Szatmári Gazda, 1916. (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-15 / 3. szám

4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA január 15. A kitűzött határidő letelte után benyújtott kérvény nem fog figyelembe vétetni. Azoknak a gépészeknek és fűtőknek a felmentése is kérelmezendő, akiknek felmentése iránt a kérvény már beadatott, de az még el nem intéztetett. A gőz- és motorekegépészek és fűtők felmentése iránti és a járási tisztviselő utján a főispánhoz és a fő­ispán utján szabályszerűen továbbított kérvények a m. kir. íöldmivelésügyi minister ur illetőleg Horvát-Szla- vonországokban a bán ur javaslata alapján, ha a m. kir. honvéoségnél tényleges szolgálati kötelezettség alatt álló egyénekről (tartalékosokról, póttartalékosokról), va­lamint akár a honvédséghez, akár a hadsereghez be­osztott A) vagy B) alosztályu népfölkelőkről van szó, a m. kir. honvédelmi minister, ha pedig a közös hadse­regnél tényleges szolgálati kötelezettség alatt álló egyé­nekről (tartalékosokról és póttartalékosokról), van szó, a cs. és kir. hadügymlnister ur által fognak elintéz- tetni. Ez a rendeletem, mely a mezőgazdaság érdekei- I nek mind közgazdasági, mind katonai szempontokból való megóvását, illetőleg a kézi és igaerőnek a háború alatt bekövetkezett hiánya folytán mindinkább szüksé­gessé vált gőz- és motorekével való szántás előmoz­dítását célozza, azonnal közhírré teendő és a legponto­sabban végrehajtandó, a végrehajtást akadályozó körül­mények pedig hozzám bejelentendők, hogy a jelen ren- -deletemmel kitűzött cél megvalósítható legyen. A fogyasztás fegyelmezése. Az uj esztendő elég kellemes meglepetést hozott: a kenyér és liszt utalványok alakjáhan. Furcsa dolog is elképzelni egy vérheli magyarnak, hogy bemegy a pék­hez s pénze is van, vagy a vendéglőben s ott kenye­ret kér s azt addig nem adják oda neki, amíg a ható­sági utalványt is át nem adja. A kenyér ára szinte má­sodrendűnek tűnik fel — a fő dolog a kenyérjegy, vagy lisztjegy. Erre van szüksége a grófnak és nap­számosnak egyaránt. Bőségesebb termés esetén talán elkerülhettük vol­na ezeket a kényelmetlen rendszabályokat. Ámde ha már itt vannak, — nincs más segítség, mint beletö­rődni — és levonni belőlük a tanulságokat. Mert min­dennek meg van a maga tanulsága s különösen sokat tanulhatunk a magyar természetnek, gondolkodásmód­nak olyannyira szokatlan kenyér- és lisztjegyekből. Az egyik és legfőbb tanulság, hogy takarékoskodnunk kell a legteljesebb mértékben. A szántóföld termése mai vi­szonyok közt nem elégséges a folyton szaporodó igé­nyek kielégitésére. A háború méretei eddig folyton csak növekedtek s ki tudja meddig fognak nőni. Már pedig a háhoruban minden élő és mozgó tényező — bízvást mondhatjuk — az úgynevezett központi hatalmak ré­széről első sorban a magyar föld termésére van rá utalva. Az észszerű, — sőt fösvénységig menő takaré­kosság rendkívül kívánatos. Ne egyék senki két darab kenyeret, ha egygyel is jól lakott. A másik, nézetünk szerint most már mindenki előtt igazságszámba menő tanulság az, hogy a mező- gazdaságnak meg kell adni minden lehető támogatást, hogy háborús feladatainak meg tudjon felelni. Azt mondják, hogy a mezőgazdaság is tulajdonképpen ipar, — mi azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság kiváltképpen háborús ipar. A kenyér van olyan tényező, mint a srappnel. Meg kell tehát adni a mezőgazdaságnak is pénzben, munkaerőben, szállítási és anyagbeszerzési előnyökben mindazt, ami produktívvá, teherbíróvá, fej­lődővé teszi. A föld ősereje, a mag csiraképessége, az eső és napfény nem elégségesek az eredményhez. A kenyér- és lisztjegyekbe bele fogunk szintén törődni, mint sok más háborús mizériába és hasznunk is lesz belőle, főleg ha a tanulságokat Is levonjuk. — Hasznunk lesz belőle azért is, mert bizonyos fegyelme­zettséget tanulhatunk. Lám, Németország az ő aránylag kisebb készleteit mily pompásan és arányosan szét tudja osztani, — ott a drágaság még annyira se tu­dott elfajulni, mint minálunk — éppen ezért fegyelme­zettségre — a mostaninál jóval nagyobbra — száz és száz okból volna szükségünk. Mi azonban csak egyet emlilünk s ez az, hogy a fegyelem és a szövetkezésre való hajlandóság nagyon is közeli rokonok. Voltakép- i pen egyik a másikat kisegíti, megtermékenyíti. A fe- | gyelmezett társadalom jobban hajlik a közös munkára. j Már pedig elvitázhatlan tény, hogy a drágaság legfőbb j tényezőjét, a kapzsi közvetítő uzsorát csak közös erő- I vei — szövetkezéssel lehet legyőzni, sőt mi több, ki- j irtani. Felkérjük egyesületünk tagjait szíveskedje­nek úgy a folyó, mint a hátralékos tagdijakat : befizetni. Egyesületünk a mai nehéz viszonyok ■ mellett még nagyobb áldozatok árán képes csak ■ működését — melyre a nyomasztó gazdasági vi­szonyok miatt fokozottabb szükség van — fenn­tartani; ezenkívül egyes jelentékeny jövedelmi források éppen a háború okozta körülmények miatt vagy kevesbedtek, vagy egészen megszűn­tek, igy tehát a tagdijak rendes befolyására feltétlen szükségünk van. Tagdijakat kérjük: Szatmármegyei Gazdasági Egyesület pénztára Szatmár, Szatmárvármegyei takarékpénztár r.-t. címre küldeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom