Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-29 / 5. szám
január 29. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. A drágaság és a szövetkezeti eszme. A szövetkezeti mozgalmat, fogyasztási, hitel és • egyéb más szövetkezetek alakítását béke időben is úgy állították oda a magyar közvélemény elé mint a drágaság legjobb ellenszerét. A fogyasztási, hitel és egyéb szövetkezetek fejlődése leginkább bizonyítja, hogy ezek a szervezetek valóban beváltak a drágaság orvosszereiül. Az a kérdés vajon a háború folyamán is hivatásuk magaslatán maradtak e ezek a szervezetek, hozzájárultak-e a mindinkább elviselhetetlen drágaságnak a csökkentéséhez Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy igen. Elég rámutatni a két legnagyobb szövetkezeti szervezetnek: Az Országos Központi Hitelszövetkezetnek és Hangya múlt évi eredményeire. Mindkét szövetkezeti központ forgalma az előző éviekhez j képest tetemesen emelkedett. De nemcsak a központok i forgalma nőtt meg szinte hihetetlen mértékben, hanem a hozzájuk csatlakoző vidéki szövetkezeteké is. S vájjon í miért ? Egyszerűen azért, mert a fogyasztó közönség a pénz és az árucikkek rohomos emelkedése után iparkodott a legnagyobb buzgalommal keresni azokat a for- ! rásokat amelyek mégis olcsóbbak mint azok, amelyek- j nél a természetes árdrágulást az illető forráskezelők a saját önző céljaikra használtak ki. Azt hitte volna mindenki, hogy a szövetkezeti intézmények a háború szülte gazdasági zavarok nyomán : elfognak pusztulni. Az ugyan is teljesen érthető dolog. 1 hogy egy füszerkereskedő a legkétségbeesettebb erőfe- i szitéssel iparkodik a saját üzletét fenntartani, mert hi- ; szén ez adja meg neki a megélhetés lehetőségét. De arra igazán nem gondolt senki, hogy fogyasztási, vagy hitelszövetkezet, amelyek a helybeli plébános, jegyző, í tanító, vagy gazdatiszt stb. adminisztrációja alatt állnak j akiknek a háború amúgy is tulon-tul megsokszorosi- ; fotta a munkáját nemcsak hogy gyöngülni nem fognak, ! hanem erősödni. Az említettek jóformán ingyen munkát végeznek a szövetkezetben és ezt az ingyenmunkát szívesen végezték mert minél inkább sulyosodtak az idők, annál inkább tapasztalhatták, hogy a szövetkezet határozottan tetemes gazdasági hasznot jelent minden egyes . tagra nézve. A drágaság egyik előidézője volt a nagy áruhiány is. E tekintetben a szövetkezetek mindenki között a legjobb helyzetben voltak. Központjaik bár szintén küzdöttek az árubeszerzés hihetetlen nehézségével, de . azért mégis le tudták azokat győzni. A drágaságot nagy mértékben előmozdította a vasúti szállitásnsk ezer akadalya is. Ezt is letudta győzni a legtöbb szövetkezet. Erre nézve elég arra utalnunk, hogy amikor a vasúti forgalom teljesen megbénult, akadtad szövetkezetek, artielyek száz, kétszáz, sőt hárömszáz kilométer tá- -t volságról kocsifuvarral hozatták el bevásárló központjaiktól az árucikket, s az eredmény az volt, hogy mig a versenyző szatőcsboltokban árut nem lehetett kapni, addig a szövetkezet mindig ki tudta szolgálni a vevőit. Nagy erőssége volt a szövetkezeteknek az is, hogy hitelük már régen meg van alapozva. A szövetkezetek már régóta készpénzen szerzik be az árut. Az a dolog tehát, hogy hitel megszorítás következett be, őket nem érintette. A szolid kereskedelem alapelveinek szem előtt tartása volt az a tényező, ami a szövetkezeteket a háborúban megerősítette, s ami azokat a drágaság orvosszereivé avatta. Dohánybeváltási árak emelése. A m. kir. pénzügyminiszternek legújabban kiadott rendelete az utóbbi években érvényben levő 10 százalékos dohánybeváltási árpótlékot módosította, illetve azt felemelte 30 százalékra: azon termelők részére azonban, kik az 1915. évi termelési területtel egyenlő nagyságú területen termelnek 40 százalékos; azok pedig, kik a múlt évi területnél 20 százalékkal nagyobb területen fognak termelni, valamint az uj termelők részére 50 százalékos árpótlékot állapított meg. Ezen áremelés a rendkívüli körülményekre való tekintettel lett az 1916. évi dohánytermés beváltására, megállapítva ami teljesen indokolt és érthető, mert e nélkül lehetetlenné lett volna a dohánytermés nélkülöz- hetlen mennyiségének biztosítása. Nem akartunk ezen rendelet megjelenése előtt foglalkozni e kérdéssel már csak azért sem, mert az országos dohánytermesztési bizottság a múlt hóban behatóan tárgyalta e nagyon fontos dolgot a dohány jövedéki igazgatóság leghivatottabb egyénei jelenlétében. Azt nem tartjuk azonban a dohánytermelőkre eléggé megnyugtatónak, hogy ezen felemelt árpótlék csak a f. termelési évre szól; de remélni akarjuk, hogy a kincstárra nézve előnyös és a termelés lehetőségét biztositó rendeletnek — amennyiben előreláthatólag az még a jövőben is épp ily indokolt lesz — hatálya kilesz terjesztve a következő termelési évre esetleg évekre is. Felkérjük egyesületünk tagjait szíveskedjenek úgy a folyó, mint a hátralékos tagdijakat befizetni. Egyesületünk a mai nehéz viszonyok- mellett még nagyobb áldozatok árán képes csak működését — melyre a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt fokozottabb szükség van — fenntartani; ezenkívül egyes jelentékeny jövedelmi források éppen a háború okozta körülmények miatt vagy kevesbedtek, vagy egészen megszűntek, igy tehát a tagdijak rendes befolyására feltétlen szükségünk van. Tagdíjakat kérjük: Szatmármegyei Gazdasági Egyesület pénztára Szatmár, Szatmárvármegyei takarékpénztár r.-tL címre küldeni.
