetve fizethető legmagasabb árakat f. évi julius 21.-én kelt 2638/1917 számú rendelettel megállapította. Az árakhoz gazda szempontból — különösen ha összehasonlítjuk minden más áru cikknek ma divatos és teljesen szabadon, áru- Sitás közben, saját jó! fel fogott érdekük szigorú szem előtt tartásával, ötletszerüleg megállapított 'őrült magas áraival,- nagyon sokat lehetne jogosán, sot a mai nehéz termelési viszonyok mellett felháborodással szólani, mert mégis csak nevetséges, hogy 15 korona kgrkénti mézár, vagy a kötőfék, istráng, csizma, röhanemii stb. stb. iparcikkek 500—lLpÓ,százalékkal felemelkedett árai mellett a búzának alapára vármegyénkben 47 50 K. Két mázsa búzáért nem lehet egy pár csizmát venni, egy közönséges öltözet ruháért 7—9 q búzát kell eladni, 6 pár egyszerű harisnya 1 q. rozsnak az ára, egy szimpla ács legény oly munkánál mely csak zsindely leverésből és néhány lécz leszegezéséből állott, 40 korona napbérért dolgozott; folytathatnám ezt akár tiz hasábon keresztül is, a vége csak az, hogy a gazdának terményét az ipar cikkekhez arányitva potom árért kell odaadnia. Nem azt állítom én, hogy nem volna helyesebb, ha a búzát 20 koronáért lehetne megvenni, de a horribilis termelési költségekkel szemben érthetetlen a mai maximális ár; kívánatos, sőt szükséges, hogy minden áru-cikk a háború előtti árakon legyen beszerezhető; mert egyáltalán nincs értelme ennek az önzsarolásnak mikor mindenben a saját produktumainkra vagyunk utalva, hiszen ennek a szédületes- drágaságnak az előnye elenyészően csekély, néhány kapzsi, viszonyokat a lelkiismeretlenségig kiaknázó, a homályból előkerült egzisztencia annyira megszedi magát, hogy pénzével nem tud mit csinálni, e mellett milliók, kik ennek az országnak és népének ügyeit erejükön felüli munkával intézik koplalva mennek tönkre; hát ez osztó igazság, hát ehez mit szólanak a tisztelt szocialista vezérek és a velük rendületlenül kitartó, szrájkkal fenyegetőző, magukat proletároknak feltüntető hősök kik nem a fronton harcolnak, de itthon jó kereset mellet a zavarosban halásznak. Bizony ehez nagyon sok szó férne, de gazdaközönségünk tudatában van annak, hogy a háború áldozatot követel mindenkitől s igy bele nyugszik a hatalom birtokosainak intézkedőTarlózzunk a szatmári vörös kereszt részére!
