Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-18 / 51. szám
SZATMÁRI GAZDA december 18. 2-ik oldal. kiindulva döntötte halomra Lánczy Leó és társai által aláirt s a kormányhoz beadott elabo- ratum nagyhangú frázisait, hogy a megszerkesztésnél talán az illetőket meggyőződés is vezette némileg. Ez alapon tehát a szónok a gazdaközönség ellen felhozott vádak jogtalan és igaztalan voltát bizonyította be megdönthetien érvekkel és adatokkal. Gaál ellenben lerántotta a közérdek leplét a memorandum szerkesztőiről, sőt még azt is beigazolta az elaboratumból való szószerinti idézetek alapján, hogy az még azon alaki követelményeknek sem felel meg, melyeket egy ily fontos kérdésben készített beadványtól joggal lehet megkívánni. Több szónok tiltakozott még azon vád ellen, mintha a gazdák a helyzetet kiuzsoráznák, mig végül Bernét István tett megjegyzést, a drágasági ankét vezetőiről találóan jegyezvén meg, hogy ott a plutokrácia s a szociálisták szövetkezetek a történelmi magyarság ellen, kik mélyen hallgatnak a kartellek árdrágító törekvéseiről és a bankok nyereségeinek maximálásáról. Igazán kár, hogy a merkantil érdekeket képyiselö urak előkelőségei közül egy sem hallotta ezen beszédeket, de sajnálhatja ezt minden gazda, kit bármi ok tartott vissza a gyűlésen való megjelenéstől, bár némi kárpótlást találnak, amennyiben a beszédek szószerint ki lesznek nyomtatva s megküldetnek az összes gazd. egyesületeknek, szövetkezeteknek s természetesen meg fognak jelenni a Köztelekben is. Hogyan kell bánni a munkára kiadott hadifoglyokkal ? A belügyminiszter a földmivelésügyi miniszter hozzájárulásával a mezőgazdasági és ipari munkára kiadott hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában a vármegyék alispánjaihoz és a városok polgármestereihez az alábbi remitletet adta ki. Közöljük a rendeletét, nehogy ennek nem tudása folytán hadifoglyokkal dolgozó gazdáinkat esetleges kellemetlenségek érjék. A rendelet szószerinti szövege a következő: „Habár nem kételkedem abban, hogy a munkaadók teljes tudatában vannak a felelősségnek, amellyel a nekik munkára kiadott hadifoglyok ellátása és bánásmódja tekintetében a szerződés, valamint a humaniz- mns elemi követelményeinek tartoznak, még sem mulaszthatom el annak különös hangsúlyozását, hogy bárminő közgazdasági érdekek fűződjenek is a hadifog lyok foglalkoztatásához semmiféle visszaélés, amely az állam tekintélyét és az ellenséges állam által foglyul ejtett katonáink sorsát veszélyeztetné, meg nem tűrhető. Ennélfogva a magyar királyi földmivelésügyi mi- uiszter ur hozzájárulásával felhívom alispán (polgár- mester) urat, utasítsa az elsőfokú rendőrhatóságokat, hogy a munkára kiadott hadifoglyoknak az emberies követelmények szerint való elhelyezését, ellátását és bánásmódját, ugy saját hatáskörükben, mint a községi elöljáróságok utján állandóan és' hivatalos kiszállásaik alkalmával személyesen is szigorúan ellenőrizzék, illetve ellenőriztessék és intézkedjenek abban az irányban is, hogy esetleg felmerült sérelmek nyomban orvosol tassanak. Figyelmeztessék továbbá a hatóságok a munkaadókat, hogy a 4207—915. M. E. számú miniszterelnöki rendelet 15. §-ának 3. bekezdése szerint 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a mezőgazdasági vagy ipar- üzemnek az a tulajdonosa vagy alkalmazottja, aki az illető üzemben végzendő munkára kiadott hadifogolynak a kötelezett ellátást ki nem szolgáltatja vagy vele szemben nem megfelelő bánásmódot tanúsít. Az elsőfokú rendőrhatóságok ehhez képest utasi- tandók arra is, hogy mindazokban az esetekben, amikor a munkára kiadott hadifoglyok elhelyezése, élelmezése vagy bánásmódja tekintetében a fent idézett rendeletszakaszba ütköző cselekményt tapasztalnak, a kihágás! eljárást az idézett szakasz alapján az illető munkaadókkal szemben haladék nélkül tegyék folyamatba. Felhívom alispán (polgármester) urat, hogy a ki- hágási eljárás alá vont cselekményekről hozzám esetről— esetre tegyen jelentést. Végül miután több oldalról panasz merült fel az ellen, hogy a hadifoglyok kellő őrizet hiánya miatt szeszes italokat árusító üzletekben szeszes italokhoz minden akadály nélkül hozzájuthattak, amelyeknek nagyobb- mérvü fogyasztása közrendbe ütköző cselekmények (csendháboritás, verekedés stb.) elkövetésére vezetett, hasonló esetek megelőzése céljából szükségesnek tartom, hogy az elsőfokú rendőrhatóságok utasítsák a szeszesitalok kimérésével és kismértékben való elárusi- tásával foglalkozó összes eugedélyeseket, hogy hadifoglyok részére szeszesitalt kiszoigáltatniok nem szabad. Amennyiben az engedélyesek ez ellen a tilalom ellen vétenének, ugy velük szemben megtorló lépések fognak tétetni. Ezt a körrendeletét valamennyi csendőrkerületi parancsnoksággal és határszéli rendőrkapitánysággal egyidejűleg szintén közöltem. • • ‘ Budapest, 1915 évi december hó 3-án. SÁNDOR, s. k.“
