Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-05 / 6. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA február 5. fehérjévé dolgozzák fel, ezért egyes fajok magvai emberi táplálékot, mások meg állatok számára kitűnő abrakot, zöldtakarmányt, szénát szolgáltatnak. Gyökérze- ttlk mélyebbre terjed, mint a gabonaféléké, a földet lreéretté teszik. Gyökér- és tarlómaradványaik a talajnak humusz- és nitrogéntnrfalmát gyarapiiják. Mindezen jó tulajdonságaiknál fogva megérdemelnék, hogy termesztésüket nagyobb mértékben karoljuk föl, mint eddig tettük. v E helyen különösen két növényre akarom felhívni a kisbirtokos gazdatársak figyelmét, ezek egyike a már említett borsó, a másik pedig a bab. Ezt az utóbbi «övényt szinte fölfedezte az utóbbi időben a tengert járó világ és ezen a réven a babfogyasztás az utóbbi időben igen nagy mértékben emelkedett. Jól emlékezhetünk rá, hogy 15—20 évvel ezelőtt a babnak még olyan nyomott volt az ára, hogy nem volt érdemes el- j adni, hanem jobban járt az ember, ha a sertésekkel feletette. Jó magam is néhány esztendőn át úgy érté- kesitteltem babtermésemet, sőt még vettem is erre a célra. Ismerek egy uradalmat, ahol ezekben az években kicsinyenként 2—3 vaggon babot vásároltak ösz- •ze q-ként 5 forintért, meg 5 forint 20 krajcárért és azt tehenekkel, ökrökkel feletették, mint abrakot. Bezzeg másképpen van ma. A babnak ára a jelzett körülménynél fogva állandóan olyan magas, hogy annak legjobb értékesítése az, ha eladjuk. Ma eg} mé- iermázsa jó babnak az ára 35—40 korona. Megfelelő elbánás mellett teremhet tiszta vetésben kát. holdankint 6—8 métermázsa, tehát olyan jelentékeny jövedelmet szolgáltathat, mint kevés más növény. Ha tengeri között termesztjük is, mint nálunk általánosan szokás, akkor is számíthatunk rendes körülmények között holdanként 1-5—2-5 métermázsa termésre, ami szintén jelentékeny mellékes jövedelmet jelent. A korai borsó megelőzi érésével az aratást, a bab pedig követi azt, tehát olyan időszakban nyújtana foglalkozást a kisgazda családnak, amikor már sürgős mnnka nincs. Ezt a foglalkozást pedig, ha nem is valami fényesen, de mindenesetre tisztességesen megfizeti, A hüvelyesek termesztésének fő előnyeit különösen nem is abban a nagy haszonban kell keresnünk, amit közvetlenül nyújtanak, mert be kelt vallanunk, hogy pl. a mai gabonaárak mellett úgy az őszi, mint tavaszi gabona szintén lehet olyan jövedelmező, sőt nagyobb jövedelmet is adhat. Mondom a hüvelyesek termesztésének nagy jelentőséget nem a jövedelmezőség ad, hanem az a körülmény, hogy a gazdasági terhelést változatossá teszik, a talaj tulajdonságait határozottan javítják, nitrogéniartalmát gyarapítják s a talajerőnek egyenletes kihasználását elősegítik. Az említettek, de más hüvelyesek is az őszi gabonának igen jó előveteményei és csak örvendenünk kell, hogy a világ folyása, a közlekedési viszonyoknak fejlettsége ezeket a növényeket felszínre hozta. Tudnunk kell u. i., hogy volt idő amikor a hüvelyes vetemények igen általános fogyasztás tárgyai voltak és nagy mértékben termesz? tették azokat mindenfelé. Leginkább az Amerikából behozott kapásnövények, a tengeri és burgonya szorították ki ebből a helyéből, amelyet ime most a változott viszonyok között ismét elfoglalni igyekszik. A hüvelyes veteményeknck egyik jeles tulajdonsága u. i., hogy magvaik igen sok nitrogént tartalmaznak és igy azoknak tekintélyes része, mint a paszuly, borsó, lencse stb., az ember táplálkozásában is jelentékeny szerepet játszik. Ezt a szerepét némileg elhomá- lyositja az a körülmény, hogy az utóbbi évtizedekben a meglehetősen alacsony húsárak mellett ezeknek a nit- rogéndus növényi táplálóanyagoknak szerepe szükebb térre szorult. Mihelyt azonban a húsárak emelkedtek és a mai magasságot elérték, szükségszerűen jelentkezni kezdett ezen tápláló növényi anyagok iránt való kereslet is. Nem valószínű, hogy a jelen piaci álllapotok egyhamar lényeges változást szenvedjenek, feltehefő tehát, hogy a hüvelyes vetemények iránti kereslet nem csökken, hanem ellenkezőleg, emelkedni fog, a termesztésük mellett megnyilvánuló előnyök tehát szintén csak fokozódhatnak és igy a legnagyabb mértékben megér- 1 demlik gazdáink figyelmét. Sz. Gy. Különfélék. Súlyos csapás érte a Miklóssy családot, ugyanis a család nesztora Miklóssy Gyula géresi földbirtokos, egyesületünk választmányi tagja január hó 31-én Debrecenben elhunyt. Temetése a részvét szokatlan mérvű megnyilvánulása mellett f. hó 2-án volt. A család a következő gyászjelentést adta ki: A legmélyebb fájdalommal tudatjuk, hogy szerető édes atyánk, apósunk és nagyapánk Miklóssy Gyula áldásos éleiének 67-ik évében folyó hő 31-én, délelőtt fél 11 órakor rövid szenvedés után hirtelen elhunyt. Kedves halottunk földi részeit február hó 2-án, szerdán délután 3 órakor fogjuk a Hatvan-utcza 38. számú házunktól a református egyház szertartása szerint tartandó ima után a Kossuth-utczai sirkertben örök nyugalomra helyezni. Debreczen, 1916. január hó 31-én. Áldás és béke poraira! Gyermekei: Mária férj. Szikszay Gyuláné. Róza férj. Wissnyey Dezsőné. Anna özv. dr. Arvay Béláné. Teréz férj. Szilágyi Kálmánná. Margit férj. dr. Tervey Tamásné. Etelka férj. TóthZsig- mondné. Ágnes és Gyula. Vejei: Szikszay Gyula, Wissnyey Dezső, Szilágyi Kálmán, dr. Tervey Tamás, Tóth Zsigmond, Menye: özv Miklóssy Béláné Bányay Mariska. Unokái: Szikszay Miklós, Mária, Margit és Sári. Wissnyey Rózsika és Erzsiké. Arvay Sándor és Annuska Szilágyi Erzsiké és Kálmán. Miklóssy Béla, István, Kálmán és Dezső. Tervey Rózsika. Tóth Endre és Éviké. Elhalálozás.
