Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-30 / 53. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. december 30. De még az egyes vármegyék egyes járásaiban is oly különbözők lehetnek a viszonyok, hogy a megfelelő | arányt innen egységesen és igazságosan megállapítani i lehetetlen és az egységes megállapítás mindenesetre azt eredményezte volna, hogy főleg az Alföldön lakó népességünk, amely kizárólag kenyérfogyasztó, járt volna rosszabbul azon lakosság előnyére, amelynek zöldsége, burgonyája, más főzeléke is van. Ép ezen momentumok idézték elő azt, hogy a Közélelmezési Hivatal hatáskörét, jogát átruházta a törvényhatóságokra, reájuk bízván azt, hogy viszonyaiknak megfelelően szállítsák le a fejkvótát is oly mértékben, a meddig az lehetséges. Elismerem, hogy a Csemez István t. interpelláló képvi^aiő ur által felhozott adatok nagyon szembetűnő ellenteteket mutatnak, és elismerem, hogy véletlenül ezek a megállapítások oiy végletekben mozognak, hogy sem az egyik, sem a másik nem helyes. Ez hiba volt az illető hatóságok részéről, amelyet azonban reparálni a Közélelmezési Hivatalnak első feladata lesz. És épen ezen lehetőleg arányos és egységes eljárás szempontjából a Közélelmezési Hivatalnak mintegy 10—15 kiküldöttje utazik vármegyéről vármegyére; betekint áz ottani dolgokba és iparkodik az ott önkéntelenül és akaratlanul a legjobb hiszemüleg is becsúszott hibákat reparálni. Felemlítette a t. képviselő ur, épugy mint gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is, sz ipari czik- kek makszimálását. Úgy tudom, hogy a kereskedelemügyi minister ur mindazon iparcikekket, amelyek mak- szimálása lehetséges, makszimálta. Nagy részét igenis makszimálta és azon van, hogy mindazon iparterményeket, amelyek makszimálása lehetséges, makszimálja is. Méltóztasék azonban számolni az ezen kérdésnél felmerülő rengeteg nehézséggel éí azzal a veszélylyel, hogy egy helytel m makszimálás — hiszen folyton változnak a viszonyok—amely nem simul állandóan a termelési viszonyokhoz, egyértelmű lenne azzal, hogy azokban az iparczikkekben a produkezió teljesen megszűnjék. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és hogy igen tisztelt barátom, a kereskedelemügyi minister ur nagyon szívesen veszi, ha az érdeklődő urak e kérdésben felkeresik őt és neki módja és alkalma lesz a? urakkal érinkezni. Akkor majd méltóztatnak tapasztalni, hogy igenis j ott, ahol lehetséges volt, illetőleg ott, ahol az elhárít- ' hatatlan akadályokba nem ütközik, a kormány el van I határozva, hogy mindenütt makszimáljon. Elháríthatatlan akadályok alatt semmiféü érdekkört vagy más effélét nem értek, hanem tisz-än és kizárólag azt, hogy a mak- szimális által a pro^ukeziót teljesen nullára ne szálit- suk le. Gróf Bab'yány Tivadar igen tisztelt képviselőtársam felei>,ítette a sertéshizlalás kérdését is.. Tökéletesen iga*1 van abban, hogy a kenyér után legfontesabb a zsir, de a kettő közül mégis csak a kenyér a fontosabb. Amint előbb vázoltam, nekünk mélyebben bele kellett nyúlnunk a gazdasági szükségletekbe, hogy a minimális mennyiséget, amely a lakosságnak és a hadseregnek élelmezéséhez szükséges biztosítsuk, tettük azzal az utasítással, hogy a vármegyéket felhívtuk, hogy a gazdasági érdekek mentői kisebb sérelmével hajtsák keresztül a rekvirálást. Itt elismerem, hogy a gazdasági érdekeket bizonyos fokig sérteni kellett, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha a mostani rekvirálás éa készletfelvételek azt eredményeznék, hogy azokra a mennyiségekre, amelyeket a vármegyék biztosítanak, teljes egészükben az országnak nincs szüksége, első dolgunk lesz, hogy a kereteken tágítsunk és épen a gazdasági szükségletek részére a már esetleg rekvi- rált mennyiségekből is visszabocsássunk oly részt, amely az illető gazdaságok vitelére múlhatatlant szükséges. T. képviselőház! Hogy e rendelkezésbe nálamnál nehezebb szívvel senki sem ment bele, azt méltóztassék elhinni, annak teljesen tudatában vagyok. Mit jelent ez az erőszakos rendszabály ? Jelenti azt, hogy az sok esetben a gazdaságok vitelét megnehezíti. Méltóztassék elhinni, hogy parancsoló okok kényszeritettek erre és iparkodni fogunk a gazdasági érdeket lehetőleg kímélni. A sertéshizlalás kérdésénél a dolog úgy áll, hogy a gazdasági szükségletek legnélkülözhetőbb része kétségtelenül az, amit az illető gazda visszatartott a hizlalást czélokra. Méltóztatnak tudni, hogy a hizlalást sem űzheti korlátlanul, mert hiszen alispáni engedélyt kell kérnie oly feltétellel, hogy közfogyasztási célokra a bel- ügyminister részére a sertések leköttetnek. Mindennek dacára, hogyha arról van szó, hogy a vándormunkás fej kvótáját vigyem-e el, vagy elvigyem-e azt a takarmányt, amelyet teljes joggal és bona fide hizlalásra az illető gazda visszatartott, mindenesetre az utóbbihoz nyúlok előbb, hogy a másikat biztosítsam. Mert az csak teljes félreértésen alapulhat, amit gróf Batthyányi Tivadar t. képviselőtársam mondott, hogy a vándormunkások, az arató munkások részére visszatartott terményeket a vármegyék rekvirálják. Ez határozottan ellenkezik az adott instrukcióval. Mert az Illetők megélhetését valahogyan biztosítani kell és ha azokban a vármegyékben, ahonnan jönnek hatósági ellátásra szorultak, akkor az illető vármegyéket tehermentesítik arra az időre, amelyre őket elbocsátották. A lisztnek oda és visszakocsiztatását kikerülendő határozottan indokolt, hogy az illető gazda, akinek erre szüksége van, azt a készletet visszatartsa. Hódy Gyula: De hogy kapja vissza? B. Ghilldny Imre földmivelésügyi minister: Még eddig senkiét sem vitték el. A rendelet módot ad, hogy minden ily sérelmes rekvirálás eilen fellebbezéssel élhessen a birtokos. A felebbezést soron kivül 8 nap alatt
