Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-20 / 8. szám

SZATMÁRI OAZDA 3-ik oldal. február 20. Használhatja a kisgazda a pocokirtásra a szén- kéneget, de ez mai nap csak ott lehetséges, ahol kö­zelben van szénkénegraktár, mert — mint robbanó­anyagot — a vasút azt ma nem szállíthatja. (Hogy Ma­gyarországon hol vannak szénkéneg-raktárak, az tudja minden vtdéki m. kir. borászati felügyelő, gazdasági egyesület, de felkérés folytán közli a Rovartani Állo­más is.) Legjobb, ha szénkéneg alkalmazása esetén az egész irtás-ügyet a község elöljárósága veszi kezébe és igy módot ad arra, hogy a községnek védekező összes gazdája olosó áron jusson szénkéneghez. Az eljárás az, hogy egy nappal előbb, legjobban délután, betipratjuk az összes pocoklukat és másnap délelőtt a nyitva ta­lált lukba az arra alkalmas szénkénegkannával öt-öt gramm szénkéneget öntünk s e lukat azonnal betipor­juk. A szénkéneg-gáztól elpuszful a pocok, holott maga a szénkéneg nem árt a növénynek, sem semmiféle hasznos vadnak. A szénkéneg pocokirtás céljára való alkalmazásáról bővebb felvilágosítás található ama fü­zetben, amelynek címe: „A mezei pockok (egerek) el­len való védekezés, tekintettel a kötelező tavaszi irtá­sukra.“ Ezt a munkát megszerezheti hivatalból minden községi elöljáróság ingyen, ha azt a m. kir. állami Ro­vartani Állomástól, amely Budapesten, II., Kitaibel Pál- utcában 1. szám alatt van, levélben kéri. Mások meg­szerezhetik azt, hogyha beküldenek ugyanezen intézet- nez 70 (hetven) fillért és megírják olvashatóan, hogy milyen cimre küldendő az. A szénkénegnek öt grammonkint való szétosztásá­hoz szükséges kanna Geittner és Rauschnál, Budapest, VI., Andrássy-ut 18. szám alatt kapható. Egy darab kanna ára 4 korona 50 fillér. Ez a kanna nemcsak a szénkéneg befogadására szolgál, hanem oldalához for­rasztott tölcsér és a dugójához erősített mérték lehetővé teszi a szénkéneg pontos, gyors és egyszerű adagolá­sát is. Elég, ha a község e kannából legalább egyet vesz s az igy vett minta után készítheti azt más vidéki bádogos is, bár kellő számban szállíthatja azt gyorsan az említett cég is. Tanácsos, hogy egy-egy község leg­alább 25—30 drbot tartson készen, hogy azt a véde­kező gazdáknak hibátlan állapotban való visszatérítése kötelezettsége mellett esetről-esetre kölcsön adhassa. (A pocokirtáshoz nem használható az a filloxeragyéritő gép, más néven a szénkénegfecskendő, amelyet a sző­lőben a filloxera gyérítésére, irtására szokás használni.) Ugyancsak a szénkéneget használhatja a nagybir­tokos is, valamint az a gazda, aki hasznos vadját félti, vagy aki azt legelőjén alkalmazza, ahol még ilyenkor is például sertés szokott legelni. A szénkéneg elébb le­irt alkalmazása semmiféle hasznos vadnak nem árt. A sertésjáratást azonban legalább az alkalmazás napjára korlátozni kell, nem azért, mintha az ártalmára volna neki, hanem azért, hogy ne túrja föl azonnal a megké- nezett lukat és ne mentse meg a pockot a haláltól. Nagybirtokos, aki nem félti vadját és ha egyszers­mind minden tekintetben felelősséget is vállal nemcsak azért, hogy azt a területet, amelyen a pockot mérgezni fogja, a pocokhullás ideje alatt (legalább két hétig) ál­landó szigorú felügyelet alá veszi, hanem a méreg al­kalmazásából eredhető minden kárért, az irthatja a poc­kot hatósági engedéllyel méreggel (foszforral, sztrichnin- nel) is. (Az idevonatkozó útmutatások szintén a Rovar­tani Állomáson kaphatók.) Kisgazdáknak azonban a méreg nem adható ki, mert a határban szanaszét és apró darabokban fekvő földterületeken a méreg kira­kása ellenőrizhetetlen, a megmérgezett területen való felügyelet gyakorlása pedig szinte lehetetlen és vala­mint az ember, azonképen a hasznos állatok életében okozható végzetes bajon kívül még temérdek más kárt is okozhat. A fel nem szántott területek felszántása. Nálunk legtöbb helyen a pocokokozta bajt most az is súlyos­bítja, hogy egy gazdának felaprózott és nem ritkán tiz- husz határban fekvő földdarabjain ez idén csak azt a részt szántotta fel, a mely okvetlenül szükséges volt az őszi vetés alá. A többi (tavaszi alá való, vagy az ugarnak szánt) föld szántatlan marad. Ez baj, mert ha a felszántott területet ugy-ahogy megtisztította is valaki szántáskor a pocoktól, a fel nem szántott területen meg­maradt rész legnagyobbrészt a szomszédos vetésbe vándorolt és azt bántja. Ez bizony nem volt jó s nem jó, ha a fel nem szántott terület továbbra is igy ma­rad. Ha igaz is, hogy most már igen kevés benne a pocok, de a mi van, az legtöbbnyire olyan edzett, hogy ha szerencsésen telel, az lehet magja a jövő évi újabb pocokveszedelemnek. Azért tehát egyrészt a jövő évi pocokjárás meg- gátlása végett, másrészt a tavaszi vetés alá szánt föld­nek és uj ugarnak helyes előkészítése végeit elenged­hetetlenül szükséges, hogy a mostani tarlót, régi ugart, répaföldet stb.-it mind egytől-végig a télen át, mihelyt erre csak egy-egy jobb nap kínálkozik s a föld állapota ezt megengedi, azonnal felszántsuk s a rajta levő poc­kot agyonverjük. Ez azonban ne úgy történjék, mint eddig, kivált nyáron, amikor a szántó ember vagy gye­rek ügyeli a lóra, az ekére, a repülő kányára, s ha eszébe jutott, néha a pocokra is, ha azt az eke a föld- ; bői kifordította. Ha ilyenkor azután utána is sújtott az [ ostorával, ösztökélyével az ilyen — talán tétovázó — pocok után, az mind ép bőrrel menekült meg 1 Ez bi­zony nem komoly munka. A szántó ember nyomában j járjon egy más ember, nagyobb gyerek, vagy leány s | ez csapja agyon az előbb említett vesszőcsomóval a ki- ; szántott pockot. Ha ezt megtesszük, akkor bizony nem i marad a szántott táblán annyi pocok, mint azt most láttuk, amikor csak legfeljebb az pusztult el, amelyet az eke vasa derékon hasított ketté. Akármilyen egyszerű is a pocoknak szántáskor való irtása, mégis megkí­vánja az is a gondos munkát és a fáradságot. Magá­tól semmi sem leszl

Next

/
Oldalképek
Tartalom