Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-18 / 51. szám

december 18. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Különfélék. Magyar főldmiveiök az olasz fronton. Egy ag­rárius, aki jelenleg mint utászfőhadnagy szolgál az olasz harctéren, írja a következőket: „Mi intézzük az összes erőditési muukálatokat. Igen gyakran vagyunk a legszélső fronton, azonban mindezideig nem igen ta­pasztathattam a brigantik hősies támadását; a ravasz taiján fázik az erőditményeinktől. Nem igen tanácsos a támadás. Védelmi vonalunkat át nem törheti, pláne most a télen. Állásaink igen jók, még a gyalogsági lö- vészarkok is egészen várszerüek. Egyes előretolt állá­saink kétezer méter magasságban vannak a sziklákba beépítve. A megfigyclőállomások még ennél is jóval magasabban. A csapatok szelleme kitűnő. Több magyar csapat is van beosztva. Derék alföldi legények, akik igen hamar megszokták a hegyi háború minden nehéz­ségét és a nagy hideget. A sziklákban robbantás által egész kis várszerü lakások vannak bevájva és a körül­ményekhez képest modernül berendezve. Az élelmezés kitűnő. Tegnapelőtt kint voltam az egyik nagy magas­ságban fekvő gyalogsági állásban, hol magyar bakák védik ezt a szép országot, hosszabban elbeszélgettem egyik-másikkal és igazán büszke voltam és vagyok honfitársaimra. Nem ismernek ezek a derék agráriusok fáradalmat, bírják a hideget, mintha itt a zord sziklás hegyek közt és nem az alföldi szép rónán születtek volna. A derék tiroli bajtársakkal igen hamar összeba­rátkoznak, szeretik és becsülik egymást. Mondják, hogy most visszaadták a derék osztráknémet sógornak a kár­páti látogatást. 23.-án Frigyes főherceg tábornagy ins- piciálta frontunkat, mindnyájunkkal igen szívesen elbe­szélgetett és nagyon meg volt mindennel elégedve. Ez alkalommal igen sok harcost megszólított, többek kö­zött egyik jóképű honfitársunkat is. Az általános kérdé­sek és feleletek után azt kérdezi a főherceg tőle, meg van-é elégedve, nincs-e kérése, panasza? „Fenséges uram, mindennel meg vagyok elégedve, jó sorom van, de'már meguntnk farkasszemet nézni a taijánnal, sze­retnénk már egyszer azt a szót is hallani, hogy előre!“ — Megjön annak is az ideje, fiam, igy nyugtatta meg a főherceg a derék vitézt és bucsuzáskor megszorította kérges kezét. A fronton az utóbbi időben nagyobbára csak ágyuharc van. Minden eredmény nélkül pazarolja a taiján a muníciót. Tegnap a front egyik részét jártam be, ez alkalommal igen megható jelenetnek voltam a tanúja. Az egyik előretolt és igen magasan a havas sziklákban levő állásból egyszerre csak furulyaszót hal­lok, Figyelek és figyelnek a körülöttem álló bakák is, hát halljuk, hogy odafőnn a puszta egyik hős fia fújja: „Isten áldd meg a magyart“, szótlanul hallgatjuk a ré­gen hallott szent dalt, majd mintha csak kommandóra tennők, levesszük sapkánkat és kétezsr méter magas­ságban, messze az édes hazától, távol szeretteinktől, csendesen, mintegy magunknak dudoljuk, hogy „nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel.* Egyik-másik, köz­tük jómagam is, lopva letöröljük a meghatottság okozta könnyeket. Itt érzi az ember igazán, bogy mi az magyarnak lenni! A kávéházakban lebzselő „untaug­lich“ aranyifjuság idejöhetne az általuk nem egyszer lenézett derék, becsületes magyar földmivelőktől haza- fiságot tanulni. A háború után odakiáltjuk ám ezeknek az uraknak, hogy le a kalappal a vitéz, földmivelő, a hős „paraszt“ előtt! Téli munkálatok a szőlőben. Mihelyt az első fagy a tőkéket lombjuktól megfosztja, elkövetkezik a fe­dés és az őszi műtrágyázás ideje. Egyidejűleg a sima vesszőket, s a zöld oltányokat is le kell szedni, s a metszési, döntési és bujtási még hátralévő munkálato­kat is befejezni. Uj szőlők ültetése esetén a szőlőfor­gatás megkezdésének ideje is elérkezett, amely miveletet azonban enyhébb, hómentes télidőben ajánlatos végezni. A vesszők és oltányok elvermelését is most kell nagy gonddal végezni. Ha az időjárás megengedi, s van még istállótrágya, annak kihordására is december a legalkal­masabb időpont, a melyet a szőlő különböző helyein egyelőre csak nagyobb kupacokba kell elraktározni. A hibás szőlőkarók összeszedésének is most van az ide­je. A még hasznavehető karókat meg kell hegyezni, • szokásos módon impregnálni, nehogy azok korhadás­nak indulva, hasznavehetetlenekké váljanak. A kendermag ára, a repce-, len- és kender­mag rekviiálása A hivatalos lap december 10-iki száma közli a kormány rendeletét, mely szerint a ken­dermag maximális ára 54 korona. A kendermag vasúti '] s hajón szállításához szállítási igazolvány kell. Repce-, len- és kendermagkészletét e hó 24-ig mindenki köte­les bejelenteni a hatóságnál, azt december 15-ig bárki­nek eladhatja, de december 15. után január 10-ig csak a Haditerméno r.-t.-nak lehet, de kell is eladni, mert ' január 10. után rekvirálják a készleteket és pedig 4 j koronával alacsonyabb áron. Zöldségtermesztés. A kertészeti termékek jelen­tősége a háború közben megsokszorozódott. Megnyug­vással lehet megállapítani, hogy a közönséség nálunk , is, soha nem tapasztalt buzgósággal fogott hozzá & j kertészkedés fellendítéséhez. Ily körülmények között ért— ; hető hogy a folyó év telén a melegágyi kertészkedés I módszere jelentőségben emelkedni fog annyival is in- ’ kább, mert korai burgonyát, korai hagymát, paréjt, sa­látát, káposztát, kalarábét, stb. tehát közkedvelt kony­hakerti főbb termékeinket kellően trágyázott melegágyak nélkül nem lehet termelni, pedig éppen ezek a korai termékek azok, amelyek nagy kelendőségnek örvende­nek, nagy jövedelmet biztosítanak. Tájékoztatóul azon gazdáknak, e kik a melegágyi konyhakertészkedésben nagy eredményeket kívánnak elérni, leginkább ajánlható a Köztelek olcsó könyvtárában a „Zöldségtermesztésé­ről kiadott, igazán gyakorlatias irányú szakmunka be­szerzésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom