Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-16 / 42. szám
% *5 fr ■■ V . , . VII. évfolyam. Szatmár, 1915. október 16. 42. szám. A KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. SZATMÁPMEGYEI GAZDASÁG! EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEQYEí LÓVERSEN Y-EGYLET. AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ara : rg) evre ................................tó korona. fé l évre.............................3 '■Jegyed évre . . . . . . 1-50 „-* Szattn'árinegyei Gazdasági Egyesület tagjai tígdljilletmény ellenében díjmentesen kapják. L.ip tulajdonos : A Szatrnárniegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság : Böszörményi Emil dr. Bariha Kálmán Domahidy Istyán Cholnoky Imre Pethö György. Szerkesztőse*» és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza hiterurbán-telefon 217. sz. A gazda és a hadifogoly. Tizenötödik hónapja, hogy vívjuk ember- feletti erővel, fegyvereinket megillető dicsőséggel és ellenségeink által is elismert hősiességgel ezt a világháhorut, mely végeredményében eldönti mely államok, nemzetek azok, amelyek hivatva vannak a jövendőben diktálni hadierő, kulturális és közgazdasági szempontból; és illetékesek arra, hogy mint nagyhatalmak szerepeljenek. Bizonyos aggódással néztük a múlt évben a csapatok felvonulását; féltünk, hogy az amúgy is nehéz gazdasági évek után lesz-e munkás kéz, lesz-e igaerő, mely lehetővé teszi a termés betakarítását, az ez évi aratást; annyival is inkább okunk volt erre, mert köztudomás szerint hazánkban a véderőnek mintegy 65 százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Gazdáink megtették a magukét ; tudatában voltak annak, hogy a magyar állam bázisa a föld, amelynek megművelésétől függ agrár hazánk jövendő egzisztenciája s az itthon maradottak teljes erejükkel neki fogtak a munkának és sikerült elérni, hogy az ez évi aratás kielégítő eredménnyel végződött. A háború folytonos terjedése azonban a hadvezetőség kötelességévé tette újabb és újabb korosztályok behívását s igy ez évben a mező- gazdasági elem mindig fogyott s az itthon maradottakra nagyobb teher nehezedett. Kormányunk, amely minden lépésében elismeri a gazda produktivitását — segítségül jött s hőseink által elfogott orosz harcosokat kik legnagyobb részt szintén mezőgazdasággal foglalkoznak — gazdáink rendelkezésére bocsátotta és igy befejezhettük az aratást, cséplést, sőt befejezhetnénk teljes eredménnyel a tengeri- i törést, répa- és krumpliszedést, őszivetést, szántást is, azonban nem tudni mi okból most, az utolsó napokban ez irányban egészen más intézkedések történtek, e melyeket kritika tárgyává nem teszünk, de határozottan állítjuk, hogy a mai minimálisra redukálódott kézi és igás erő mellett a jövendő aratás biztosítása legalább is kétséges. Szerfelett nehézkes az az állapot, hogy az utóbbi időben gazdáinknak már előbb kiadott foglyokat lóhátról, szekérről — dacára, hogy a gazda is mellette van — leszállítják s azonkívül a kérelmezők részére a hadifoglyok kiszolgáltatását visszautasítják s igy ma gazdáink, kik cseléd és munkás hiánnyal küzdenek támogatást ez egyedüli irányból sem kaphatnak. Hiába volt egyesületünk interveniálása, e bajon nem segíthetett; sőt dacára a m. kir. földmivelésügyi minisztérium 98100—VI—2. sz. rendeletének, a pozsonyi 1. sz. cs. és kir. katonai parancsnokság a foglyok kiutalásánál teljesen visszautasító magatartást tanúsított és tanúsít ma is és foglyokat csak harmincas tnr- nosokban bocsátana rendelkezésre, pedig a fent hivatolt miniszteri rendelet világosan kimondja, hogy hadifoglyokért — tekintet nélkül a kérelmezett hadifoglyok számára — a pozsonyi cs. és kir. I. sz. katonai parancsnoksághoz kell fordulni. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy ma a hadvezetőség részéről megtörtént és történő
