Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-04 / 49. szám
VII. évfolyam. Szatmár, 1915. december 4. SZATMÄKI KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. fa h SZATMÁRMEGYEI G A Z D A SÁ G I EGYES 0LET HÍV A T A L 0 S L A P jM V:.. A SZATATÁRMEGYE1 LÓ VERSENY-EGYLET, az Északkeleti varmegyei szövetkezetek szövetségének hivatalos közlönye. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. i'JúU í áru : t.apmlajdonotí: Szerkesztőség és Kiadóhivatal: fíay évre . - . . . . . (5 korona. A Szatinármegvei Gazdasági Egye;ük';. SzEímár, Deák-tér 23. szám. (Pel írre . . . Wegycd évre . . 41 Szatm&rmegyel f tagoijilletaiény ellei * » • ' * ... 1*50 „ .vedí SAg: Egyesület tagjai ében díjmentesen kapják. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy Díván OioJno'ky Imre Pethő György. hová úgy a lap szellemi, mint anyagi old .h Ad érintő közlemények, hirdetések ős pún .■:• e k küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vate i;k tníerurbán-íeiefon 217. sz. Bankóval nem lehet szántani ezt a választ adta Tisza István gróf, Magyarország miniszterelnöke Lánczy Leónak, ki az ösz- szes számottevő munkaadó és munkásegyesületek országos értekezletének küldöttségét vezette a kormányelnökhöz november hó 30.-án. • Közgazdasági életünknek egyik legkiválóbb alakja Lánczy Leó, ezt el kell ismernünk, de az is köztudomású, hogy mind halálig a merkantil irányt követi s még azzal is a gazdákat vádolja, ha a csizmadia nem képes müesztergá- lyos munkára. A miniszterelnöknek átnyújtott memorandumot nem ismerjük teljes szövegében, de nincs is arra szükségünk ha elolvassuk gróf Tiszának válaszát, láthatjuk, hogy végtelenül sajnálkozik azon, miért az ára a búzának 35 korona* de ugyanakkor az éremnek másik oldalát nem látja, hogy talán még is sok egy pár csizmáért 60—80 korona. De ebből elég, Tftza István gróf válaszával szándékozom foglalkozni, mert az a kormányelnök, ki a mai legnehezebb viszonyok között intézi agrár hazánk ügyeit fáradhatlan buzgalommal, páratlan kitartással és odaadással, oly frappáns választ adott a küldöttségnek, mely fényes elismerése annak, hogy hazánk gerince a gazdaosztály, de egyszersmint nem kicsinyelhető az iparos és kereskedő osztály munkája sem s a bajok csak úgy orvosolhatók s a súlyos feladatokat félig meddig is csak akkor lehet megoldani, ha az összes hatósági tényezők egymás között és a társadalom összes tényezőivel kezet fognak. A küldöttség által átnyújtott memorandum az élelmezési nehézségek, a drágaság egyik alapvető okát abban keresi, hogy a kormány egész közélelmezési politikájában a termelési érdekeket, elsősorban .természetesen a nyers termelés érdekeit helyezi a többi tát sadalmi osztály érdekeivel szemben előtérbe, mire gróf Tisza hangsúlyozva jelentette ki: ez a kormány soha sem fog osztályérdekeket szolgálni akarni, hanem igyekezni fog és különösen ily nehéz viszonyok között mint a mostani, kiegyenlíteni és igazságos mértékkel kiszolgálni a különböző osztályérdekeket és igy a memorandnmban foglalt ez a kijelentés nem áll meg. Majd a miniszterelnök az emlékiratra adott- válaszában kijelenti, hogy a németországi drágaság kisebb, ! mint a mienk, de ha összehasonlítjuk az ottani mai ; árakat az ottani normális árakkal és ugyanezt az össze- ■ hasonlítást megtesszük nálunk, nem lesz olyan nagy a ! különbség a német és az idevaló árhullámzás között. Arra ; a kifogásra, hogy a kormány elkésett a behozatali vá- i mok felfüggesztésével és az ármaximálássa!, azt válaszolja, hogy az előbbi nem segített volna mitsem, mert a háború lehetetlenné tette a forgalmat, — utóbbinál azonban a kenyértermékek ármaximálása tényleg későn történt meg. De ennek is megvoltak az indokai. A gazdák maguk is rosszul ítélték meg a termést, s a kormány csak nehéz megfontolás után tudta magát rászánni, hogy belenyúljon a gazdasági élet kerekeibe. A memorandum felpanaszolja, hogy a gazdáknak munkabér kiadása kevesebb volt most, mint bármikor. Az ilyen nyilatkozatok rossz vért szülnek. A másik mo
