Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-13 / 7. szám

február 13. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. vettetlen s műveletlen. Természetesen a gazdákat ezen i igyekezetükben az egész társadalomnak támogatni kell. ; A kormány számos intézkedésével minden tőle j telhetőt meg tesz, hogy a gazdákat e súlyos helyzetük­ben támogassa. Legutóbb is reptleletet küldött minden vármegyé- ' hez, melyben azt óhajtja a kormány, hogy minden vár­megye alakitstn gazdasági intéző bizottságot, a mely i saját kebelében feloszlik járási és községi bizottságokká (esetleg körjegyzőségi gazdasági bizottsággá) s ezek ál- j landó összeköttetésben lévén, ez utón irányítsák és szer­vezzék a tavaszi mezőgazdasági teendőket első felada- ! taként kitűzve, hogy minden használható terület bevet- i tessék. Ezen bizottságok tartoznak gondoskodni a kir. gazdasági felügyelőségek utján igavonó állatok s vető- ; mag beszerzéséről s intézkedni, hogy ha valakinek pi­henő igája van, adja azt kölcsön a rászorult gazdatár- 1 sának, s egymás segítségével pótoljuk a hiányokat. Ha szükség van rá, a kormány megengedte, hogy az iga- j vonó erő pótlására a közmunka is igénybe vétessék és a személyes szolgáltatás elrendelését is meg fogja tenni a kormány. Az államháztartás mai megterheltetése mellett ál­lamsegélyt vagy előleget nem adhat a kormány, erre ne is számítson senki, azért vetőmag beszerzésére a törvényhatóság vagy a község adjon kölcsönt a gazda­közönségnek. Az elvont igavonó beszerzésére a gazdák megkapták már a pénzt, részben pedig rövid idő alatt meg fogják kapni. [ Aratómunkásaikat a nagyobb gazdaságok hadi j foglyok igénybevételével pótolhatják, hogy ezáltal a ki- | sebb gazdaságok részére szükséges arató munkáskéz ne vonassák el. A hol van elég arató munkás, ott igye­kezni kell az arató szerződést megkötni, s ne számít­sanak az aratók, arra, hogy szerződés nélkül majd ma­gasabb munkabéreket fognak elérni, mert ha jó szán­tukból nem kötnek szerződést, akkor az el nem szerző­dött munkások összeiratnak s mint közerő kirendeltet­nek és hatóságilag megállapított alacsonyabb bérért fog­nak dolgozni. Jól felfogott saját érdeke tehát a munkás­nak, hogy igyekezzék mielőbb megkötni az aratási szer­ződést. Amennyire lehet tehát, kerüljük a hatósági be­avatkozást, hatem úgy a társadalom, mint a gazdakö­zönség és a munkások is vállvetett munkálkodással igyekezzenek ezen fontos hazafias ügyet előre vinni s megvalósítani. E fontos kérdés megoldásánál egyesületünk elnök­sége elhatározta, hogy legalább is járásonként, valamint nagyobb községekben előadásokat rendeztet; mely elő­adások a napokban kezdetét veszik. Miután azonban a vonatforgalom mai nehézkessége mellett igen sok helyre az egyesület kiküldöttei nem juthatnak el, felkérjük egyesületünk tagjait községeikben minden erkölcsi ere­jükkel hassanak oda, hogy kiki tőle telhetőleg támo­gassa, segítse vetőmaggal, igavonó vagy kézi erővel a segítségre szorulókat. Az illető vissza fogja azt szol­gálni, de nyugtassa meg lelkét azon erkölcsi jó érzés, hogy szent ügy érdekében nemesen cselekedett és ez kell, hogy nagyobb jutalom jegyen minden pénzbeli visszafi­zetésnél. Azon gazdák, kik ebből a nemes munkásságból részüket kiveszik szíveskedjenek egyesületünk titkári hi­vatalát eljárásuk eredményéről értesíteni, hogy elnöksé­günk az esetleg szükséges intézkedéseket illetékes helyen sürgősen megtehesse. A lóheremag csávázása. A budapesti „növényélet és kórtani állomás“ ve­zetőjétől a következő sorokat vettük: „Tekintetes Cim! Avval a kéréssel fordulok Ön­höz, szíveskedjék minden rendelkezésre álló eszközzel felvilágositani a lóherét (vörös here, Trifolium pratense) termesztő gazdákat arról, hogy saját érdekükben cse­lekszenek, ha az idén elvetésre kerülő lóheremagot az elvetés előtt 1 százalékos rézgálicoldatban jól meg­mossák. E művelet legegyszerűbben úgy végezhető, hogy zsákvászonnal bélelt füzkosárba öntik a lóheremagot s e kosarat 1 százalékos rézgálicoldatot (kékgálic, kékkő) tartalmazó kádban merítik meg s a folyadék alatt a magot két kézzel dörzsölve, alaposan megmossák. A dörzsölve mosás azért szükséges, hogy valamennyi mag, úgyszintén a mag között esetleg jelenlevő szár­törmelékek is érintkezzenek az oldattal. Az igy meg­csávázott mag vékony rétegben kiterítve megszáritandó s megszáradás után elvethető. E kérésünk megokolására szives tudomására hoz­zuk, hogy az elmúlt (1914) év nyarán egy uj lóhere­betegség az ország több vidékén komoly károkat oko­zott a lóherevetésekben. E betegség neve fekélykór; okozója a Gloeosporium cauli vorum Kirch, penész ; terjesztője a vetőmag. A fent vázolt csávázás védelmet nyújt az ellen, hogy a betegség a vetőmaggal elhurcoltassék. Az idén sokszoros érdek fűződik ahhoz, hogy minden talpa­latnyi bevetett terület meghozza azt a termést, amit tőle várni lehet. A lóheretermés biztosításának egyik alapfeltételét a vetőmag most vázolt csávázása képezi. Számítunk a tekintetes Cim hazafiságára amikor azt kérjük, hogy erről a gazdaközönséget minél széle­sebb körben felvilágositani szíveskedjék. Hegyi Dezső a bpesti m. kir. növényélet- és kórtani állomás ve­zetője.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom