Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-27 / 13. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI QAZDA préseléssel és megfelelő ipari feldolgozással étkezési célokra szoigáló finomított kukoricaolajat állítanak elő, azonkívül a csira mint kitűnő erőtakarmány is felhasz- I nálható. Ha azután a modern malomipari berendezéssel a j kukorica héját is elválasztják, akkor oly kukoricalisztet kapunk a szem egyéb részeiből, mely tartósság tekin- i tétében vetekszik a búza vagy rozs liszttel. Magyarország kukorica termelőinek nemtörődömsége következtében millió és millió métermázsára rúg az a kukoricamennyiség, mely a helytelen kezelés folytán megdohosodik, csírázik. Az ilyen hibás kukoricát aztán semmi egyébre felhasználni nem lehet, mint szeszgyártási célokra. Ha valaha a magyar gazdákat terményeik okszerű kezelésére figyelmeztetni kellett, úgy most e súlyos időkben valóban elérkezett ideje annak, hoy a milliókra menő károsodástól megóvjuk és komolyan figyelmeztessük kukoricatermelőinket, hogy ; végre rendezkedjenek be nedves kukoricájuknak beszá- ] látására. A száritó berendezés igen csekély költséget igé- 1 nyel és feltétlenül kifizeti magát egy olyan termelési évben, midőn a kukorica a nedves időjárás miatt túl- l nedves marad és nem ritkán rövid idő alatt egész termésünk megdohosodik. A természet gondoskodott arról, hogy a kalászos növények éretten hulljanak a gezda ölébe. A kukoriea termésnél a természet mulasztását a technikai haladással könnyen pótolhatjuk és csekély költséggel juthatunk oly helzzetbe, hogy értékes teiményünket a romlástól megóvjuk. ! t A háború és a szövetkezeti eszme. A nemzet mostani nagy létharcában nemcsak áldozatkészségre, lelkesedésre, de megfeszített munkára is van szükség, úgy a csatatéren, mint a társadalmi és, gazdasági törekvések mezején is. A háború mérlege csak is akkor fog a mi javunkra dőlni, ha a munkából nem csak az egyesek, de különösen azok az intézmények fokozottabb mértékben veszik ki részüket, amelyeknek célja amúgy is a nemzet boldogulásának az előkészítése. Ki merné tagadni, hogy az utóbbi munkában az altruisztikus szövetkezktek mindig legelői jártak. Méltán kiváncsi lehet tehát mindenki, hogy vajon ezek a szövetkezetek, hogy töltötték be feladataikat a háború alatt. Megfeleltek-e a múlt hagyománainak, s bele tud- tak-e illeszkedni az uj szokatlan keretbe, s munkájuk, j sikeres volt-e. A legnagyobb magyar fogyasztási szövetkezeti ! központ a Hangya mériege és évi jelentése jelent meg ; legutóbb, s ebből a jelentésből valóban kielégítő és ör- ' március 27. vendetes választ kapunk a fentebbi kérdésre. A magyar szövetkezetekből nem hiányzott sem az áldozatkészség, sem a fokozottabb munkára való készség. Nem hiányzott különösen a Hangyá-ból és a védőszárnyai alatt működő falusi szövetkezetekből. Eltekintve attól, hogy úgy a falusi szövetkezetek, mint a Hangya alkalmazottainak legértékesebb és a munkához hozzáedzett nagyobbik része most a csatatéren teljesiti hazafias kötelességét, ami egymaga elegendő lelt volna ahhoz, hogy a népélelmezés kifogástalan voltának biztosítására hivatott szövetkezetek működése megbénuljon, az áldozat- készségnek száz és száz más tanujelével találkozhattunk az elmúlt esztendő folyamán a fogyasztási szövetkezetek körében. Maguk a szövetkezetek külön hadikorházat tartanak fel, résztvettek igen jelentékeny részben a ha- dikölcsön összegyűjtésének munkájában is. Ezeken a háborúval szoros összefüggésben álló hazafias teendőkön kívül nagyon természetes, hogy a fogyasztási szövetkezeteknek luiajdonképeni munkája a nép élelmezés zavartalanságának biztosítása, a fogyasztás helyes mederbe való terelése sem volt meddő. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy az áru szállítás nehézségei dacára a Hangya forgalma ez évben sem csökkent, s meghaladta a 30 milliót. A működő szövetkezetek száma is szaporodott: 43 uj szövetkezet kezdte meg működését. Gyarapodott ezenkívül úgy a Hangyának, mint a kötelékébe tartozó szövetkezeteknek alap- és tartaléktőkéje. Ezek kétségtelen jelei annak, hogy a nagy akadályok sem tudták hátráltatni a becsület talapzatán nyugvó szövetkezeti intézmények fejlődését. A fogyasztási szövetkezetek a történelmi nagy időkben is megáilták helyüket és fényesen betöltötték hivatásukat. Amig a gazdasági vállalatok túlnyomó nagyrésze a panasz és a lemondás hangján nyilatkozik az elmúlt esztendőről, addig a Hangya évi jelentésében az önérzet és a jobb jövőbe vetett bizalom hangja nyilatkozik meg. Ezt a hangot nem is sugalhatja más, mint a jól végzett munka öntudata, s ha majd a dicsőséges háború után a kitüntetéseket és jutalmakat osztogatják, bizonyára meg fognak emlékezni a fogyasztási szövetkezetekről is, amelyeknek legfőbb feladata az volt, hogy az itthonmaradottakat ne hagyják kiéheztetni, hogy az összetartást, az önbizalmat ápolják s a tehetőseket a a haza érdekében való áldozatkészségre serkentsék. Számíthatnak a fogyasztási szövetkezetek tehát arra is, hogy munkájukról a történelem is meg fog emlékezni, amivel legjobban bebizonyítják azt, hogy létjogosultságukat s s további fényes jövőjüket kétségbe vonni ma már igazán nem szabad. Hirdetések felvétetnek a Kiadóhivatalisan.
