Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-18 / 51. szám
december 18. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Különfélék. Magyar főldmiveiök az olasz fronton. Egy agrárius, aki jelenleg mint utászfőhadnagy szolgál az olasz harctéren, írja a következőket: „Mi intézzük az összes erőditési muukálatokat. Igen gyakran vagyunk a legszélső fronton, azonban mindezideig nem igen tapasztathattam a brigantik hősies támadását; a ravasz taiján fázik az erőditményeinktől. Nem igen tanácsos a támadás. Védelmi vonalunkat át nem törheti, pláne most a télen. Állásaink igen jók, még a gyalogsági lö- vészarkok is egészen várszerüek. Egyes előretolt állásaink kétezer méter magasságban vannak a sziklákba beépítve. A megfigyclőállomások még ennél is jóval magasabban. A csapatok szelleme kitűnő. Több magyar csapat is van beosztva. Derék alföldi legények, akik igen hamar megszokták a hegyi háború minden nehézségét és a nagy hideget. A sziklákban robbantás által egész kis várszerü lakások vannak bevájva és a körülményekhez képest modernül berendezve. Az élelmezés kitűnő. Tegnapelőtt kint voltam az egyik nagy magasságban fekvő gyalogsági állásban, hol magyar bakák védik ezt a szép országot, hosszabban elbeszélgettem egyik-másikkal és igazán büszke voltam és vagyok honfitársaimra. Nem ismernek ezek a derék agráriusok fáradalmat, bírják a hideget, mintha itt a zord sziklás hegyek közt és nem az alföldi szép rónán születtek volna. A derék tiroli bajtársakkal igen hamar összebarátkoznak, szeretik és becsülik egymást. Mondják, hogy most visszaadták a derék osztráknémet sógornak a kárpáti látogatást. 23.-án Frigyes főherceg tábornagy ins- piciálta frontunkat, mindnyájunkkal igen szívesen elbeszélgetett és nagyon meg volt mindennel elégedve. Ez alkalommal igen sok harcost megszólított, többek között egyik jóképű honfitársunkat is. Az általános kérdések és feleletek után azt kérdezi a főherceg tőle, meg van-é elégedve, nincs-e kérése, panasza? „Fenséges uram, mindennel meg vagyok elégedve, jó sorom van, de'már meguntnk farkasszemet nézni a taijánnal, szeretnénk már egyszer azt a szót is hallani, hogy előre!“ — Megjön annak is az ideje, fiam, igy nyugtatta meg a főherceg a derék vitézt és bucsuzáskor megszorította kérges kezét. A fronton az utóbbi időben nagyobbára csak ágyuharc van. Minden eredmény nélkül pazarolja a taiján a muníciót. Tegnap a front egyik részét jártam be, ez alkalommal igen megható jelenetnek voltam a tanúja. Az egyik előretolt és igen magasan a havas sziklákban levő állásból egyszerre csak furulyaszót hallok, Figyelek és figyelnek a körülöttem álló bakák is, hát halljuk, hogy odafőnn a puszta egyik hős fia fújja: „Isten áldd meg a magyart“, szótlanul hallgatjuk a régen hallott szent dalt, majd mintha csak kommandóra tennők, levesszük sapkánkat és kétezsr méter magasságban, messze az édes hazától, távol szeretteinktől, csendesen, mintegy magunknak dudoljuk, hogy „nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel.* Egyik-másik, köztük jómagam is, lopva letöröljük a meghatottság okozta könnyeket. Itt érzi az ember igazán, bogy mi az magyarnak lenni! A kávéházakban lebzselő „untauglich“ aranyifjuság idejöhetne az általuk nem egyszer lenézett derék, becsületes magyar földmivelőktől haza- fiságot tanulni. A háború után odakiáltjuk ám ezeknek az uraknak, hogy le a kalappal a vitéz, földmivelő, a hős „paraszt“ előtt! Téli munkálatok a szőlőben. Mihelyt az első fagy a tőkéket lombjuktól megfosztja, elkövetkezik a fedés és az őszi műtrágyázás ideje. Egyidejűleg a sima vesszőket, s a zöld oltányokat is le kell szedni, s a metszési, döntési és bujtási még hátralévő munkálatokat is befejezni. Uj szőlők ültetése esetén a szőlőforgatás megkezdésének ideje is elérkezett, amely miveletet azonban enyhébb, hómentes télidőben ajánlatos végezni. A vesszők és oltányok elvermelését is most kell nagy gonddal végezni. Ha az időjárás megengedi, s van még istállótrágya, annak kihordására is december a legalkalmasabb időpont, a melyet a szőlő különböző helyein egyelőre csak nagyobb kupacokba kell elraktározni. A hibás szőlőkarók összeszedésének is most van az ideje. A még hasznavehető karókat meg kell hegyezni, • szokásos módon impregnálni, nehogy azok korhadásnak indulva, hasznavehetetlenekké váljanak. A kendermag ára, a repce-, len- és kendermag rekviiálása A hivatalos lap december 10-iki száma közli a kormány rendeletét, mely szerint a kendermag maximális ára 54 korona. A kendermag vasúti '] s hajón szállításához szállítási igazolvány kell. Repce-, len- és kendermagkészletét e hó 24-ig mindenki köteles bejelenteni a hatóságnál, azt december 15-ig bárkinek eladhatja, de december 15. után január 10-ig csak a Haditerméno r.-t.-nak lehet, de kell is eladni, mert ' január 10. után rekvirálják a készleteket és pedig 4 j koronával alacsonyabb áron. Zöldségtermesztés. A kertészeti termékek jelentősége a háború közben megsokszorozódott. Megnyugvással lehet megállapítani, hogy a közönséség nálunk , is, soha nem tapasztalt buzgósággal fogott hozzá & j kertészkedés fellendítéséhez. Ily körülmények között ért— ; hető hogy a folyó év telén a melegágyi kertészkedés I módszere jelentőségben emelkedni fog annyival is in- ’ kább, mert korai burgonyát, korai hagymát, paréjt, salátát, káposztát, kalarábét, stb. tehát közkedvelt konyhakerti főbb termékeinket kellően trágyázott melegágyak nélkül nem lehet termelni, pedig éppen ezek a korai termékek azok, amelyek nagy kelendőségnek örvendenek, nagy jövedelmet biztosítanak. Tájékoztatóul azon gazdáknak, e kik a melegágyi konyhakertészkedésben nagy eredményeket kívánnak elérni, leginkább ajánlható a Köztelek olcsó könyvtárában a „Zöldségtermesztéséről kiadott, igazán gyakorlatias irányú szakmunka beszerzésére.
