Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-17 / 16. szám
2-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA április 17. több egyenlő nagyságú táblára osztjuk. Az utak és táblák száma és nagysága a terület nagyságától függ. Fölösleges utat ne készítsünk, mert ezáltal sok mivelhető területet elveszítünk; viszont annyi útról gondoskodjunk, amennyi a termények könnyű elszállításához, a trágya behordásához stb.-hez szükséges. Nagyobb házikertben a kerítés mellett is kell utakat kijelölnünk, oly- formán, hogy közvetlenül a kerítés mellett 3—4 méter földterületet hagyunk ki gyümölcsfák, vagy szőlőlugas stb. számára. A kerítés, esetleg fal melletti területeket bármily célra igen jól fel lehet használni. Kivált a kert napos oldalain sikeresen nevelhetünk korai palántákat és sok meleget igénylő korai zöldségnemüeket. Ha szőlőt és gyümölcsfákat ültetünk a kerítés mellé, ezt úgy osszuk be, hogy a kert északi oldalán levő kerítés mellé szőlőlugast és őszi barackfát, kaj- i szinbarackot; a nyugati oldalra cseresznye-, meggy- és ! körtefát; a keleti oldalra almafát, birset, a déli oldalra j pedig szilvafákat, mogyoró- és málnabokrokat ültes- ; sünk. Ha ezenkívül nagyobb konyhakertben az utak ; mellé is akarunk gyümölcsfákat ültetni, ezen célra az j utak mellett legalább 3 méter széles szegélyágyakat kell kijelölnünk, ahová 6—7 méter távolságra törpe- vagy alacsonytörzsü gyümölcsfákat ültetünk. Magastörzsü fák, amelyek gondozása sokkal nehezebb, mint a törpe, vagy alacsonytörzsü fáké és azonkívül nagy árnyékot is adnak, a házikertekben mellőzendők. Keskenyebb utak mellé szegély- és lugasszőlők ribizli- és egres- (köszméte-) bokrok ültethetők. Az utak széleinek szegélyezésére és a kert csino- sabbá tételére nagyon ajánlható: a metélőhagyma (schnittling), az indátlan földieper, évelő fűszer- és gyógynövények, továbbá a szegfű és az alacsony pusz- páng (Buxus). Végül gondoskodnunk kell a trágya és melegágy számára szükséges helyről, továbbá kútról, vizvezető árokról és viztartóedényekről is. A zöldségeskertet az emberek és állatok károsításai ellen megfelelő kerítéssel kell körülvennünk, amely célra alkalmas a sodrony, léc, deszka stb. A kert északi oldalán fal- vagy deszkakerítés készítése nagyon ajánlható, mely elé a melegágyakat igen jól elhelyezhetjük. A zöldségnemüeket bizonyos, előre megálapitott rendszer szerint kell egymásután termesztenünk. Az ily eljárást váltórendszernek s a zöldségnemüeknek bizonyos időközönkint, ugyanezen helyre történő visszakerülését vetésforgónak nevezzük. A váltórendszer által talajunk tápanyagait jobban kihasználjuk, termésünk biztosabban sikerül és végül a növények helyeinek folytonos változtatása által a betegségek nagyobbmérvü elterjedését is megakadályozzuk. Ezenkívül a váltórendszer alkalmazása azért is szükséges, mert egyes zöldségnemüek friss trágyával javított földben teremnek jól. Mások kövér földet igényelnek, de a friss szalmás trágyát nem kedvelik. Némelyek pedig akkor adnak jó termést, ha a talaj nehány évvel előbb volt megtrágyázva. A vetésforgó megállapításánál eszerint úgy kell az egyes zöldségnemüeket csoportosítanunk, hogy a friss trágyával javított talajba azok kerüljenek az első és a következő években, amelyek frissen, vagy régebben trágyázott talajt kívánnak. A zöldségnemüeket trágya iránti igényeik szerint a következőleg csoportosíthatjuk: Első évben (trágyázott talajba): káposzta- és sa- látefélék, zeller laboda, tök, ugorka, dinnye, kukorica. Második évben: hagyma- és gyökérfélék, paprika, paradicsom, mák. Harmadik évben : hüvelyesek, burgonya és a magtermő növények, továbbá fészektrágyázással az ugorka, tök, paradicsom stb. Homokos talajban, melyben a trágya hatása rövi- debb ideig tart, a hároméves, agyagos talajon pedig a négyéves forgót alkalmazzuk, mely szerint egy területre ugyanazon növény minden 4-ik, illetőleg 5-ik évben kerül vissza. Eszerint a zöldségeskertet be kell osztanunk 3 vagy 4 egyenlő részre és ezekből évenként csak egyet trágyázunk meg. a többieket pedig sor szerint a következő években. Ezenkívül, ha nagyobb mennyiségben ével» növényeket is termesztünk, szükséges, hogy ezek számára forgón kívül külön területet jelöljünk ki. Mig kisebb kertekben elég, ha ezen növények számára az utak mentén, vagy a kert félreeső helyén nehány ágyat tartunk fenn. Ha az évelő zöldségnemüek már elöregednek, akkor uj palántákról kell gondaskodnunk s számukra más helyet kell berendeznünk. A zöldségnemüek vetésforgó szerinti csoportosításánál gond fordítandó arra is, hogy egy forgóba sohase kerüljön egymás közelébe a sárgadinnye és ugorka ; a görögdinnye és tök; a retek és kerékrépa; a cékla és takarmányrépa; káposzta és repce; különféle bab-, borsó-, tengeri-, paprika stb. féleség, mert az említett zöldségnemüek egymástól elfajtáznak és elvesztik eredeti talajdonságaikat. Különösen akkor kell erre nagyon ügyelni, ha egyik-másik zöldségféleség magját termesztjük. A forgók bevetése vagy beültetése az egyes zöld- ségnemüek természetének megfelelően korábbban vagy későbben történik. Hogy talajunkat minél jobban kihasználjuk, oly termények előtt, melyeket késön vetünk vagy ültetünk, még egyes, korábban fejlődő zöldségnemüek sikeresen termeszthetők. A gyorsan fejlőüő zöldségnemüeket ezenkívül oly termények közé ültetjük vagy vetjük, amelyek — mikor a főtermény kifejtődik és e talajt beárnyékolja — felszedetnek. Egyes zöldségnemüeket pedig nyáron és nyárutóján más termények után vetünk vagy ültetünk őszi vagy tavaszi használatra.
