Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-27 / 48. szám
november 27. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal ■föld mobilizálása még nagyobb arányokat ölt s az idegen kéz beavatkozása még erősebben fog jelentkezni. Bejelenti, hogy a birtokpolitika egész komplexumát felölelő dolgozat áll a szövetség rendelkezésére. Osztru- luczky Miklós felszólalása után Korányi Frigyes báró ebben a kérdésben a szövetkezeti érdek fontosságát emelte ki. A választmány a birtokpolitikai kérdések tárgyalására bizottságot küldött ki, melynek az elnökségen kívül Dessewffy Aurél gróf, Osztruluczky Miklós, Korányi Frigyes báró, Dömötör László és Forster Elek lettek tagjai. Az amerikai visszatelepítés kérdésében Bernát István igazgató javasolta, hogy a Szövetség a kivándorlási tanácscsal összeköttetésben olyan közgazdasági politika bevezetésére tegye meg a kezdő lépéseket, a mely biztosítékot nyújt arra, hogy a visszavándorlók számára mód és alkalom nyílik a boldogulásra. A rézgálic kérdésben Bodogi Gábor balatonfüredi kisgazda hozzászólása után kimondotta az igazgatóválasztmány, hogy csatlakozik a szőlősgazdák nagygyűlésének határozatához. A földgáz értékesítése tekintetében feliratban arra fogja kérni a szövetség a kormányt, hogy érvényesíttessék a szabad verseny s vétessenek figyelembe a gazdák és a szövetkezetek szükségletei a mezőgazdasági villamos gépmunkáknál, a salétromnál pedig óvassanak meg a gazdák érdekei a műtrágyaszükséglet fedezésénél és az árak megállapításánál. A magyar mezőgazdák szövetkezete a háborúban. Azok között az altruisztikus alapon álló üzleti vállalkozások között, a melyeket a magyar gazdatársadalom a nagytőke segélye nélkül tisztán társadalmi utón teremtett meg, a fejlődésnek a legszebb képét mutatja, egyszersmind valóban nagy jelentőségre emelkedett: a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. Ezt a szövetkezetei a gazdáknak a hadseregellátásban való részvétele céljából alapították. Feladatának mindig meg is felelt, ámde az is kétségtelen, hogy ezirányu feladatait a mostani háború túlontúl megsokszorozta. Az a kérdés mármost, vajon az intézményt két évtizedes múltja, ez idő alatt meggyarapódott anyagi eszközei és az üzleti világban megszerzett erkölcsi súlya képessé tették — e a megsokasodott igen jelentős s elvitázhatlanul nemzeti és közgazdasági feladatainak betöltésére. Erre a kérdésre a választ a szövetkezet legutóbb megtartott közgyűlése elé terjesztett jelentés és az évi mérleg adja meg. Ezt a mérleget, ha csak az előző •évivel hasonlítjuk is össze, máris kétségtelen, hogy a szövetkezet, főleg annak vezetői feladatuk magaslatán állanak. A számok nem csalnak. A mérleg számadatai kétségtelenül igazolják, hogy a szövetkezet anyagi erőben egy év alatt is jelentékenyen, a múlthoz képes pedig fényesen méggyarapodott. Forgalma hatalmasan neki lendült, meghaladta a húsz milliót, alaptőkéje elérte az egymillióháromszázezer koronát, s a mi a legcsodálatosabb, a pénzszük világban figyelemre méltó takarékbetétet tudott tagjai köréből gyűjteni, a mi által elérte, hogy a pénzpiac szeszélyeitől is hovatovább függetleníti magát. Ezeknek a számadatokkal bizonyított sikereknek az oka: elsősorban az intézmény mintaszerű, a gazdaközönség érdekeivel minden tekintetben megegyező vezetés, A sikereknek előidézője első sorban is a gazdaközönség folyton nagyobbodó érdeklődése, a mely a szövetkezetből immár tekintélyes társadalmi tényezőt fejlesztett, a mely körülmény biztosítja nemcsak a köz- gazdasági éleiben a folyton erősbödő pozíciót, de egyúttal a kormány s különösen a mostani időben a hadvezetőség teljes bizalmát. A mostani rendkívül súlyos viszonyok között, de már régtől fogva is a szövetkezet állandóan kapja a megbízásokat olyan akciók végzésére, a melyek máskülönben kormányfeladatok lennének. így a többek között vetőmagvak, gazdasági cikkek beszerzése és szétosztása, a melyhez okvetienü szükséges volt nemcsak az állami tekintély, de az állam tekintélye által fedezett megbizhatóság is. Mindezek.t a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete becsülettel elvégezte s valóban nem kellene csak egy pár hasonló altruisztikus szervezet és közmegelégedésre megoldást nyernének a hadseregszáliitás nehézségei és tisztulna az a sok sötét folt, a mi a hadseregszáliitás terén a spekuláció nyomán vetődik az üzieti és gazdasági életre. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a háborús évek folyamán tehát izmosodik úgy anyagiakban, mint erkölcsiekben, a n# világos bizonyítéka annak, hogy a gazdaközönség összetartása éppen a legnehezebb időkben állja ki a legnehezebb próbát. Felkérjük egyesületünk tagjait szíveskedjenek úgy a folyó, mint a hátralékos tagdíjakat befizetni. Egyesületünk a mai nehéz viszonyok mellett még nagyobb áldozatok árán képes csak működését — melyre a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt fokozottabb szükség van — fenntartani; ezenkívül egyes jelentékeny jövedelmi források éppen a háború okozta körülmények miatt vagy kévésbedtek, vagy egészen megszűntek, igy tehát a tagdijak rendes befolyására feltétlen szükségünk van. Tagdijakat kérjük: Szatmármegyei Gazdasági Egyesület pénztára Szatmár, Szatmárvármegyei takarékpénztár r.-t. címre küldeni.
