Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-21 / 29. szám
2-ik oldal SZATMÁRI GAZDA julius 21. Ságokat is akkor, a mikor lehetővé teszi, hogy a községek azon lakosaik élelmezési igényeit közvetlen vásárlás utján, csekély jutalék mellett biztosíthatják, akik az aratás, csépléskor nem voltak abban a helyzetben, hogy összes egy évi, őket megillető szükségletüket készpénzben előre kifizessék. Tulajdonképpen mit jelent ez, minő előny van ebben, kérdezhetik sokan ; hát kérem e rendelkezésnek lelkiismeretes végrehajtásával a háború egész tartamára— mert remélem 1918. évi aug. 15-ig csak vége lesz a háborúnak — a községeknek Budapesttől kezdve Komorzánig biztosítani lehet a lakosság kennyérel való ellátását. Nagy szó ez, hiszen most is a 'liszt-hiány, helyesebben mondva a lisztnek nem a kellő időben való kiosztása okozza a legnagyobb elégületlenséget, pedig mily könnyű, egyszerű a törvényhatóságnak hivatkozással a kormány rendeletre intézkedni, hogy minden egyes község gondoskodjék kenyérre szoruló lakosairól s szükség esetén a törvényhatóság intézkedik arról a pénz összegről, amely az igénybevett kenyérmagvakért jár; hiszen minden törvényhatóság területén — ha másként nem lehet — van egy pénzintézet, mely a hivatalos kamatlábon felül egy fél százalékkal lebonyolíthatná az egész akciót. Erre az akcióra ráfizetni képtelenség, mert a legszegényebb is biztosan kiváltaná lisztjét, búzáját havonta, negyedévenként, amit különben a háború három éve alatt a hatósági boltok előtti tolongás kézzel foghatólag igazol s azt a kis jutalékot szívesen megfizetné mindenki csak nyugodtan aludhatna, hogy búzája a község kezében van. Ha nem élnénk ebben a rideg önző korban, amikor mindenki — tisztelet a kevés kivételnek — csakis saját zsebét igyekszik tömni, amikor az árdrágításoknak, a spekulációnak soha sem látott, agyafúrt raffinériával keresztül vitt eseteivel találkozhatunk, talán itt volna az alkalom, hogy ismét a régi jó familiáris élet állana be, uem kellene hozzá semmi más, mini a község egy néhány tehetősebb embere az elöljáróságnak rendelkezésére bocsátaná a szükséges összeget, hogy a lakosság kenyér nélkül ne legyen. Így volt ez valamikor, a mikor a községben nem általános, de csak itt—ott nélkülözés, hiány mutaíkozot ; a ki tehette segített kamat nélkül már csak azért is, mert nem türhetle volna, hogy annak a ki vele egy községben lakik kenyere ne legyen; ez tette szorossá a viszonyt rang külömbség nétkül az egy községben lakók között, ez tette lehetővé, hogy édes hazánk ezer éven át minden vész vihar között rendületlenül megtudott állani ; mert hiába, állandó biztos megélhetés csak ott lehetséges ahol a lakozság egymást megértve támogatja a közös cél érdekében. R. I. A zöldség és gyümölcs értékesítése. A hivatalos lap julius 6-iki számában jelent meg a miniszterelnök 2400/1917. M. E. számú rendelete, mely kimondja, hogy a gyümölcs, főzelékfélék és zöldség forgalmának szabályozására Zöldség- és Gyümölcsforgalmi Intézőbizottságot alakit. A Közélelmezési Hivatal állapítja meg, hogy az uj bizottság hatásköre minő friss és konzervált gyümölcs- és zöldségfélékre terjed ki. A bizottságban a minisztériumokon kivül a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi testületek is képviseletet nyernek. A katonaság, a polgárság szükségletére s a külföldi kivitelre szükséges zöldség- és gyümölcskészletek beszerzésére a rendelet értelmében külüri részvénytársaság alakul, mely minden nyerészkedést mellőz. A társaság elnökét ; és vezérigazgatóját, továbbá igazgatósági és fe- i lügyelőbizottsági tagjainak felét a Közélelmezési Hivatal elnöke nevezi ki. A részvényesek öt j százaléknál nagyobb osztalékot nem kapnak. A társaság fölszámolása után a fönmarad tiszta nyereség közcélokra szolgál a minisztérium megállapításához képest. Ez a társaság (gyümölcs- és főzelékközpont) az ország egész területén vásárolhat gyümölcsöt, főzelékfélét és zöldséget. Az Intéző-bizottság tartja nyilván a központnál eladásra bejelentett készleteket s az rendelkezik, hogy ezeket hová fordítsák, abból
