Szatmári Gazda, 1917. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1917. január 6. 1. szám. SZ4TH4RIGAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. h SZATMÁR MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEQYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. "Előfizetési ára: J2jgy évre ...................... . 6 korona. fe l évre............................3 „ Netted évre.......................i'50 „ A 55 vjtraánnegyei Gaídasigi Egyesület tagjai tagdijStefmériy ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szatinámegyéi Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. bariba Kálmán Domaliidy István Pethő György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 23. szám, Sóvá úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza Interurbán-teíefon 217. sz. A gazdák bajai. (R.) Nem igaz az, hogy a háborúhoz csak pénz és pénz és harmadszor is pénz kell, sőt a most folyó igazi világháború, mely már harmadik éve dühöng minden kigondolható bor- ■?SW5V5r, teíjéS'éh TfiéggyöZött mindnyájunkat,- hogy éppen a pénz okoz a legkevesebb gondot, de igenis kell ahoz elsősorban katona, másodsorban kenyér és harmadsorban munkakedvvel párosult kitartás és türelem, mely a háborúval természetszerűen járó szenvedések és megpróbáltatások elviselésére nyújt erőt. Ezt tehát tudjuk, s azt hiszem nincsen hazánkban gondolkodó lélek, amelyik ne lenne meggyőződve a háború további folyamán ennek az idegeket és szervezetet megtámadó kitartásnak és türelemnek hatványozott mértékben leendő szükségességéről. Nyugodtan viseljük a nehéz napokat egy jobb jövő reményében, nyugodtan nézzük a borzasztó küzdelmet melyet hőseink szövetségeseinkkel oly diadalmasan harcolnak, mert tudjuk, hogy igazunk van s az Igazság előbb- utóbb de feltétlenül diadalt arat; arra azonban, hogy a háborúval összefüggésbsn levő szükség rendeletek végrehajtásánál a legalsó fokon a hatóság részéről, a rendelet intencióival homlokegyenest szemben álló elvi álláspontok, egyéni felfogások, túlbuzgóságból elkövetett helyrehozhat- lan hibákból kifolyólag a mi néhány, itthon levő gazdánk még újabb próbára legyen téve — nem voltunk elkészülve, pedig sajnos, számtalan eset fordult már ilyesmi eddig is elő, de nem szólottunk róla, az összetorlódott munkából folyó tévedésnek tudtuk be, azonban ha most, a háború harmadik évében egyik-másik ily lényegesebb esetet tárgyalunk, nem csoda, mert hiszen minden oly körülményt, mely a mezőgazdasági üzem biztosítására mindenkor, de különösen ma zavarólag hat, figyelmen kívül -aera—netncsak __ közérdekből, de hazafiasságból is kötelességünk. Ez alkalommal az alábbi sorokban különösen két dologra hivjuk fel az illetékes körök figyelmét. A tengeri csírátlanításáról már lapunkban több ízben megemlékeztünk, ismertettük annak előnyös voltát s igy csak örömmel vehettük a kormány intézkedését, a mikor azt a gyakorlatban a köz érdekében kihasználni és érvényesíteni akarja, nagyon természetesen a kormány ennek keresztülvitelénél is a kellő óvatossággal járt el a miről a tengericsira kivonásáról és forgalomba hozataláról szóló 3652—1916. számú rendelete is napnál világosabban tanúskodik. Mielőtt észrevételeinkre áttérnénk nézzük a rendelet szó szerinti' s ide vágó szövegét: „Henger székekkel berendezett malmok és tengerit feldolgozó vagy feletető ipari és egyéb vállalatok az 1898. XXIII. t.-cz. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezetnek a tengeri csira kivonása iránt hozzájuk intézett felhívására, a felhívásban megjelölt időpontól kezdve akár egészséges akár romlott tengerit csakis a tengeri csirának kivonásával őrölhetnek, darálhatnak, vagy dolgozhatnak fel, bármely egyébb módon is a feldolgozásnál az országos központi hitelszövetkezet utasításai szerint kötelesek eljárni. Egy méter mázsa tengeriből legfejebb 12 kgr. tengericsirát szabad kivonni és