Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

SZATMÁRI GAZDA 5-lc oldd. január 1. mondjuk, hogy felnevelés közben 20 pusztul el, marad tehát 100 csirke. Ezek közül 50 kakas, 50 jérce, amely utóbbiak közül, mondjuk, hogy kétharmadrész elfogadható tojó- tyukanyag, amely besorozható a törzsállományba. Vilá- ges azonban, hogy válogatni nem nagyon lehet s igy ilyen keltetési viszonyok mellett nem is lesznek valami "kiváló tojó tyukjaink. Sokkal jobban teszi tehát a gazda, ha 200 - 250 tojást keltet ki, mert igy sokkal nagyobb választék kínálkozik s módjában van az állatállományt jav ; ni is Igen áty, de már ennek a tojásmennyiség­nek a kiköltése is nagy gondot okoz, mert 20 kotiöra ve : szükség. Már most tessék elgondolni, mennyi baj Vr.z 20 kotlónak gondozásával, ápolásával úgy a kelte­tés, mint a nevelés alatt. A természetes keltetés sokkal több gondot okoz, mint a' géppel való keltetés és ne­velés, még akkor is, ha a kotlók a kellő időben való­ban e is kotlának, úgy, hogy a csibék egy időben kelnek ki s nevelés céljából nagyobb csapatokra fel­osztva csaphatók a kotlók alá. De rendes körülmények között különböző időkben fognak ülni, a csirkék s leg­k. Hmbözőbb időben kelnek ki s igy a tenyésztő az egész tavaszon át vesződhetik a keltetéssel, neveléssel és mégis különböző korú csirkéi lesznek. Mennyivel könnyebb a helyzete, ha márciusban egy jóféle keltető-- géppel egyszerre kikelteti az egész mennyiséget s egy- sztnt valamennyi csirkét felneveli. Micsoda erőteljes, eg/’öníefü, egyenlő korú, korai kelésü csirkékre tehet szrn ! Az ilyen állatok teljes fejlettségben mennek bele z télbe és mint kész tojók kezdik a szerepüket már' a te folyamán. Ebből azután nem következik, hogy a gazda to­vább ne használja gépét az egész éven át, sőt ellenke­zőleg, miután a tenyészanyagot a korai keltetéssel biz­tositolta magának, haszonnal keltethet az egész éven át s i: 1 ékesítheti a csirkéket a piacon. Csakis a mestersé­ge-- keltetés segélyével lehet bármely időszakban rántani vág1 sütni való csirkéket előállítani, a mi különösen akiv előnyös, ha oly időszakban vethetünk a piacra nagy -mennyiségeket, amikor csekély a kínálat. A kelte­tőgép egészen fügetlenné tesz minket a kotlótól. Meny­nyi kárt okoztak már a kotlók azáltal, hogy éppen ak­kor nem akartak ülni. amikor sok jó tojás ált rendel­kezésre, antiker tehát legjobban szükség lett volna reá­juk J Sokszor előfordul, hogy a kotló pár napi ülés után eihagyja a fészket, avagy éppen a kikelés előtt jut eszé­be, hogy már nem kotiik s elhagyja pusztulni az egész- tyuk.aija tojást. Persze pótkotlót szerezni sokszor egyál­talán tehetetlen. A jó keltetőgép ellenben sohasem hagy cserben minket, ha gondosan kezeljük, sőt a kotlós tyuk által elhagyott tojásokat is kikölti. Nem akarjuk azonban azt mondani, hogy most már minden gazda szerezzen be magának keltetőgépet, meri es nem mindenhol fogja magát kifizetni. Keltető- 0pfi csak az vegyen, aki ki is tudja használni. Ha a< gép egész éven át használatlanul hever a kamrában, kihasználatlanul fekszik benne a befektetett tőke s a gép kezelésében sem fogjuk elérni soha azt a gyakor­latot, mintha jóformán állandóan működésben tartjuk. Ebből az következik, hogy a mesterséges keltetés és neveles csak annak való, aki a baromfitenyésztést, mint jövedelmi forrást akarja a gazdaság üzemébe beieálli- tani. Ha figyelemmel kísérjük a külföldet, látjuk, hogy ott lassan bár, de egyre tért hódit a mesterséges kelte­tés és nevelés, amiből az következik, hogy nálunk is ugyanaz fog történni s minél előbb tanuljuk meg ezt az üzemágat, annál jobb reánk nézve, mert a nyugati államok baromfitermékek dolgában ránk vannak szorulva s igy annál nagyobb jövedelmet tudunk magunknak biztosítani, minél jobban értjük ezt a mesterséget. Szándékosan beszélünk itt a baromfitenyésztésről mint a mezőgazdaság egy melléküzeméről, mert első­sorban a gazda van hivatva baromfit termelni, lehet azonban a baro.nfitermelés önálló üzemág is, a mikor t. i. az egész gazdálkodás csak a baromfitermelésre van alapítva. Ilyenek vannak is már külföldön; különösen nagyobb városok közelében s mint a tudósítások jelen­tik, azok igen jól prosperálnak, de óvakodjunk a túlzó dicséreteknek s a fellengző buzdításoknak hitelt adni. Fentebb említettük, hogy a gazda udvarán nagy átlag­ban 5 korona tiszta jövedelmet hoz egy tyuk, de ezt az adatot nem szabad önálló üzemeknél számításba venni, mert ez az összeg csak úgy érhető el, ha a tyuk a gazdaságban ingyen találja meg élelmét, amit nagy­számú tyuk tartásánál mind fel kell számítani. Ezenki^ vül a gazdaeraber főleg tojást ad el s nem keltet csak keveset, ellenben a nagyobb üzemnek, ha nagyobb jö­vedelmi átlagot akar elérni, húst kell termelnie, fiatal rántani való és idősebb sütni való csirkéket kell elad­nia. És akkor okvetlenül szükséges a géppel való kel­tetés é* nevelés, mert pl. 10.000 csirkét kotlóval kikel­tetni s felnevelni egyáltalán lehetetlen. Különfélék. Liszt- és kenyérfogyasztás szabályozása. A­kormány a legutóbbi hivatalos lapban közhírré tette a liszt- és kenyérfogyasztás szabályozására vonatkozó 1916. évi január 10-én életbe lépő rendeletet. E sze­rint naponként és fejenként 240 gramm lisztet lehet fo­gyasztani, a mi a rendelet értelmében 1916. évi au­gusztus hó 16-ig számítva 52 8 kgr. lisztet tesz ki. Ki­vételt tesz a rendelet a nehéz testi munkával foglalko­zóknál, akik napi 300 gramm lisztet fogyaszthatnak, mig az őstermeléssel foglalkozók legfeljebb napi 400 grammot. Búza, rozs, árpa és gabonanemüek keveréké­ből előállitott lisztet, továbbá az ilynemüekből elő­állított kenyeret f. évi január hó 10-től kezdve

Next

/
Oldalképek
Tartalom