Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-03 / 27. szám

VII. évfolyam. Szatmár, 1915. julius 3 SZATMÁRIG KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELET! VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetést ára : Laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Negyed évre . . . 6 3 korona. n . . 1-50 . A Szabnármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tsgdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy István Choinoky Imre Pethő György. Szatmár, Deák-tér 2 H szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nein küldünk vissza Interurbán-telefon 217. sz. A gazdák és a kenyérdrágiíás. „Állapíttassanak meg a maximális árak olyan magasságban, hogy azokban kifejezésre jussanak a termelés emelkedett költségei.“ Ez volt a szerény kérése az Országos Magyar Gaz­dasági Egyesületnek, midőn tanácskozott az idei termés értékesítéséről. Az a tanácskozás nem volt egyéb, mint a szakértők véleményének ki­fejezésre juttatása, nem érdekszervezet formu- lázta a maga követeléseit, hanem a szakértők jegecesitették a maguk tudását, tapasztalatát és ennek az összefoglalása érett meg az OMGE tekintélye alatt, hogy tanácsadásul szolgáljon a mai kényes, egyúttal nehéz időkben az elhatá­rozás és a döntés jogával bíró hatóságok szá­mára. Ezqn annyira jogos, mint szerény kívánság heves ellenzésre talált a közvélemény többé kevésbé'hivatott és jogosult képviseletében, a mely most kizárólag a fogyasztó megbízóleve­lét lengeti nyilvános szereplésében, mig a me­zőgazdasági termelő képviselet nélkül marad a nagy perben, a melyet ma különben a legna­gyobb emberi nyomorúság kiapadhatlan forrása a háború vonultat fel irtózatos kegyetlen jele­neteivel. Benne van a háború felidézte ezernyi és ezernyi méltatlanságban, igazságtalanságban az is, hogy mindenütt a gazdát vádolják harácso- lással, törekvéssel, hogy jogosulatlan érdekeit kívánja érvényesíteni. A német birodalmi gyű­lésen a szociálista tábor vádolta a gazdákat zsákmányolással, nálunk a merkantilistáknak a „fogyasztók“ álorcája alatt kalózkodó gerillái védik a közérdeket azzal, hogy mindent el akarnak szedni a gazdától, még azokat az el- vitathatlan érdemeket is meg akarják semmisí­teni, a melyeket a magyar mezőgazdaság eb­ben a háborúban tagadhatlanul szerzett és a melyek iránt több érzéke van a német szövet­ségesnek, mint a benszülött, vagy legalább itt gazdagodó „magyarnak.“ Ezekkel nem vitatkozunk, hiszen a rossz­hiszeműség meggyőzésére hiába sorakoztatnánk az iveket, csoportosítanánk a döntő adatokat. De igenis foglalkozni kell a gazda kétségbevont igazságának a kiderítésével, kötelesség helyre­állítani annak gonosz kezekkel megtámadott re­putációját. Nem a gazdák drágítják a kenyeret, hanem mint minden termelésre, úgy a mezőgazdasági termelésre is ellenállhatlan hatalommal rákény- szeritette a háború a termelési költségek kiszá- mithatlan magasságú emelkedését. Ebben első faktor a mezőgazdaságnál a munkaerő meg- csökkenése, mert ennek az első nemzeti ipar­nak a munkástömegéből éppen nyolcvan száza­lékot ragadott ki a háború. És ezek a fronton vannak. Nem hűsölnek irodákban, kórházak­ban, egyéb testi épséget és pihenést biztositó férhelyeken. Tessék mutatni iparágat, amelynek ilyen kontingenssel kellett időzni a nemzeti vé­delemnek. A veszteségi listák még többet mon­danak. Semmiféle iparágnak a termelési nehézsé­gei úgy fel nem szaporodtak a háborúban, mint a mezőgazdaságnak. Egyetlen iparág nem érzi a rekvirálások súlyát annyira, mint a mezőgaz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom