Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-07 / 32. szám

VII. évfolyam. Szatmár, 1815. augusztus 7. szám. AZ ÉSZAKKELET A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, Armegyei szövetkezetek szövetségének hivatalos közlöny. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: évre . Fél évre . Negyed évre 6 korona. 3 , 1-50 , A Szalmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijllletmény ellenében díjmentesen kapják. A Szaíniámegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezériő bizottság: Böszörményi Emil dr. Baftha Kálmán Domahidy István Chólnofty Imre Pethő György. Szatmár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oidaiáá érintő közlemények, hirdetések és pénze* küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza. Interurbán-telefon 217. sz. Zavarok a közélelmezésben. A közélelmezésben ennek az országnak a bőven termő földjén mindenkor voltak, a há­ború csak kiélesiteíte, megsulyozta a bajokat, a melyekkel állandóan küzdött a fogyasztó és termelő egyaránt. Ma csak az a különbség, hogy meg tudjuk vonni a határokat, a melyek ezeket a zavarokat felosztják természetesekre és mesterségesekre, a háború előtt a zavarok csak mesterségesek voltak, mert még a legsivárabb esztendő is termett annyit, hogy a szabályszerű fogyasztás kielégíthető volt. Ma fel van csi- gázva a fogyasztás, megfordult annak a meg­szokott rendje és igy — miután a termelőmun­kából is hiányzik jó egymillió erős munkás kéz és megszámlálhatlak a termelő munkában se- ! gitő állati munkaerő, egészen természetes, hogy felfokozódtak azok a zavarok, melyeken emberi erővel,, gondos előrelátással segíteni nem tu­dónk. Az immár tagadhatatlan hushiány telje­sen felforgatta a falu életrendjét, ne csodálkoz­zunk, hogy elmarad a városok élelmezéséből, vagy legalább is megcsökken a tojás és a ba­romfi, mert ez most ott fogy el, a hol meg­termett, ezelőtt pedig jött a városba és érette ment vissza a pénz: a parasztasszony ősi ke­resete, a miből beszerezte a húst és a ruház­kodását, még sokszor a ládafiába is tett belőle. A kik alaposan ismerik a mostani terme­lési viszonyokat, nyugodt lelkiismerettel állapít­ják meg, hogy adott ennek az országnak a Gondviselés ebben az esztendőben mégis min­denből annyit, hogy a fogyasztás némileg mér­sékelt igényei túlságos áremelkedések nélkül ki volnának elégíthetők, ha a termelő közvetlen érintkezhetnék a fogyasztóval és voln^ éber, erős gazdasági és szociális érzékkel megáldott közigazgatás, a mely a mesterségesen ápolt, gyarapitott közélelmezési zavaroknak végét tudná vetni a háborúban egészen természetes, megal­kuvást nem tűrő hatalmi szóval, erélyes, kímé­letet nem ismerő végrehajtással. A minek an­nál inkább helye volna, mert mindenki jól tudja és bele is nyugszik, hogy a háború ide­jében le kell szállni a paragrafusok magas pa­ripájáról. A mesterségesen fokozott zavarok a köz­élelmezésben főleg abból származnak, hogy a termelők és a fogyasztók sem a békés idők­ben, sem a háború korszakában soha közvet- ! lenül nem éritkezhetnek egymással. Ezt köve­telték immár évtizedek óta a termelők és fo­gyasztók, de ennek a két legnagyobb nemzeti tagozatnak, a mely tnlajdonképen magában foglalja az egész nemzetet, mert ebben még a kereskedők is benne vannak, sem kérése, sem követelése meg nem hallgattatott. Álhumaniz­musból, ferdén magyarázott szociális theóriák- ból mindig hatalmasabb, többet nyomó volt a közvetítők érdeke, a mi igenis figyelembe ve­endő, mindaddig, mig ez a közvetítés nem fe­lesleges és nem mutatkozik törvénytelen adó­zásnak, a mit a termelő az áraknak megcsök- kentésével, a fogyasztó pedig az áraknak uzsora- szerű felhajtásával fizet meg. A közigazgatás pedig ölbe tett kézzel nézi az anyagi erőknek ezt a morzsolását, gondolkodván akképen, hogy mindegy akárki fizeti az adót, csak fizesse és

Next

/
Oldalképek
Tartalom