Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-27 / 9. szám
február 27. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. miniszter által meghatározott árat kell a tengeriért kő- | vetelhető legmagasabb árnak tekinteni. Ha a birtokos a tengeriből meglevő készletét a j Bizottság részére való megvétel céljából a földmivelés- ; ügyi miniszter által kibocsátandó felhívásnak megfele- 1 lően bejelenti, á készletet a bejelentéstől kezdve a Bizottság által megvettnek kell tekinteni és a birtokos köteles a bejelentett készletet az Országos Gazdasági Bizottság részére a 240. számú rendeletnek és a jelen rendeletnek értelmében megőrizni és átszolgáltatni. Állattenyésztésünkről általában. Állattenyésztésünk épen olyan fontos szerepet tölt be a hadsereg és a nép táplálásánál, mint növénytermelésünk. Az állattenyésztés szolgáltatásai annyival i nagyobb figyelmet érdemelnek azonban, amennyiben ezen a téren beálló minden hiányt, fogyatékosságot sokkal nehezebben és csak hosszabb idő lefolyása alattié- , hét pótolni, mint a növénytermelés hiányait. Kettőzött figyelemmel kell tehát arra ügyelnünk, hogy a jelen szükségleteinek kielégítése mellett meg ne raboljuk a jövőt. A hadsereg szükségleteinek kielégítése tekintetében csak szarvasmarha- és sertésállományunk jöhet figyelembe. A polgári lakosság szükségleteit ezek mellett juh- és baromfitenyésztésünk van hivatva kielégíteni, A polgári lakosságnak úgy a hadsereggel szemben, mint állattenyésztésünk jövője érdekében kötelessége, hogy úgy 1 a szarvasmarhahus, mint a sertésfogyasztás tekintetében bizonyos önmegtagadást gyakoroljon. Egyáltalában kevesebbet fogyasszon, szükségleteinek tekintélyes részét pedig igyekezzék juh- és baromfihússal kielégíteni. Viszont a gazda kötelessége, hogy ezen szükségleteknek kielégítéséről anélkül gondoskodjék, hogy ezzel a jövőt jelentékenyen megrábolná. Minden lehetőt -el kell követnünk, hogy az értékesebb tenyészállatoknak pusziitá- sát megakadályozzuk. Ezt a kérdést különben a földmi- velésügyi miniszter rendelettel szabályozta. Magunknak is el kell azonban követni mindent, hogy a rendeletnek foganatja legyen. Másrészről azonban igyekezzünk azoktól az állatoktól megszabadulni, amelyek kiteleltetésének semmi különös jelentősége nincs. A keveset érő állatoknak ez a kiselejtezése az első lépés ahhoz, hogy a megmaradtakat, amelyek a jövő tenyésztés tekintetében fontos szerepet vannak hivatva betölteni, annál jobb ellátásban részesíthessük. Fölösleges állatot tehát ne tartsunk, de amit tartunk, azt jó ellátásban részesítsük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy azokat a normális idők bőséges takarmányozásában kell részesítenünk. Ezen a téren is bizonyos hadiállapotot kell beállítanunk. Haditakarmányozást. ennek vezető szabálya legyen, hogy minden olyan takalmányt, amely emberi táplálékul is szolgálhat, csak mérsékelt adagokban, vagy egyáltalában nem szabad etetnünk. Például árpát ne etessünk mással, mint fiatal malacokkal, a tengerit, zabot szintén csak mérsékelt adagokban etessünk állatainkkal, a burgonyát pedig szigorúan osztályozni kell és csak azt kell föietetni, ami étkezési célokra nem alkalmas. Emellett a tél folyamán nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy azokat a kevéssé értékes takarmányokat, amelyeket elkeverve a téli istállózásnál lehet legjobban értékesíteni, lehetőleg nagy mennyiségben etessük, hogy igy értékesebb szálas és abraktakarmányokat a jövő számára megtakaríthassunk. Így a szalmát megszecskázva répával, burgonyával vagy más vizenyős takarmánnyal keverve, értékesítsük. Jó szolgálatot tehet e tekintntben a cukorgyári melassz is. A szalmát és polyvát a nyár folyamán, szecskázott zöldtakarmánnyal keverve, szintén igyekezzünk értékesíteni, még pedig nemcsak az árpa- és zabszalmát, hanem a búza- és rozsszalmát is. Ez a takarékosság különösen helyénvaló lesz azokon a vidékeken, ahol az egerek az évelő takarmányosokat elpusztították. Mihelyt alkalom nyílik a legeítetés megkezdésére, használjuk azt ki, hogy taakarmánykészlete- inket ezzel is megkímélhessük. Nem szabad azonban a legelőt minden rendszer és beosztás nélkül derüre-bo- rura legeltetni, hanem okos beosztással, szakaszonként. Azt a tanácsunkat, hogy a szemes eleséget (árpát, tengerit, zabot) az abrakolásnál lehetőleg kirnélni kell, nem szabad úgy magyarázni, hogy most már egyáltalában ne adjunk abrakot az állatoknak. A fiatal növendékállatot, a jó fejőstehenet, a vemhes és különösen a szoptatós kocát stb. bizony abrakolni kell, sőt bizonyos mérséklettel szemes eleséget is juttathatunk j^kik, de általában arra törekedjünk, hogy a szemes eleseget lehetőleg valami más abrakkal pótoljuk. Ilyen elsősorban a korpa, amelyből tekintélyes mennyiségek áiianak rendelkezésre a hazai fogyasztásnak, ilyenek az olajgyári és a szárított szeszgyári, cukorgyári, sörgyári hulladékok, amelyeknek beszerzésére a kisebb gazdák szövetkezeti utón vállalkozhatnának. A beszerzés mindenkor a minőségnek megfelelő kikötése és ellenőrzése mellett történjék. A következőkben még röviden összefoglaljuk az egyes állatfajokra vonatkozó és a háborús állapottal némi kapcsolatban álló tudnivalókat. A földmivelésügyi miniszter a gazdasági egyesületekhez. A háború folytán a kormányra — egyébb kötelességeken kívül — az a rendkívül nehéz feladat is hárul, hogy a közélelmezést minél sikeresebben biztosítsa. Ennek az érdekében nem egy intézkedés történt, mint például a búza és gabona árak maximális árának megállapítása, mely a mai, szigorított formájában meg is akadályozza, hogy az önző érdekek minden kritikát ki-
